Már a fast fashion királya is ráment a szellősebb fazonokra.

Az utóbbi időben durván visszaestek a szűk fazonú holmik eladásai: a skinny-nadrágokat pár hónapja hivatalosan is halottnak nyilvánították – bár nyugatabbra megint kezdenek visszatérni –, és újra előtérbe kerültek a kilencvenes években dívó, bő fazonok, kicsit ráncfelvarrva.

Természetesen az Inditex-csoport fastfashion-óriása, a Zara sem maradhatott ki a buliból, és bár eddig is lehetett ott szellősebb cuccokat kapni, férfikampányt még nem készítettek hozzájuk. Eddig.

A kollekció bemutatásához Fernando Cabralt és Aiden Andrewst kérték fel –

utóbbi rendkívül meggyőzően hozza a grunge-Jézus-szerepet.

Nyilván megosztó jelenségről van szó, és nem is tudja mindenki viselni a hasonló szabású cuccokat. Leginkább a vékonyabb, magas férfiak tudják lehozni a bővítést, de nem kizárólag: ha valakinek jó az arányérzéke, kísérletezhet a sziluettekkel.

Aki rámenne a szabásra, annak nem árt odafigyelnie pár dologra, és ezeket a kampány is demonstrálja. A bő fazon nem azt jelenti, hogy eggyel nagyobb cuccokat vesz az ember, a mérethelyesség tehát ebben az esetben is releváns. Ahogy a megfelelő nadrághossz is: a slendrián hatás elkerüléséhez figyelni kell arra, hogy a szellősebbre szabott gatya legfeljebb egyszer törjön meg a cipőn.

Ha ennél hosszabb a nadrág, akkor az ember elvész az anyagtengerben – a kissé rövidebb verzió viszont működik, ahogy Andrews fehér farmeres szettje is bizonyítja itt fent.

Ha öltönyről van szó, a zakó vállának és ujjának akkor is stimmelnie kell, különben szimplán úgy fest az ember, mint egy ballagó diák az apukája 30 éve levetett öltönyében. Ha a méret rendben van, nyitottabb környezetben meg lehet próbálkozni ezzel a stílussal: végül is nemcsak a kilencvenes évek magyar vállalkozói körében pörgött, de

a harmincas-negyvenes években is dobozszabású öltönyökben nyomták az amerikai gengszterek, úgyhogy a pedigré is megvan.

Brad Pitt is csípi ezt a stilót: