Dadpool sorozatunk legújabb részében szerzőnk bemutatja, hogy milyen tapasztalatokat szerzett egy hangos, néha kicsit szagos, az érzései megzabolásával még hadilábon álló 5 hónapos lakótársával.
A gyerek a legnagyobb tanító mondás igazságtartalmát napi szinten validálom, óriási önismereti trip a szülőség. Rengeteg új tudásra tettem szert magamról, a saját gyerekkoromról, a feleségemről, az önzetlen szeretet megéléséről, a türelem gyakorlásáról és a hidegfejűség megőrzéséről, úgyhogy összeszedtem 5 pontban a legnagyobb tanításokat.
#1 A legtöbb gyerekdal szörnyű
Értem, hogy a kicsiket nem Bach fúgáival kell a zenére csibészeltetni, de a gyerekdalok borzasztók. Van egy dedikált Youtube-csatorna, ahol csak ezek vannak fent, és amikor például ilyen cikkeket írok, akkor ezek mennek a háttérben, mérgezve a tudatalattimat. A legrosszabb, hogy mindegyik annyira fülbemászó, hogy a nejemmel néha véletlenül valamelyik dallamára ráültetve kérdezzük egymást.
Nem az egyszerű dallamvilággal, az egy-két szólammal vagy a könnyen dúdolható mondókákkal vannak aggályaim, hanem a dalszövegekkel,
- melyben állatokkal szembeni kegyetlenség (Mókuska, mókuska, felmászott a fára, leesett, leesett, kitörött a lába, doktor bácsi ne gyógyítsa meg, huncut a mókus, úgy is fára megy),
- nonszensz hülyeségek, ahol csak a rím vagy szótagszám miatt került be egy-egy kifejezés (Boci-boci-tarka, se füle, se farka),
- erkölcstelen gazdasági magatartásra buzdít (Én elmentem a vásárba félpénzzel)
- vagy pajzánkodás (Bújj, bújj, zöld ág).
#2 A fiatalság titka
Az öregedésben nemcsak a fizikai elhasználódás a rémületes, de a gondolkodásmód átalakulása is. Az idő telésével egyre kockázatkerülőbb, a saját világába bezártabb, a külső világot pedig egyszerre értetlenül szemlélő és leegyszerűsítő mentalitás uralkodik el az öregeken (legalábbis a körülöttem lévőkre ez a jellemző).
Oszi barátom találó megfigyelése szerint könnyen azonosítható, hogy mikor üti fel a fejét ez a mentalitás: amikor a nálunk öregebbek helyett a fiatalabbakat kezdjük kritizálni és értetlenkedni a szokásaikon, zenéiken és kinézetükön.
Ha fiatalos gondolkodásodat meg szeretnéd őrizni, és nem akarsz már a 30-as éveidben házsártos aszcendensű, nyugger horoszkópú lenni, akkor tölts minél több időt nálad fiatalabbakkal,
és próbáld megérteni rajtuk keresztül a világot. Gyerekvállalással ezt könnyen lehet abszolválni.
#3 Időbeosztás
43 éves voltam, amikor megszületett Junior, és nem nagyon tudok elszámolni azzal, hogy mit (nem) csináltam előtte úgy, hogy látom, hogy egy napba mennyi minden fér bele.
A gyerek elképesztően hatékonnyá tett,
reggel fél 7 körül ébreszt, és ha én kelek fel vele, akkor fél 8-ig tisztába teszem, megetetem, megreggelizem, kipakolom a mosogatógépet, megjárom a budit, letusolok, elindítok egy mosást, csinálok egy kávét a feleségemnek, és válaszolok az éjszaka érkezett emailekre és üzenetekre.
A gyerek érkezése előtt ezeket kb. fél napig intéztem. A kicsire hivatkozva sokkal könnyebben tudok nemet mondani a hétvégi züllésekre és bulikra is, bár ezekre amúgy a születése előtt se volt túl sok kedvem elmenni.
#4 A tudás forrása és a kedvesség formulája
Relatív későn váltam szülővé, a velem egykorú barátaimnak így már jó pár évnyi tapasztalatuk összegyűlt a gyerekek életben tartásával és nevelésével kapcsolatban, amit szívesen megosztottak velünk és tették sokkal könnyebbé a mi szülőségünket. A tőlük kapott tippeket ötvöztük a fantasztikus védőnőnktől és gyerekorvosunktól hallottakkal, és csak a legritkább esetekben néztünk be babafórumokba információkért.
Az idegenekkel való interakciók során Junior mintha mindenkiből a legjobbat hozná elő.
Öregnénik állítanak meg minket, vadidegenek mosolyognak ránk, a hivatalokban kérés nélkül előre engednek és a boltban se kell kivárni a sorokat, ha egy kisbaba van rám csatolva.
#5 Megváltozott érdeklődési körök
Juniorral nagyon sok tudást sajátítottunk el, és szinte naponta tanulunk valami új dolgot. Sajnos ez azzal is együtt járt, hogy a figyelmünk fókusza most nagy részben a kicsivel kapcsolatos feladatokra és kihívásokra vetül.
Az elmúlt hónapokban igazi szakértőjévé váltunk a pelenkáknak és azok gyors installálásának, magabiztosan lavírozunk a különböző tápszerek között, hozzátáplálásnál tudjuk, hogy mik okoznak savat, illetve a gyerek szelelésének és székletének sommelierjévé is avanzsáltunk akaratunkon kívül.
Korábbi beszélgetéseinket Istenről, a művészetről és a távoli tájakról felváltotta, hogy mennyit aludt a gyerek, és hogy a kakiját egy Pantone-színskálán hol lehetne elhelyezni.
Remélem, az újdonság varázsának elmúlásával a fenti témák irányában lelohad majd az érdeklődésünk, mert próbálunk azért olyan szülők lenni, akik nem csak a gyerekükről tudnak/akarnak beszélni, és dokumentálni mindent velük kapcsolatban. Írom ezt egy, a gyerekről szóló cikk végén úgy, hogy egy teljes Instagram-oldalt is szenteltem a kölyökkel kapcsolatos kalandjainknak.
Legutóbbi Dadpool: