Most nyilván boldog-boldogtalan efféle listákkal traktálja az olvasóit/követőit, de nekünk elhiheted, hogy a miénk flagránsan unikális lett.
Pénteken véget értek a 22. labdarúgó-világbajnokság csoportküzdelmei, ami azt jelenti, hogy bőven túl vagyunk már a torna felén – az összesen 64 meccsből lement már 48, kialakult a legjobb 16, a kiesett csapatok játékosait nem fogjuk már látni. Tehát ez az utolsó lehetőség, hogy a teljes mezőnyt szemlélve kiválasszuk azokat, akikre emlékeznünk kell a vébétörténelem legellentmondásosabb eseményéről.
Az alábbi játékoslista nemcsak annyival extrázott, hogy vállaltan szubjektív (ami egyébként nem is akkora etvasz; a mi válogatásunk amúgy a két szerkesztőnk, Lakinger Béla és Zubor Tamás munkája), hanem abban is, hogy korántsem csak a mutatott játék és a pályán elért sikerek alapján állítottuk össze.
Komoly súllyal estek latba azok a klasszikus férfiértékek és -erények is – úgy is mint bátorság, becsület, tartás és kitartás, felelősség és tisztesség -, melyek esszenciálisan határozzák meg a tartalomgyártásunkat, és melyeket ennek megfelelően karakánul propagálunk is a cikkeinkben.
#1 Wojciech Szczesny kapus (Lengyelország),
Aki három meccsen két tizenegyest és az egyik kipattanóját is megfogta
Az egyik tizenegyest ráadásul Lionel Messi rúgta, ráadásul közel tökéletesen. Erősen kétséges amúgy, hogy ez egyáltalán tényleg büntető volt-e – maga Szcesny ott a pályán fogadott is Messivel száz euróban, hogy nem fogják befújni, annyira biztos volt benne, hogy nem volt az. És itt van a másik tizije is, amit az első, Szaúd-Arábia elleni meccsükön védett ki – ezt elég rosszul lőtte Al-Dawsari, ami keveset von le Szczesny érdemeiből, pláne, hogy a kipattanóból érkező lövést is kivédte.
#2 Asraf Hakimi védő (Marokkó)
Aki a világ legjobb támadóit bénította meg
Öt csapat vette veretlenül a csoportmeccseket, az egyik közülük az egyetlen gólt kapó – az is egy peches öngól volt – Marokkó. Abban, hogy se a horvátok, se a belgák nem tudták bevenni az afrikaiak kapuját, elévülhetetlen érdemei vannak a válogatott legjobb játékosának, a PSG-ben játszó Asraf Hakiminek.
Három mérkőzés alatt a teljes mezőnyből egyetlen más játékos sem szerelt többször, mint ő (13-szor), és még egy asszisztot is kiosztott.
Mégsem csak emiatt válogattuk be, hanem azon gesztusára tekintettel is, hogy madridi születésűként is a származása szerinti marokkói válogatottat választotta, már tizenévesen.
#3 Marquinhos védő (Brazília)
Aki két meccsen egy kaput eltaláló lövést sem engedett az ellenfeleknek
Jó, nem ő egyedül, hanem a teljes brazil védelem, de ennek a védelemnek már nem az élemedett Thiago Silva az igazi vezére, hanem a PSG higgadt és határozott középső védője. A teljes mezőnyből egyedül ők hozták le az első két fordulót nemhogy kapott gól, de kapura menő lövés nélkül, és nem véletlen, hogy amikor a harmadik meccsen a B-sor látványosan kínlódott Kamerun ellen, Marquinhos volt az egyik első csere. Más kérdés, hogy a számára idegen pozícióban, a védelem bal oldalán neki sem sikerült életet lehelni a csapatba.
#4 Harry Maguire védő (Anglia)
Aki évek óta kollektív online bullying áldozata, de lerázza magáról, mint kutya a vizet
Nem könnyű megmondani, Harry Maguire miért vált a rosszindulatú és szellemtelen futballmémek legfőbb céltáblájává az utóbbi években, de tény, hogy kevesen kaptak annyit a közösségi médiában, mint ő. Lehet ebben szerepe annak, hogy későn érő típus, annak is, hogy nem egy férfiszépség, alkatilag is inkább tűnik esetlennek, mint átjátszhatatlan falnak – belül viszont kemény lehet, mert
hisztizés helyett odateszi magát a Manchester Unitedben, meg a válogatottban is.
És bár nyilván hibázik néha, összességében jók a statisztikái a Premier League-ben, és a Whoscored.com szerint a vb-n is a legjobbak között van a posztján. Szóval innen is üzenjük Harrynek, hogy akármi történjék, továbbra se törődjön az ütődött Facebook-csürhével.
#5 Ehszan Hadzsszafi védő (Irán)
Aki vakmerőn kiállt az iráni nőkért a hazáját uraló gyilkos rezsimmel szemben
A 2009-ben a Goal.com által az ázsiai labdarúgás legnagyobb tehetségének nevezett iráni csapatkapitány simán bemondta ország-világnak az Anglia elleni, első meccsük utáni sajtótájékoztatón, hogy a válogatott támogatja az otthoni tiltakozásokat (melyek egy fiatal nő karhatalom általi agyonverése miatt robbantak ki – ez eset nyomán ebben a cikkben jártuk körbe az Iránban kialakult helyzetet), melyek az elnyomó, teokrata rezsim ellen irányulnak.
Tette ezt úgy, hogy biztos lehetett benne, a rendszer nem fogja annyiban hagyni – nem is hagyta, a Forradalmi Gárda nevű állami terrorszervezet nyíltan az otthoni családtagjaik megkínzásával fenyegette meg a csapat tagjait, ha folytatják a tiltakozást.
El kell fogadnunk, hogy országunkban nem megfelelőek a körülmények, és a népünk nem boldog. Tudniuk kell, hogy velük vagyunk, támogatjuk őket, és együttérzünk velük
– mondta Hadzsszafi a sajttájon, de a vébécsapatunkba való bekerülés, vagyis a főhajtásunk az egész bátor iráni labdarúgó-válogatottnak szól.
#6 Gavi középpályás (Spanyolország)
Aki Pelé óta a legfiatalabb gólszerző lett a vébéken
A Barcelona-szurkolók már egy éve el vannak ragadtatva ettől a még mindig csak 18 éves sráctól:
minden meccsén fúriaként viharzik a pálya közepén, átlagosnál alacsonyabb termetével is nekimegy mindenkinek, aki él és (még) mozog – a tetejébe pedig focizni is tud.
Logikus, hogy a válogatottban is ő lett a már megint Barca-dominanciájú középpálya motorja, és ezt az első csoportmeccsen egy nagyszerű góllal hálálta meg. 1958, a 17 éves Pelé óta nem talált be a világbajnokságokon ennyire fiatal süvölvény.
#7 Christian Eriksen, középpályás (Dánia)
Aki visszatért a halálból
Mondhatjuk, hogy a dánok leszerepeltek a vébén, és maga Eriksen sem villogott, tehát az ő beválogatása egy-az-egyben nélkülözi a sportszempontokat. De miután másfél éve az Eb-n leállt a szíve, és kis híján ott helyben meghalt, senki sem gondolta volna, hogy valaha látjuk még focizni.
#8 Dóan Ricu jobbszélső (Japán)
Aki a németeknek és a spanyoloknak is lőtt gólt, sőt utóbbiak ellen asszisztja is volt
Mindkét korábbi világbajnok ellen betalált, sőt a spanyolok ellen kiosztott egy gólpasszt is, amivel egycsapásra megjegyezte a nevét a világ. A 24 éves játékos nyáron érkezett a Freiburgba, ahol a magyar válogatott ásza, Sallai Roland csapattársa lett. Vagyis pont Németországban játszik, ami amúgy viszonylag gyakori, meglehetősen élénk a kapcsolat a japán és a német labdarúgás között.
#9 Lionel Messi támadó (Argentína)
Aki nélkül az argentinok már alighanem kiestek volna
Igen, tudjuk, hogy kihagyott egy büntetőt a sorsdöntő mecsen, de akkora a szerepe az argentinok feltámadásában, hogy lehetetlen volna kihagyni.
Amikor Mexikó ellen az egész csapat valósággal zihált az idegességtől és a frusztrációtól, 35 éves létére sokadszor is a vállára vette a válogatottat.
Onnan, ahonnan elvállalta a lövést, az algoritmus szerint 0,02 az xG-mutató, vagyis abból a pozícióból minden 50. próbálkozásból lesz gól. Aztán adott még egy gólpasszt is, de talán még fontosabb, hogy az önbizalma és a koncenctráltsága révén önmagában a jelenlétének milyen látványosan nagy a társaira gyakorolt hatása.
#10 Olivier Giroud csatár (Franciaország)
Aki két góljával a címvédő francia válogatott történetének legjobb góllövője lett
Ezen a választáson föl lehet hördülni, mert ha már a franciáktól beraktunk valakit (ami amúgy abszolút indokolt, látva a magabiztosságukat, és azt, hogy kedvük szerint dominálják a játékot), akkor miért nem a háromgólos és egy gólpasszos Kylian Mbappé került be.
Giroud helyzete a válogatottban azonban nagyon más, kezdő is csak azért lehet, mert a friss aranylabdás Karim Benzema sérülés miatt nem tud játszani.
(Itt jegyezzük meg, hogy a hírek szerint valahogy az egész Les Bleus megkönnyebbült, és sokkal jobb a hangulat és erősebb az összetartás, hogy Benzema mégsem lesz ott velük Katarban).
Ráadásul nem kevesen ekézték, hogy csatárként egyetlen gólt sem vert a négy évvel ezelőtti vébén, amit a franciák eszetlenül nehéz ágon, mégis hibátlanul, hosszabbítások nélkül nyertek meg. Innen szép nyerni, ahogy mondani szokás, és Giroud megcsinálta: az első meccsen máris kettőt pakolt az ausztráloknak, ezzel pedig minden idők legeredményesebb góllövője lett a francia válogatottban, utolérve a szintén világbajnok Thierry Henryt. Mindketten 51 találatot jegyeznek, de biztosak lehetünk benne, hogy Giroud meg fogja előzni a nagy elődöt. Akár már ezen a vébén. Ja, és külön jár a pacsi a mindig kifogástalan szakállviseletért is!
#11 Vincent Aboubakar csatár (Kamerun)
Akinek a góljával Kamerun legyőzte Brazíliát, és aki igazán meg tudta élni a gólörömöt
A brazilok, akárcsak a franciák, a harmadik csoportmeccsükre B-csapattal álltak ki, és ők is ugyanúgy ráfaragtak, egyik fő esélyesként kikaptak afrikai ellenfelüktől. A kameruniak győztes gólját szerző Aboubakarnak már volt egy sárgája, de roppant szimpatikus módon belesz…rt, és a gólöröme hevében levette a mezét. A bíró aztán pironkodva, majd röhögve pacsizott vele, szinte elnézést kérve, hogy az egyértelmű szabály alapján ezért sárgát, majd mivel ez már a második volt Aboubakarnak, pirosat kellett adnia.
#+1 Hervé Renard szövetségi kapitány (Szaúd-Arábia)
Akinek öltözői motivációs beszéde úgy beindította a játékosait, hogy végül leverték az argentinokat
Őt már (jóval) korábban is citáltuk, de akkor nem emberi vagy sportvezetők kvalitásai, hanem markáns stílusa miatt. A vébé első világraszóló bravúrgyőzelme után pillanatokon belül mindenki megismerte a nevét, mert végigfutott az interneteken a felvétel a szaúd-arábiai válogatott öltözőjében, az Argentína elleni meccs félidejében (0-1-nél) tartott beszédéről.
Gondoljunk bele,
bármilyen szuggesztív egyéniség valaki, milyen nehéz lehet úgy fanatizálni embereket, hogy eleve nem a saját anyanyelvén beszél, és még azt is egy tolmács fordítja tovább,
több-kevesebb sikerrel közvetítve az érzelmeket. Függetlenül attól, hogy Szaud-Arábia végül nem jutott tovább, Renard mostantól kaphat legalább egy szerény bekezdést minden motivációs tankönyvben.
Kispad
Akiket nagyon szerettünk volna beválogatni, de nem fértek be
- Shūichi Gonda kapus (Japán), aki a németek és a spanyolok szemét is kivédte, jelentősen hozzájárulva ezzel csapata szenzációs továbbjutásához, amivel a németeket küldték haza (akik zsinórban a második vébén búcsúztak a csoportkörben).
- Breel Embolo csatár (Svájc), aki kameruni születésűként az első meccsükön épp Kamerunnal ellen játszva gólt szerzett, de képtelen volt örülni neki.
- Kylian Mbappé csatár (Franciaország), akinek – mint írtuk Giroud-nál – három meccs alatt három gólja és egy gólpassza volt, és aki olyan kedvvel és motiváltan játszott, mint talán egyik nagy világsztár sem a tornán.
- Richarlison csatár (Brazília), aki vitathatatlanul a csoportkör legszebb gólját ollózta Szerbiának.
- Enner Valencia csatár (Ecuador), akivel az élen a kis dél-amerikai ország fiai valósággal lefocizták az azóta már negyeddöntős hollandokat, mégse jutottak tovább; ő maga két meccsen három gólt lőtt.
- Morijaszu Hadzsime szövetségi kapitány (Japán), akit egy hónapja mindenki körberöhögött, mikor nagy magabiztosan a negyeddöntőt tűzte ki reális célként, de aztán leverték a németeket és a spanyolokat.
A vébé legjobb mezeit itt listáztuk: