Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy nemrég vásárolt ruhadarabján hirtelen egy nemkívánatos, előre nem látott hiba alakult ki, ami felháborító vehemenciával hirdette: ez egy hulladék, édes öregem. Ebben a cikkben végigvesszük azokat a darabokat, amiken a legtöbbet bukhatod, és praktikus fogásokkal mutatjuk meg, hogyan kerülhető el a baj.
A 21. században már nem cink arról beszélni, milyen súlyú a farmered, és az olyan cégek, mint a Levi’s, nagy örömmel mutatják meg az első momentumtól az utolsóig, hogy hogyan készül egy nadrágjuk. Kialakult a divatvilágban egy hangzatos terminológia, ezért
az egyszerű fogyasztó ki van szolgáltatva a retorikai fogásoknak.
Például ha valamit Super 100-as gyapjúként vagy különlegesen varrtként hirdetnek, az nem a termék minőségét igazolja, pusztán egy tulajdonságát írja le, amivel azonban megnyerhetik az óvatlan laikust.
Erre rájátszik a globalizált gyártási lánc is. Egy olyan rendszerben, ahol az ausztrál (kínai?) anyagot Skóciába (Kínába?) küldik, hogy ott ír (kínai?) matériákkal fonják össze, majd aztán eladják a kész terméket Olaszországba, nagyon összetett folyamatok zajlanak. A world shipping korában nem nehéz összezavarodni. Robert Schooler már 1965-ben bebizonyította, hogy amikor emberek megtudják egy adott márka származási helyét, akkor az alapján egyből asszociálnak a termék minőségére.
A kettő között nem feltétlen van valódi összefüggés, de az emberi agy így működik. Ezért lehetséges, hogy ha két ugyanolyan fekete póló közül kell választani, és az egyik olasz, a másik meg kínai, az emberek többsége az előbbit preferálja, még ha az esetleg rosszabb is a másiknál. Ahogy Schiffer Miklós mondta a vele készített interjúnkban:
„Ez egy irgalmatlan ipartechnológiai kérdés, nem pedig szép vagy nem szép, igazságos vagy nem igazságos kérdése.”
A fast fashion egyik szerencséje, hogy az egyszeri vevő számára többet számít a küllem, mint a tartósság. Ugyanis az igazi érték legtöbbször a felszín alatt rejlik, és a laikus szem sajnos nem képes felmérni. Ismerjük a kísérleteket, amelyek egyértelművé tették, hogy csak a gyakorlott muzsikusok képesek megkülönböztetni egy 100 és egy 10 000 dolláros hegedű hangját – a laikus hallgató számára egyszerűen nem létezik a különbség.
A ruhák esetében is komoly háttértudás szükséges a valódi minőség felismeréséhez, hiszen itt nemcsak arról van szó, hogy esztétikusak-e a varrások. A tervező szándékától, a kivitelezés mozzanataitól és a célcsoporttól függően olyan nüanszokban különbözhetnek ruhák, amelyek nem észrevehetők.
Tervezői szubjektivitás
Jeffrey Didduch, a Hickey Freeman – Észak-Amerika egyik legnagyobb öltönygyára – tervezésért és minőségért felelős igazgatóhelyettese egy interjúban azt mondta, egy étterem üzemeltetéséhez hasonlítható leginkább a folyamat. Megtehetjük, hogy a legnagyobb sztárséfeket alkalmazzuk és a lehető legdrágább alapanmyagokat használjuk, de egy ilyen éttermet
egészen biztosan csődbe visznek a hatalmas gyártási költségek és szükségszerűen embertelenül magas árképzés.
Éppen ezért a tulajdonosnak el kell döntenie, mit hajlandó feláldozni azért, hogy olyan ételt tehessen a pultra, amit meg is fognak venni: szakképzett, de kevésbe neves szakácsokat fogad fel, a leghétköznapibb olívaolajat használja vagy visszább vesz a dizájnelemekből. A ruhatervezők munkája is hasonlóképp épül fel, az ő felelősségük, hogy miképp válogatják össze az elemeket, mely tényezőket ítélnek a legfontosabbnak.
A divattervezés sem lineáris folyamat, és ahogy egy tányér ételnél sem kell tudnunk, mennyire volt nehéz az elkészítése, elég ha azt érzékeljük, hogy ínycsiklandozó, úgy többnyire egy ruhánál is látjuk, hogy szép-e vagy sem. Viszont azt nem tudjuk megmondani, csak a megvásárlás után, hogy mennyire lesz tartós.
Az emberek többsége úgy használja a szemét, hogy az ne a minőségbeli különbséget, hanem a stílust keresse.
Ezért árulnak az interneten 10 ezer forintos kasmírt és 15 ezer forintos „bőrcipőt”, amelyek ugyan kiköpött másai az eredetiknek, viszont minőségben messze elmaradnak azoktól. Persze egyértelmű, hogy egy teljes gardróbot megtölteni ruhával nem két fillér, viszont ha vásárláskor csak egyetlen minőségi tényezőre többet áldozol, akkor annak akár évekkel később is látni fogod az eredményét.
Ezért veszünk sorra pár olyan alapdarabot, amelyek nem egy-két szezonra szólnak, és adunk pár tippet, hogyan ismerd fel a valódi minőséget.
#1 Öltönyök és zakók
Ezek sok mindenben különböznek a ruhák többségétől. Míg egy sima konfekciózakó külső rétegből és bélésből áll, egy szabott ruhánál ennél gyakran sokkal bonyolultabb szerkezetről beszélhetünk, ahol olyan tényezőket is figyelembe kell venni, mint a bélésselyem vagy a cérna. Hogy a sziluett miképp fest, azt ezek az elemek befolyásolják.
Minőségi rangsor
A legmagasabb szintet a teljes mértékben szövetbéléssel készült zakók képviselik. A szövetük állati eredetű textília, amely különböző szőrök mixelésével készül, néha egy kis pamut hozzáadásával. Ezek a legmagasabb kategóriába tartoznak, elkészítésük fáradságos és időigényes, extrém gondosságot, nagy szakértelmet és drágább alapanyagokat, például lószőr vásznat igényel. Éppen ezért egy ilyen öltöny vagy zakó jó eséllyel hat számjegyű összegbe kerül.
A spektrum másik végén a ragasztásos módszer áll, amikor egy szintetikus réteggel adnak tartást a ruhának, amely ezzel veszít a rugalmasságából. A konfekcióruhák jelentős része ezzel a metódussal készül, amivel alapvetően nem lenne baj. Előfordulhat azonban, hogy
a ragasztás egyszerűen elenged, mintha egy buborék keletkezne az összeillesztés mentén,
továbbá az aktív használat, vagy éppen az eső hamar viseltessé teszi, elveszi az eredeti tartását. Vagyis ez a módszer olcsó ugyan, de nem tartós.
A két véglet között van az átlag: a magára adó átlagpolgár számára a legélhetőbb opció a részben varrott vászon, részben ragasztott béléssel készült, hibrid alternatíva. Ezekben a legkritikusabb helyen, vagyis a mellkasnál gyapjúbélést használnak. Ár szempontjából ezek a közepes kategóriába tartoznak, odafigyelve rájuk sokkal hosszabb ideig bírják, mint bármelyik ragasztott ruha.
A lehetőségek ábrán szemléltetve
Pro tippek
- Magad is megpróbálkozhatsz az ellenőrzéssel. Fogd meg a zakó két oldalát pontosan a gombolási pontnál, ami deréktájt található, és próbálj meg kitapintani valami különállva „lebegő” anyagot. Ha megvan, az lesz a vászonbélés.
- A teljes és a részleges vászont nem fogod tudni megkülönböztetni, így nem tudsz mást tenni, mint keresni egy szakértő eladót, aki és megkérdezni őt.
- Árulkodó az is, hogy milyen márkáról van szó. Egy minőségéről híresen üzletben jó eséllyel nem lősz mellé, ami az árképzésen is meglátszik.
Légy realista: nem fogsz 15 ezerért csúcsminőséget kapni, sőt.
Persze akadnak elrugaszkodott árazások, amikor egy bespoke–szabóságnál 900 eurótól indul csak a zakó. Persze egy ilyennek már az alapanyaga sok tízezer forintba fáj, és ha ehhez hozzászámoljuk a munkaerőt, a szállítást és a gyártás egyéb költségeit, a szakértelmet, presztízst, egyebeket, már könnyebb megérteni az elsőre extrémnek tűnő összegeket is.
#2 Bőr lábbelik
Élvezet nézni, ahogy a sebészi precizitással dolgozó szabók megkomponálják a végeredményt, de ennél is különlegesebb élmény, amikor ugyanez egy cipővel történik. Ha az alábbiakat szem előtt tartod, akkor aligha fogod pénzkidobásnak érezni, hogy drágább cipőbe ruháztál be.
Mitől függ egy cipő minősége?
- Az állatfajtól. A bőrrétegek vastagsága, azok egymáshoz viszonyított aránya ugyanis fajonként változó.
- A fajtától. Lényeges különbségekek vannak, például, a zsírhozamú és a húshozamú sertések bőre között.
- A nemtől. A hím egyedek általában nagyobbak, így a bőrfelületük is nagyobb, mint a tömöttebb bőrű, sűrű rostszerkezetű, rugalmas és szebb barkarajzú nőstényeké.
- A táplálkozástól. Nyilvánvaló, hogy azok az állatok, amelyeknek jobb az életminősége, jobb bőrt is fognak adni.
- A vágási körülményektől. A télen vágott állatok bőre hibák szempontjából tisztább, mint a nyári vágásúaké, mert a hosszabb szőrzet jobban védi a bőrt a karcolásoktól, illetve kevesebb az élősködők által ejtett sérülés is. A vágóhídon, géppel fejtett bőr minősége a legjobb.
Mire figyelj?
Óvakodj az olyan termékektől, amelyek feljavított anyagból készülnek. Ezek lényege, hogy a szakemberek
a bőr felületét lecsiszolják, eltávolítva a különböző hibákat, majd az egészet lefújják vegyszerrel, hogy szalonképesebbé tegyék.
Ezek a lábbelik csak bizonyos ideig használhatók, utána repednek, hámlanak. Ami nem is csoda, hiszen lényegében hulladékbőrből készülnek, az egyetlen javukra írható tulajdonságuk az áruk.
Amire szükségünk van, az a kezeletlen, teljes szemcsés bőr. Ami ebből készül, az évekig ugyanazon minőségben használható, mert a korral nemhogy rosszabb, hanem megfelelő ápolás mellett akár egyre jobb lesz. Különleges matéria a shell cordovan nevezetű bőröcske, amely a lovak farrészéről származik. Ezt gyakran emlegetik a bőrök gyöngyszemeként, mert kevésbé ráncosodik, hurkásodik, így az avatatlan szem számára elsőre akár olcsó, polírozott darabnak is tűnhet. Nem az.
A másik, amire oda kell figyelni, a felsőrész rögzítése a talphoz. A legtöbb cipőnél egyszerűen ragasztással oldják meg, ami gyakran elenged. Sokkal jobb a varrás, de nem mindegy, milyen technika. A Blake, a Rapid és a Goodyear varrás mind a csúcsminőséget képviseli – az első két esetben a talp alján futnak a szálak, és ha belenézünk egy ilyen cipőbe, akkor láthatjuk is a varratokat. A Goodyear annyiban különbözik, hogy az öltések a cipőn kívül, látható helyen helyezkednek el.
Pro tippek
- A jó cipő idővel csak javul, kopott helyett legfeljebb patinás lesz, és úgy simul a lábadra, mintha hozzánőtt volna. Ha rátalálsz egy ilyenre, a következő lépődet is ugyanott szerezd be.
- Mindez persze nem olcsó, igazán minőségi darabokhoz nemigen jutni 50 ezer forint alatt. Az átlag inkább a 100 ezer körül mozog, de akár a duplája is előfordul, mondjuk, a Váci utca cipőkészítőinél.
#3 Kötött termékek
Felejtsd el, hogy majd kitapintod, mennyire puha, meg hogy garancia, ha a származási hely: Olaszország (nem kevés olasz cucc készül valójában Kínában, just sayin’). Azzal se nagyon érvelhetsz, hogy de hát ez kasmír, mert manapság több a tűzre való, rossz minőségű matéria ebből a jobb sorsra érdemes anyagból, mint az elsikkasztott közpénz. Ha bemész egy méretes szabóságba, ott is tudnak mutatni átlagosat és kiemelkedően jót is.
Egyetlen dolog árulkodik arról, hogyan fog viselkedni a pulóver: maga a viselés.
A minőséget természetesen az alapanyagok határozzák meg. Minél hosszabb rostszálakból sodorják a fonalat, annál esztétikusabb és tartósabb lesz a termék. Ugyanakkor nem mellékes szempont a fonálsűrűség: értelemszerűen minél lazábban kötött egy anyag, annál kevesebb fonál kell egységnyi mérethez, így rosszabb lesz a tartása, és könnyebben elveszíti a formáját. Ezt a gyártói trükköt pedig épp olyan egyszerű bevetni kasmírnál, mint a leglakosságibb kevert szálas fonálnál, szóval önmagában az alapanyag sajnos valóban nem garantálja az élethosszig tartó kapcsolatot a kedvenc pulóvereddel.
Pro tippek
- Bár az anyag nem minden, tény, hogy minél több az összetételben a természetes szál (pamut, gyapjú), annál tartósabb, egyszersmind kényesebb a kötött cucc.
- Vásárolj olyan márkáktól, amelyekben megbízol. Az sem baj, ha nem vettél még ott kötöttárut, ha más termékeknél már megtapasztaltad a minőséget, akkor nem valószínű, hogy csalódsz.
- Támaszkodj a józan észre: hogy ha valaki 10 ezer forint körüli áron kasmírt kínál, akkor érdemes gyanakodni. Egy igazi kasmírkecske gyapjából gyártott ruha 50-100 ezer körül van.
- Ha ezt nem engedheted meg magadnak, akkor válassz highquality-gyapjú terméket (shetland, lambswool, merinó).
Inkább egy korrekt birkagyapjú, mint egy gagyi kasmír.
További hasznos tanácsok: