Egy új-zélandi kutatásban arra keresték a választ, mi kellene ahhoz, hogy több férfi áldozat kérjen segítséget.
Átlagosan 18 évig tart, míg egy szexuális bántalmazást elszenvedő férfi jelzi az őt ért sérelmet, és ennek nagyrészt az az oka, hogy a segítségékérés útjában komoly akadályok állnak – erre jutottak nemrég megjelent tanulmányukban a wellingtoni Victoria Egyetem kutatói.
10-50 év
A Phys.org által idézett, A szexuális erőszak és visszaélés férfi túlélői: a bejelentés és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés akadályai és elősegítői című dolgozatot az új-zélandi Szociális Minisztérium tette közzé.
A tanulmányhoz megkérdezett férfi áldozatok többségének 10-50 év kellett, hogy megossza valakivel a vele történteket. Csak négyen voltak, akik az esetet követő 48 órán belül megtették.
„A legtöbben, de nem mindenki, később szakemberhez fordultak. A leggyakrabban azért, hogy olyan problémákat kezeljenek, amelyek a szexuális bántalmazás miatt keletkeztek az életükben”
– mondta Louise Dixon professzor, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatás öt olyan kulcsfontosságú akadályt azonosított, amely befolyásolja, hogy a férfi áldozatok segítséget kérnek-e:
- a nemi mítoszok, beleértve a sztereotípiát, miszerint a szexuális erőszak nem érinti a férfiakat;
- a társadalmi támogató hálózatok elérhetősége és minősége;
- a trauma összetettsége, amely késlelteti a segítségkérést;
- a megfelelő és megfizethető segítő szolgáltatások hiánya;
- és a szolgáltatásban dolgozók által nyújtott támogatás minősége.
A résztvevők úgy jellemezték az ideális szolgáltatást, mint amely a traumára épülő megközelítést alkalmaz, kulturálisan érzékeny, kortárs támogatást nyújt, valamint biztosítja a magánélet védelmét, a bizalmat, a közös döntéshozatalt és a választási lehetőséget.
„A szexuális bántalmazásra általában nem úgy gondolunk, mint ami a férfiakkal is megtörténik, és kevés olyan speciális szolgáltatás létezik, amely nekik szól. Ez annak ellenére van így, hogy az áldozatok jelentős része férfi. A célunk az volt, hogy ezt a hiányosságot pótoljuk, és támpontot nyújtsunk a férfiak számára nyújtott szolgáltatások kialakításához”
– mondta a professzor.
A kutatók nemcsak a szolgáltatások további javítását javasolják – beleértve a szakemberek képzését és a bántalmazás bejelentését ösztönző kampányokat -, hanem az egész társadalomra kiterjedő oktatást is, hogy az emberek megértsék: a szexuális erőszak és visszaélés bárkivel megtörténhet.
Louise Dixon szerint ehhez
egyértelműen meg kell kérdőjelezni a férfiassággal és a szexuális erőszakkal kapcsolatos mítoszokat.
„A férfi áldozatoknak megfizethető, hozzáférhető és személyre szabott szolgáltatásokra van szükségük, nekünk pedig empátiával és együttérzéssel kell reagálnunk” – jelentette ki.
Japánban is próbálkoznak: