Ha idejében megmérik, korán lehet készülni rá, és tenni olyan problémák kialakulása ellen, mint a szexuális diszfunkció vagy a csontritkulás.
Kiderült, hogy a férfiaknál egy pubertáskorban kialakuló hormon alkalmas arra, hogy megjósolja, életük során számíthatnak-e bizonyos betegségek kialakulására – írja a Science Daily. A Nottinghami Egyetem tudósai fedezték fel, hogy az INSL3 nevű peptidhormon szintje nagyon stabil szinte az ember egész élete során, ezáltal fontos korai biomarker az életkorral összefüggő betegségek előrejelzésében.
Stabilabb, mint a tesztoszteron
Az INSL3-at ugyanazok a sejtek termelik herékben, amelyek a tesztoszteront, de azzal ellentétben a mennyisége nem ingadozik: a pubertáskori szintje nagyjából állandó marad később is, csak enyhén csökken öregkorban. A vérben mért szintje pedig korrelál egy sor korral összefüggő betegség előfordulási gyakoriságával –
ilyen a csontritkulás, a szexuális diszfunkció, a diabétesz, valamint a szív- és érrendszeri betegségek.
Akinek már fiatalon alacsony az INSL3-szintje, annak idősebb korában is alacsony lesz, így nagyobb valószínűséggel alakulnak ki nála az életkorral összefüggő tipikus betegségek. Ez megkönnyíti az időskori betegségek előrejelzését, illetve azt, hogy korai beavatkozással megelőzzük azok kialakulását.
„Az öregedés kutatásának szent grálja az öregedéssel járó fittségi szakadék csökkentése. Annak megértése, hogy egyes embereknél miért alakul ki nagyobb valószínűséggel fogyatékosság és betegség az életkor előrehaladtával, létfontosságú, hogy olyan beavatkozásokat lehessen találni, amelyek nemcsak hosszú, hanem egészséges életet biztosítanak az embereknek az öregedés során. A hormonok felfedezése fontos lépés ennek megértésében, és nemcsak az emberek egyéni megsegítéséhez, hanem az egészségügyi válság enyhítéséhez is utat nyit”
– idézi a cikk Ravinder Anand-Ivellt, a kutatás vezetőjét.
Hozzátette, most, hogy tudjuk, milyen fontos szerepet játszik ez a hormon a betegségek előrejelzésében, és hogy mennyire eltérő a szintje az egészséges férfiak körében is, a következő feladat kideríteni, hogy ez utóbbit milyen tényezők befolyásolják leginkább. Azt sejtik, hogy a gyerekkori táplálkozás fontos lehet, de persze a genetikai meghatározottságnak is lehet szerepe.
Lassan sok mindent megértünk: