A kifogásolhatatlan praktikum vs közízlés harc örök terepe, a nyolcvanas évek keratinalapú korszelleme tavalyelőtt voltképp már visszatért tőlünk nyugatabbra. Kérdés, hogy itthon is pörög-e még ez a kultikus viselet – amit remélünk is, meg nem is. Ha rámennél, légyszíves minimum borostával, de sokkal inkább bajusszal kombózd, ha bevállalod.
Minden jel arra mutat, hogy visszatért a Bundesliga-frizura, vagyis a néhol trapéznak, angolul mulletnek mondott, hátul hosszúra hagyott, elöl rövidre vágott forma. Talán keveseknek tűnt föl, de a mullet nagyot megy ám egy ideje / mostanság Nyugaton. Egy, a Men’s Health-nek nyilatkozó
borbély azt mondta, ’21-ben az általa vágott hajak háromnegyede volt valamilyen trapézfrizkó.
Ezt a számot érdemes fenntartásokkal kezelni, de a trend azért elgondolkodtató.
„Mi az, hogy trapéz?”
Mivel a trapéz nem része a fodrász- és borbélyszakma bevett formáinak, lehet, hogy szükséges némi magyarázat. A remek, dél-bács-megyei zsargon a geometriai síkidomra utal, melynek formáját a hátul hosszúra hagyott tincsek – szemből nézve legalábbis – felveszik:
Budapesten itt-ott, például edzőtermekben, romkocsmákban valóban előfordult ez a sztiló az utóbbi időben, bár még mindig elszórtan. Az Onpoint Fresh
„business in front, party on the back” metaforával próbálta mintegy eufemizálni a látványt,
pedig eufemizmusra nincs szükség. Az újkori mulletnek nem optikai élményként kell hatnia, hanem a normcore–kultusz elleni szimbólumként.
Tolerate this!
Azért erősebb dolog ma, 2023-ben mulletet viselni, mint volt bármikor, mert ugyebár a társadalom egyszer ezt már kivetette magából. Hát, most az ember veti ki magából ezzel a társadalmat! A jólfésült, óvatoskodó mainstreammel szemben kevés látványosabb kiállás lehetséges, mint
acélbetétes nyaki tincsekkel állni bele a pickupos, mississippi republikánus életérzésébe.
Milyen ma egy mullet
Mivel ez a stílus a hanyagságot testesíti meg, nem kell sokat bíbelődni vele. Sőt, az elkészítésével sokat tökölni a hagyaték nyílt elárulásának mondható. Persze mint minden frizuránál, azért itt is érdemes figyelembe venni a fizikai adottságokat, például az arc- és fejformát.
A mullet leginkább Angliában pörög, ott sokszor mindenféle tépett formákkal variálják, meg hajtetkókat beretválnak bele itt-ott-amott. Az egyik legismertebb ottani szalon, a Braid Barbers szokta, hogy adott fejre eklektikusan tesznek mindenféle stílust – na, náluk ilyen egy mullet:
A leggyakoribb megoldás a kortárs századi trapézra, hogy oldalt fade–vágással tolják meg, míg fönt magasítanak, már-már pompadúrt pakolva hozzá, kábé így. Ezek nem ritkán túlóvatoskodott, hátul csak a nyak tetejéig érő, sokkal inkább loboncos hajzatok, melyek nem elég tökösek ahhoz, hogy rendes mulletek legyenek. Van belőlük fringe-verzió is, vagyis kvázi tépett frufrus kompozíció.
„Ez meg itt az én közép-kelet európai hagyományom, haver!”
A mulletben az a legizgalmasabb, hogy nem tudni, mért csinálja az ember, csak azt, hogy szándékosan. Hogy most ez a tigriskirály nonkonformizmusa előtti tisztelgés Békásmegyerről vagy a woke-kultúrával szembeni büszke proteszt, nem tudható. Az is lehet, hogy épp ennek a kultikus hajviseletnek a közép-európai néphagyománnyá mélyítésére tett kísérlet, hogy száz év múlva majd ezzel az ábrázattal hímezzék a nénik fali szőttesükbe a 21. század mondai hőseit.
Mindenesetre mi azt mondjuk, hogy
aki fürtökkel lázad, lázadjon böcsülettel, és ne tiniknek akarjon villantani, hanem egyenesen a rendszernek!
Egyszóval: álljon bele, és hagyja meg hátul úgy, hogy minimum karistolja a csuklyás izmot. A másik, hogy ha már valaki nekimegy a trapéznak, nekifutásból tegye legyen olyan szíves, vagyis legyen hetyke bajsza is hozzá! Hiszen nem_hagyhatjuk, hogy Rózsa Sándor országában a bajuszról bárkinek is Rudi Völler jusson eszébe.
Mack kolléga vallomása bajusztémában: