Bár a törvény az óvszer másik fél beleegyezése nélküli levételét bünteti drákói szigorral, nyilván sokkal inkább férfiak kerülhetnek bíróság elé emiatt.
A Monash Egyetem 2000 fő megkérdezésével 2018-ban végzett kutatása szerint minden harmadik nő és minden ötödik férfi áldozatává vált ennek az „undorító és visszataszító árulásnak” – ahogy a javaslatot benyújtó SA-Best párt parlamenti képviselője fogalmazott. Szerinte egyébként ezt a gyakorlatot már évekkel ezelőtt bűncselekménnyé kellett volna minősíteni.
A Dél-Ausztrália parlamentjének alsóháza által november 2-án elfogadott törvényt még a felsőháznak is ratifikálnia kell, de alighanem ez is meg fog történni. Hasonló jogszabályt egyébként már az ausztrál szigetállam, Tasmánia és főváros, Canberra állama (ACT – Australian Capital Territory) is elfogadott, és állítólag a többi ausztrál állam is ilyesmire készül.
A jogszabály másik félről szól, vagyis elméletben akár nők is büntethetők lesznek, de a lopakodásnak nevezett gyakorlat nyilván a férfiaknál sokkal gyakoribb. A lopakodást egész pontosan úgy írja le a törvényszöveg, hogy amikor „egy személy azért egyezik bele a tevékenységbe, mert (akár kifejezett, akár hallgatólagos) félrevezetés történt az óvszer használatára vonatkozóan a tevékenység során”.
A gyakorlatban, a perek során ugyanakkor kissé
nehezen elképzelhető, hogyan fog működni annak bizonyítása, hogy valaki szándékosan, illetve a másik fél beleegyezése nélkül vette le az óvszert. Egy szexuális aktusnak ugyanis jellemzően nincsenek tanúi, vagyis egy eljárás során két szemben álló állítást tudnak csak figyelembe venni a bíróságon.
Az egyik a sértett, vagyis a vádló, a másik a gyanúsított, azaz a vádlott állítása.
Mindennek fényében egészen súlyos túlkapásnak tűnik életfogytig tartó börtönnel fenyegetni ezért a potenciális elkövetőket, már csak azért is, mert bármelyik félnél simán válhat a bosszúpornóhoz hasonló eszközzé a óvszer levétele miatti feljelentés. A szexuális erőszakkal pedig azért nem vethető össze a bizonyítási eljárás realitása, mivel annak hiába szintén nincsenek tanúi, általában a sértett fél fizikai sérülései tanúskodnak a beleegyezés hiányáról.