Nem vezet jóra, ha úgy érzik, a sokszínűség jegyében nincs esélyük előrelépni.
Az angolszász céges világban uralkodó – eredetileg jószándékú, és igazolható célokért indított – „sokszínűség és befogadás” mozgalom gyakran esik súlyos, mérhető károkat okozó túlzásokba. Magyarországon egészen más a helyzet, de azért innen is jó látni, hogy odaát mind többen szólalnak fel a túlkapások ellen – akár nők is.
Egy ilyen véleményt idéz minap megjelent cikkében a Fortune magazin online kiadása. Petra Jenner, a techiparban még mindig fehér hollónak számító női felsővezetők egyike beszél arról, hogy a többek között a Microsoft, a Pivotal és a Splunk szoftvercégeknél töltött karrierje során milyen tapasztalatokat szerzett a témában.
Neki sem volt könnyű
Azt mondja, eleinte őt is ellenségesen fogadták – hiszen az IT-szektorban nagy többségben lévő férfiak nem voltak hozzászokva a női főnökökhöz -, ezért alapvetően fontosnak tartja a nemi egyenlőség megteremtését. Ugyanakkor voltak revelatív élményei is, egy alkalommal például egy férfi beosztottja nekiszegezte a kérdést: „Nagyszerű látni, hogy mit teszel a nőkért – de mit teszel a férfiakért?”.
Ma már aggasztónak érzi, hogy a fehér férfiak egy része egyre inkább hátrányos helyzetben érzi magát.
„Ők ezt soha nem artikulálnák. De láttam jó néhány beszédes reakciót”
– jelentette ki. Szerinte a félelmek a karrierépítés körül összpontosulnak: „van-e esélye az előrelépésemnek az egyenlőségi-befogadási diskurzus közepette, vagy csak a második legjobb lehetek, mert mindig lesz egy kisebbségi, aki megkapja a pozíciót?” Jenner ezért azt mondja, az előléptetések körül
egyértelművé kell tenni, hogy mindenkinek ugyanakkora esélye van
– ez sokkal fontosabb, mint a sokszínűségi üzenetek erőltetése.
Úgy látja, ahhoz, hogy a férfiak ne érezzék úgy, hogy nemük miatt szorulnak háttérbe, a lehető legátláthatóbbá kell tenni a személyi döntéseket. Ez azt is jelenti, hogy az új munkakörökre a vállalaton belül bárki jelentkezhet, és minden jelöltnek ugyanazon az interjún kell átesnie. Lényegében senkit sem lehet előléptetni anélkül, hogy a pozíciót nyilvánosan meghirdetnék.
Másutt is kongatják a vészharangot: