A Timex Q Chronograph nem véletlenül lett az internet kedvence: csodásan néz ki, nem akar többnek látszani, mint ami, és még olcsóbb is, mint a címben említett svájci mutáns.
- Ettől bántam meg, hogy megvettem a MoonSwatchot
- Felejtsd el az Omega-Swatch kollabot, itt az olcsó korongráfok új királya!
- A Timex visszatért, a MoonSwatchnak annyi!
Aki feliratkozott legalább két órás Youtube-csatornára, az pontosan tudja, hogy pár hete ellepték a szcénát a videók ilyen, vagy ehhez hasonló címmel. Ilyenkor az ember két dologra gondol, vagy jól szervezett pr-akcióról van szó, és egy vállalat körbeudvarolta a fontosabb óraügyi influenszereket támogatott tartalomért, vagy – és ez a ritkább, sokkal ritkább eset – egyszerűen arról van szó, hogy
tényleg ilyen jó a termék.
Abból, hogy cikket írunk róla, már sejthető, hogy melyik forgatókönyvvel van dolgunk, de előtte nem árt átismételni a tavalyi év (pontosabban az elmúlt évtized) legnagyobb órás sztoriját.
Tavasszal az egész internet (nem csak az órás része, hanem az egész) attól volt hangos, hogy James Bond és az asztronauták kedvenc óragyára, az ikonikus Moonwatch (hivatalosan egy Speedmaster-modell) gyártója, az Omega szövetségre lépett a jóval olcsóbb, popkulturális utalások mentén tervező, és egyébként ugyanazon cégcsoportba tartozó Swatch-csal, és piacra dobták a legendás Hold-órát.
Pontosabban annak műanyag (bocsánat: biokerámia), kvarcszerkezetes, színes-mintás, de formatervezését tekintve az eredetivel megegyező mását.
A Swatch hiába ismételgette, hogy nem limitált szériákról van szó, azaz mindenkinek jut, százak és ezrek rohamozták meg az óraboltokat, káosz, tülekedés, verekedések és letartóztatások (!) közepette elkapkodták mindet, hogy aztán vagy örüljenek neki, vagy a nyerészkedők megkeressék vele a ráköltött összeg tízszeresét, persze csak miután megvárták, hogy az első raktárkészletek kifogyjanak.
Aztán persze kiderült, hogy mégis limitált volt a sorozat, még ha akaratlanul is. Pontosan nem tudni, miért, talán a botrányok és az interneten terjengő elég vegyes tesztek hatására, talán azért, mert mégis úgy gondolták, hogy rossz üzenet és üzletpolitika egy milliós órát tömegtermékké silányítani. De az biztos, hogy a Swatch leállította a gyártást, és igyekezett úgy tenni, mintha az egész meg sem történt volna. Azt tehát sosem tudjuk meg, hogy jó átgondolt kommunikációs akcióról volt-e szó, vagy üzleti ballépésről.
Közben kiderült, hogy a Moonswatch minőségével is komoly problémák akadnak: vásárlók ezrei panaszkodtak szivárgó festékről és az akrilüvegről, amely annyira érzékeny, hogy már a kicsomagolástól is karcolódik.
Itt jön a képbe a Timex Q Chronograph, amely a jelek szerint úgy kellett az órafüggőknek, mint egy falat kenyér, a Moonswatch ugyanis komoly űrt hagyott maga után. Az amerikai órágyár felismerte ezt, és innentől kezdve könnyű dolga volt: egy klasszikus kronográfot kellett piacra dobnia, amely olcsóbb és jobb minőségű, mint a tavalyi év botránymodellje. Teljesíthető volt, hiszen a Monnswatchot a maga 260 dolláros árcédulájával alaposan túlárazták.
Értjük, miért ez az internet új kedvenc órája. Először is: mert gyönyörű.
Klasszikusan ívelt, polírozott, éles szögeket is tartalmazó tok, 40 millis tok, panda stílusú számlap, jól elhelyezett dátumablak, a Moonwatchra emlékeztető tachométer, illetve eszköztelen, minimalista gombok és korona: pontosan ezt várjuk egy kronográftól. Az illesztett indexek és a markáns, mégis visszafogott Q betű már csak hab a tortán. Az sem igaz, hogy a Moonswatch-ot koppintja, hiszen az egész óra nem más, mint a 70-es években megjelent Q Timex felélesztése.
Mindent tud
A szerkezet természetesen csak kvarc, cserébe minőségi és könnyen szervizelhető, ráadásul 5 hertzes frekvencián ketyeg, tehát mechanikus stílusban siklik a másodpercmutató. A számlapot védő ásványi üveg megbízhatóbb és szebben is csillog, mint a Moonswatch akrilüvege, igaz, így kevésbé retro az összhatás.
A könnyen cserélhető szíj lehet bőr és fém; ebben a kategóriában ne várjunk csodát az utóbbitól, a mi tippünk tehát az, hogy válasszátok az olcsóbb, bőrszíjas modellt, és ha fémre vágytok, okosítsatok egy minőségi darabot hozzá.
Olcsó
200 dollár sok pénz, de közben mégsem az. Főleg, ha azt vesszük, hogy ezzel bizony nemcsak tokot, számlapot és szerkezetet vásárolsz, hanem mérnöki tudást és történelmet is. Ha pedig még azt is vesszük, hogy lassan az utóbbi években felbukkant divatórák készítői (készítés alatt azt értjük, hogy megrendelik az Aliexpressről az órákat nagy tételben, ráhegesztik a saját logójukat és eladják hatvanszor annyiért) is hasonló összegeket kérnek az óráiért, kimondhatjuk: