Elég nehéz téma férfiak között a kéz, a köröm és a láb ápolásáról beszélni, tekintve, hogy legtöbbünk azt sem tudja, melyiket hívják manikűrnek, és melyiket pedikűrnek. De még ha te a kivételesek táborát is erősíted netalántán, mert a barátnőd egyszer bedurcult, amiért ennyire világtalan vagy, akkor is bizonyára abba a tévhitbe ringatod magad, hogy ez egy olyan feminin privilégium – pláza közepén bevágod magad egy teleszkópos székbe, és olyan karmokat pakolnak rád, hogy egyetlen svunggal kiviszed egy puma szemét is. Fel kell hogy világosítsalak, de ennek a folyamatnak több köze van az egészséges testápoláshoz, mint a drabális műkörmökhöz.

Ha férfitestápolásról van szó, elmondhatjuk, hogy sikerült az évtizedek alatt annyira lelazulnunk, hogy már nyíltan vállaljuk a tényt, hogy bizony mi is odafigyelünk a higiéniára: ápoljuk a szakállunkat akár különböző szerekkel is, körülményesen választunk fodrászt (tudva, hogy mit és hogyan akarunk), odafigyelünk a bőrünk minőségére, és talán-talán még egy szőrtelenítést is beadunk.

A múltkor már odáig merészkedtünk, hogy őszi túlélési tippként felsoroltuk az arcápolást is, pedig ennek is alapnak kéne lennie leginkább, nem pedig egy szükséges rossznak, amire az évnek erre a szakaszában kénytelenek vagyunk ráfanyalodni.

Mindenesetre ezeket még úgy-ahogy felvállalod, leadod a drótot a haveroknak, ha hasonló problémákba ütköznek, de

amint arról van szó, hogy a körmöd cikkcakkos, vagy a sarkaidon lévő bőrkeményedéssel embert lehetne ölni? Get the fuck outta here! – mondod a maszkulinitásodat féltve.

Meg amúgy is kikéred magadnak, hát van otthon neked egy olyan kis körömcsipeszed, vagy mi a halál, a reszelő használatára is rájöttél egyszer véletlenül, szóval akadjon már le rólad mindenki. És akkor te még a jobbik eset vagy, aki nem felejti el levágni a bekoszolódott kemény szaruit, amikor azokkal már nemcsak kokót lehetne szippantani, de a világ összes DNS-mintája is elférne alattuk.

Ezzel viszont nem azt akarom mondani, hogy te vagy a ludas, amiért nem szaladtál még le egy szalonba, hogy rendbe rakasd magad, mivel ennek az iparágnak rettentően rossz a marketingje, akár a férfi, akár a női oldalt nézzük. Eleve az

az összekapcsolt, lerövidített terminus erre az iparágra, hogy mani-pedi, amivel úgy őszintén szólva még nőként sem akarnék azonosulni,

pláne nem akkor, ha a szemöldökömmel is ketté tudok aprítani egy farönköt, akkora férfi vagyok.

Pedig a kommunikáció ott siklik félre, hogy ez elsősorban nem a körömfestésről, illetve a műkörmökről szól, hanem az egészséges életvitelről. Ugyanis ha belegondolsz, akkor ezek azok a testrészeid, melyek a legtöbb használatnak vannak kitéve, szóval akkor miért is ne akarnád rendben tartani őket?

Körömszakadásig

A fogalomzavart elkerülendő kicsit előre lelövöm azokat a témákat, melyeket részletesen is le fogunk fedni, de érdemes elöljáróban tisztázni, hogy most akkor melyik fogalmon mit is értünk.

• Manikűr: olyan szépészeti eljárás, melynek keretén belül a körmök és a kézfej maga kerül kezelés alá. Körömvágás után bevett szokás az élek leszerelése, illetve hozzátartozik még a a körömszálkák, elhalt bőrfelületek és felhámok kezelése.
• Pedikűr: a manikűrrel analóg fogalom, ami lényegében ugyanazt takarja, csak ebben az esetben a lábfejen. Ezen túl pedig része a sarkok bőrkeményedéseinek leradírozása, a hámlások eltüntetése, a hidratáció, és az esetleges bőrnyugtató masszázs is.

Utóbbi kifejezetten fontos, mert ugyan a manikűr is lefedi a hámlásokból, meg mindenféle feleslegből keletkező parák kezelését, de többnyire inkább az a haszna, hogy egyszer az életben valóban tartósan és normálisan le legyenek vágva a körmeid, illetve, hogy a körömszálkákkal és a felhámokkal ne kelljen szopnod.

Előbbi ugye annak a szakadár körömdarabnak a neve, ami valahogy leválik az anyabolygóról, és te addig b…tatod, amíg nagyobb nem lesz a baj, míg utóbbi az a bőrréteg, ami pofátlanul rátelepszik a körömfelületre.

Ezekre otthon többnyire nem lesz olyan céleszközöd, mellyel maradéktalanul meg tudsz birkózni velük, aminek az lesz az eredménye, hogy a szálkákat túlrántod, és lejön a fél ujjad, míg a felhámokon elcsúszol és szétszabdalod az egészet. Egyszóval ezeket

jobb szakemberre bízni, és akkor tuti nem gipszben kötsz ki, csak azért, mert egy randi előtt igyekeztél adni magadra.

Na, meg lehet, hogy megdobnak valamilyen erre a célra kifejlesztett kenőccsel, vagy olajjal, ami extrába ápolja is az érintett részeket.

Bele kell állni – lábától bűzlik a hal

Ami viszont ennél ezerszer fontosabb, az a lábad, és az azokon éktelenkedő körömszörnyetegek, amit valószínűleg nagyon meg sem kell indokolnom. Még átlagos használat mellett is olyan szinten bekeményedhetnek a körmeid, hogy egyenesen flexelni kéne ahhoz, hogy normálisan tudd formázni őket, és akkor a kínosabb dolgokról még nem is ejtettünk szót.

Pedig szót fogunk, mert ott van kezdetnek a már említett bőrkeményedés a sarokrészen, ami csak durvább mértékeket ölt, hogy az átlagos használatbavételre ráküldesz még valami olyan sportnemet is, ami ezt a részedet erőteljesebben igénybe veszi. Ilyenkor teljesen természetes védekezési mechanizmus a tested részéről, hogy szó szerint bekeményít, így védve meg a kérdéses területet attól, hogy sérüljön, de

ez nem jelenti azt, hogy időről időre nem lehet az ilyenkor felgyülemlett gránitos puklit lehántani.

Elvégre ez magától nem fog megtörténni, ellenben egyre csak terebélyesedik, idővel meg úgyis visszanő a megfelelő szintre, ha így is úgy is igénybe veszed. Ergo a funkcióját betölti, de nem lesz olyan érzésed, mintha ásatási leleteket cipelnél konstans magadon.

Ami még ennél is extrémebb, az a körömszálkák esete, melyeket ha meghagysz, akkor azért fogják pokollá tenni a létezésedet, ha pedig leszeded, akkor nincs olyan kíméletes diy-módszer, mellyel ne tennél magadban még több kárt. Hatványozottan igaz ez a körömbenövésre, ami akkor jön létre, mikor a körmöd kedvesen a bőrréteg alá fészkeli magát, majd ott kezd el terjeszkedni, ezzel lényegében szétcseszerintve a lábujjaidat.

Ezeket meg ugye elég aktívan használja az átlagember, úgyhogy fel lehet készülni a szülési fájdalmakkal megegyező mértékű létszenvedésre. Aki ilyenen már átesett, az pontosan tudja, hogy ilyenkor a legkisebb véletlen mozdulat is olyan, mintha tőből vágnák le az ember végtagjait, arról nem is beszélve, mikor valaki óvatlanul rádtalpal, téged meg már csak a sürgősségi mentők cipelnek el a helyszínről. Ez még csak nem is vicc, mert

ha sokáig lamentálsz a problémán, akkor tízből tíz esetben ténylegesen a sebészeten fogsz kikötni, tekintve, hogy egy masszív gyulladással már a legprofibb pedikűrös sem tud mit kezdeni.

Szóval, ha eddig semmi más nem győzött meg a megfelelő ápolás fontosságáról, akkor talán ez képes lesz rá. További motivációról nyugodtan guglizz rá egy ilyen horrorra, én ettől egyelőre megkíméllek. Keep it 100, y’all.