Egyesek szerint az alapos felkészülésben gyökerező magabiztosság már toxikus gondolat. Ne higgy nekik!
Egy tanulságos Reddit-threadre bukkantam nemrég, melynek kiindulópontja egy elég jó gondolat Kobe Bryanttől a felkészültség kapcsán. A topik indítója azt találta idézni a kosaraslegendától motivációs szándékkal, hogy
a magabiztossága abból nyert erőt, hogy tudta, maximálisan odatette magát az edzések során.
Lényegében tehát, hogy a helyes preparáció az önbizalom gyökere. A Redditet szeretjük, ellenére annak, hogy közismerten túlsúlyban vannak ott a nyavalygó, sértődékeny woke-tömegek, de az engem is tök váratlanul ért, hogy a fenti gondolatban valaki képes a valódi értelem és tanulság helyett a megsértődésnek látni valamiféle homályos okát.
„Toxikus gondolat, meg egyébként is abúzőr”
A downvote-ok erdejében volt, aki szimplán arra hivatkozott, hogy nem szabad Kobe-nak semmit elhinni, mert volt egy abúzusos ügye 2003-ban, más egyszerűen annyit tudott hozzátenni,
hogy tudniillik a fenti idézet toxikus mentalitást tükröz. Ismétlem: a felkészültségben gyökerező magabiztosság méltatása némelyek szerint toxikus.
Elmélkedjünk erről most egy kicsit, és ne az elveszettekért, hanem saját magunk miatt.
Kevés jobb mondás létezik annál, mint amit Henry David Thoreau mondott a vakszerencse dolgáról:
Aki csak a fátumban hisz, és mások kiugró eredményeiért, továbbá saját bukásáért következetesen a sorsot teszi felelőssé, az lebecsüli az alázatos munkával megszerzett tudás szerepét a sikerben. A szerencse nem más, mint a megfelelő pillanatban használni azokat a képességeket, amelyekkel alkalmassá tetted magad a megmérettetésre.
Ugrik rád a Scorpion a Mortal Kombatban ugye, és akkor nem elég észlelni a momentumot, hanem a felütéses kombót el is kell tudni végezni szakszerűen a le+nagyütés+feljobbrakisrúgáskettőtbalranagyütéssel. Ha helyesen kivitelezi az ember, akkor győzelem, ha nem, akkor már ki is tépték a gerincét sajnálatos módon, ami még látványnak is elég fájdalmas, pláne az élet fenyegető metaforájaként.
Kellő odaadás és alázat nélkül senki nem lesz képes nemhogy megragadni, de még észrevenni sem azokat a pillanatokat, amelyek a felkészülteket már három napja elindították a siker útján.
A felkészültek bizodalma
Az egyetemi vizsgaidőszak során kétféle hangulatban érkezhettem a kampuszra: vagy tiszta lelkiismerettel ültem le tételt húzni, tudván, hogy az eredményesség nem a mulasztásaimon múlik, vagy átkozhattam egy-egy átbulizott éjszakát, amit felelőtlenségemmel tíz tétel ismeretének hiányára konvertáltam.
A felkészültség magabiztosságra gyakorolt hatása példák végtelenjével alátámasztható. Az edzőteremben is szembeötlő a különbség alázatos munka és megúszós edzésteljesítmény között. Még amatőr szinten is látsz olyanokat hétről hétre, akik járnak ugyan terembe, de nem mondhatják el magukról, hogy edzenének.
Aki nem hangolja át az agyát a vasak hullámhosszára, hanem a telefonja csesztetésével bolondozik lébecolva, ahelyett, hogy fegyelmezetten követné a pihenőidőt, számolná az ismétléseket és fókuszálna a helyes kivitelezésre, az nyilvánvalóan képtelen lesz olyan eredményeket elérni, mint az, aki aláveti akaratát a fizikai és mentális megmérettetésnek. Mert a súlyt felemelni még épp csak az előkészület.
Sokan buknak el azon, hogy nem számolnak azzal: az álmokért nem lehet megúszósba’ harcolni.
Vannak a boldog kevesek, akiknek ez könnyen megy, de legtöbbünknek csatába is kell ám érte menni; kardcsattogás, ágyúdörgés, lőporfüst.
Kobe szemléletének megértéséhez és alkalmazásához nem kell NBA-játékosnak lenni. Akinek vállalkozása van, annak számára a felkészültség gyakran nem merül ki a napi 8 óra munka elvégzésében, hanem akár napi 12-14 órányi készenlétet igényel. Az
el nem végzett feladatok okozta lelkiismeret-furdalás pedig nem mindig az ellenséged, és nem is mindig elnyomni kell, mint valami idült betegség irritáló szimptómáit.
A lelkifurdalás gyakran a jövőbeli éned emlékeztetője arról, hogy rá kéne dobni még egy lapáttal.
Sokszor a nyugalmasabb éjszakákért és a sikeresebb holnapért is ugyanaz a módszer tesz: leülni a gép elé hétvégén összedobni azt a plusz két ajánlatot, azt az üzleti tervet, azt a motivációs levelet. Elolvasni azt a még egy szakkönyvet, utánanézni annak a még egy cégnek, elkérni azt a még egy jótanácsot, megkínlódni azzal a még egy edzéssel, ami a mérleg nyelvét a győzelem felé billenti.
Ha a nagy tervek gondolatok maradnak, az legfeljebb újabb meddő vágyakozáshoz vezet, a tett viszont nem ritkán eredményhez és önbecsüléshez. A felkészültség indukálta magabiztosság az én szemléletemben nem toxikus, hanem talán a legbecsülendőbb mind közül.