A világ leggazdagabb embere felszabadítaná a közösségi oldalt, de könnyen lehet, hogy végül híveinek és ellenfeleinek is csalódniuk kell majd.
Amikor az év elején körvonalazódni kezdett, hogy a világ leggazdagabb embere megvenné a Twitter többségi tulajdonrészét, eleinte dacolni próbáltak vele, majd áprilisban váratlanul bejelentették, hogy rekordnak számító 44 milliárd dollárért átengedik a platformot Musknak. Júliusban aztán a hírneves vevőjelölt a mikroblogon működő botok valós arányát érintő félretájékoztatásra hivatkozva hátraarcot csinált, a felek kölcsönösen beperelték egymást, ám végül (a perek tényleges elindulása előtt) mégis nyélbe ütötték az üzletet.
Mindez remekül illusztrálja, hogy Elon Musk még a felvásárlási szándékot illetően sem volt betonbiztos a dolgában, ami felveti, hogy vajon mennyire lehetnek szilárd tervei a Twitter jövőjéről. A legfontosabb kérdés pedig az, hogy miként alakul az oldal moderációs politikája, és hogy milyen hatással lesznek a világra az eljövendő változtatások. A Twitter vezérigazgatói posztját már át is vevő mágnás ugyanis a „szólásszabadság abszolutistájaként” aposztrofálja magát, és többször is egyértelművé tette, hogy nem elégedett a platform eddig követett gyakorlatával, amelyet túlzottan korlátozónak és – a liberális vélemények számára kedvezően – elfogultnak tart.
Az egyik oldalról ezért most magukat eddig elnyomva érző mérsékelt jobboldaliak, tőrőlmetszett konzervatívok és hardcore konteósok éljenzik a felvásárlást, míg a másik oldalról riadt kommentátorok hada vizionálja, hogy a mikroblog a gyűlöletbeszéd és az összeesküvés-elméletek melegágyává válik.
A tét valóban hatalmas, mivel hiába van csupán 240 millió felhasználója, a Twitter az utóbbi években politikusok, állami szervek és különféle véleményvezérek kedvenc szócsöve lett, amelyre elsődleges forrásként nagyban támaszkodik a hírmédia. A helyzet higgadt megítélését tovább nehezíti, hogy október 14-én félidős képviselőházi választások lesznek az Egyesült Államokban, ahol a Donald Trump győzelmét hozó 2016-os elnökválasztás óta különösen érzékeny téma a közösségi médián keresztül indított befolyásolás.
Bizonytalanság, élesen szembenálló táborok és politikailag felfokozott hangulat: minden adott tehát a káoszhoz. De mire számíthatunk valójában a szólásszabadság és a moderáció terén az Elon Musk keze alatt újjászülető Twittertől?
Mit mond a kapitány?
Az új tulajdonos időközben kirúgta a Twitter teljes korábbi vezetőségét, és nagyjából 50 saját emberét – köztük a Tesla és a SpaceX nagykutyáit – áthozva huppant bele a vezérigazgatói székbe. Musk eddig is ismert volt arról, hogy rendkívül aktív az oldalon, ami természetesen az akvizícióval sem változott, így két saját posztjára is támaszkodhatunk a szándékai feltérképezésében. Az egyikben a jelenlegi és jövőbeli hirdetőket igyekszik megnyugtatni, biztosítva őket arról, hogy a mikroblog remek hely lesz a pénzük elköltésére.
„Azért vettem meg a Twittert, mert a civilizáció jövője szempontjából fontos, hogy legyen egy közös digitális főtér, ahol a legkülönbözőbb nézeteket lehet egészségesen megvitatni, anélkül, hogy erőszakhoz folyamodnánk. Jelenleg nagy a veszély, hogy a közösségi média szélsőjobboldali és szélsőbaloldali visszhangkamrákra szakad, amelyek még több gyűlöletet generálnak és megosztják társadalmunkat. Ennek ellenére a Twitter nyilvánvalóan nem válhat egy olyan szabadelvű pokollá, ahol bármit ki lehet mondani következmények nélkül! A törvények betartása mellett a platformunknak mindenki számára biztonságosnak és barátságosnak kell lennie, ahol az ember a preferenciáinak megfelelően választhatja ki a kívánt élményt, ahogyan például a filmek vagy a videójátékok között is válogathat a legfiatalabbaknak szólóktól az érett korosztályokat célzókig”
– írta a milliárdos, amiből nem éppen az következik, hogy az új érában teljesen a lovak közé dobják a gyeplőt. E sorok alapján Musk a szólásszabadságra vonatkozó törvények betartásánál húzza meg a határokat, azokon belül viszont mossa kezeit. Erre utal egy korábbi, májusi bejegyzése is, amelyben azt fejtegette, hogy szorosan igazodni kíván a szolgáltatás működési területére eső országok törvényeihez, és ha az emberek valamit be akarnak tiltani, törvényt kell hozatniuk róla.
A szólásszabadság mindazonáltal rendkívül képlékeny műfaj, és rendszeresen óriási vitákat generál, hogy mi tartozik a keretei közé. Itt jön képbe Musk egy másik posztja arról, hogy egy „tartalommoderációs tanácsot” fognak létrehozni, benne széles körű nézőpontokat lefedő tagokkal, amelynek az összehívása nélkül nem kerül sor „nagyobb tartalmi döntésekre és fiókok visszaállítására”.
To be super clear, we have not yet made any changes to Twitter’s content moderation policies https://t.co/k4guTsXOIu
— Elon Musk (@elonmusk) October 29, 2022
Vagyis lesz valamiféle felülvizsgáló bizottság, amelynek a véleményére alapoznák a nagyobb horderejű döntéseket. Fontos azonban megjegyezni, hogy Musk nem konkretizálta, pontosan milyen kérdések tartozhatnak a testület hatáskörébe, ahogy azt sem írta, hogy a tanács konkrét beleegyezése is kell majd a témával kapcsolatos intézkedések meghozatalához. Magyarán ez az ígéret szinte semmire sem kötelezi az új tulajdonost – az pedig egyébként is
kizárt, hogy minden egyes poszt törlése előtt kikérjék bármilyen grémium álláspontját.
Ennél logikusabbnak tűnik, hogy a szakértők támogatásával összeállítanak valamiféle dokumentumot, amelyre aztán hivatkozhatnak az automatizált moderálási rendszer és az önállóan működő moderátorok döntéseinél. A szakértői moderációs testület felállítása mindenesetre nem új ötlet, a Trust and Safety Council lényegében éppen ezt a funkciót tölti be, ahogy a Meta/Facebook is alkalmaz egy hasonlót Ellenőrző Bizottság néven – amelynek egyébként magyar tagja is van, Sajó András egyetemi tanár személyében.
Úgy tűnik tehát, hogy Musk a mindenkori törvényi keretekhez, valamint egy egyelőre ismeretlen összetétellel, jogosultságokkal és kiválasztási folyamattal létrehozandó tanácshoz kíván igazodni. A továbbiakat illetően pedig valószínűnek tűnik, hogy a vezényletével a Twitter szakít a végleges kitiltások gyakorlatával. Ennek első tesztje a korábbi amerikai elnök, Donald Trump ügye lesz, akit lényegében az összes nagyobb közösségi oldalról kizártak a Capitolium tavalyi ostroma után, arra hivatkozva, hogy a megszólalásaival tüzelte az halálos áldozatokkal is járó attak elkövetőit.
Gyere vissza, Donald
Musk egy májusi konferencián azt mondta, hogy Trump örökös kitiltása „ostoba és extrém” lépés volt, amely valójában nem hallgattatta el az egykori államfő hangját, hanem inkább felerősítette azt a saját köreiben. A Bloomberg egy forrása szerint a milliárdos általában véve sem hisz a végleges kizárásokban, így jó esély van rá, hogy egy felülvizsgálat után a korábban kiebrudaltak is visszakaphatják a hozzáférésüket a fiókjukhoz. A volt elnök ugyanakkor már áprilisban kijelentette, hogy nem tér vissza a mikroblogra, hanem marad az annak mintájára létrehozott saját platformjánál, a Truth Socialnél, amelybe nyilván jó sok pénzt pumpált, így bolond is lenne otthagyni.
Cserébe bőven akadnak lelkes jelentkezők, akik élnének az esetleges lehetőséggel, például az orosz állami hátterű Russia Today főszerkesztője, aki a napokban személyesen Musktól kérte, hogy oldja fel a csatorna és egy másik orosz hírszolgáltató, a Sputnik News tiltását.
Mit mondanak mások?
Míg a jobboldali politikusok és médiaszereplők egy része már előre ünnepli a Musk alatt beköszöntő véleménypluralizmust, mások arra emlékeztetik az új tulajdonost, hogy mindenképpen muszáj lesz igazodnia a külső keretekhez. Az egyik ilyen Thierry Breton, az Európai Unió belső piacért felelős biztosa, aki Musk azon bejegyzésére reagált, amelyben a milliárdos az üzlet lezárulta után bejelentette, hogy „a madár felszabadult”. Breton a poszthoz fűzött kommentárjában azt írta, hogy „Európában a madár az EU-s szabályaink szerint fog repülni”.
In Europe, the bird will fly by our 🇪🇺 rules.#DSA https://t.co/95W3qzYsal
— Thierry Breton (@ThierryBreton) October 28, 2022
Mások mellett a konzervatív brit kormány is jelezte a fenntartásait: Thérèse Coffey környezetvédelmi miniszer „aggasztónak” nevezte, ha a moderáció fellazulásával elszaporodna a gyűlöletbeszéd a Twitteren. A sietősen megszólaló politikusok mutatják, hogy Musknak mindenképpen a törvényi kereteken belül kell maradnia, márpedig ezek akár szigorodhatnak is, ha az egyes országok döntéshozói szükségét látják.
Így pedig nem kizárt, hogy a Musk-féle Twitter végül csalódást okoz majd azoknak, akik máris behűtötték a pezsgőt a korlátok nélküli megszólalási lehetőség vélt eljövetelét ünnepelve, de azoknak sem lesz igaza, akik már a felvásárlási csiki-csuki kezdete óta rettegik a konteós/rasszista Twitter-apokalipszist. A mikroblog ugyanis nem légüres térben mozog, azaz még a világ leggazdagabb emberének irányítása alatt sem tehet meg akármit.
Könnyen megeshet, hogy Musk minden véleményt tiszteletben tartó digitális főtere végül nagy vonalakban ugyanolyan lesz, mint a „régi” Twitter, csak kevésbé buzgó moderátorokkal.
A teljes szabadság drukkerei mindenesetre már élesben tesztelik a határokat: vannak, akik simán niggerezni kezdtek, mások a konteós vonalra feküdtek rá, köztük a jobboldali tévés Steve Cortesszel, aki arról posztolt, hogy valójában Donald Trump nyerte a 2020-as elnökválasztást, és hogy a féregtelenítő ivermectin hatékony szer a koronavírus ellen. Cikkünk írásáig nem látni, hogy a Twitter törölné az ilyen bejegyzéseket.
Juj, de jó, posztolhatok hülyeségeket. Vagy várjunk csak
Sokan az efféle hangok bátorításaként értékelték, hogy a napokban Musk azzal reagált Paul Pelosi, a demokrata házelnök Nancy Pelosi férjének megtámadására, hogy talán több is rejlik ebben a sztoriban, mint ami elsőre látszik. Egy cikket is linkelt arról a mindenféle bizonyítékot nélkülöző sztoriról, hogy Pelosi valójában részegen verekedett össze egy férfi prostituálttal. A bejegyzését ugyanakkor gyorsan törölte az új tulajdonos, ami azt jelzi, hogy ő maga is bizonytalan abban, meddig mehet el.
A konzervatív körökben „mainstreamként” aposztrofált médiának fontos szerepe lehet abban, hogy a nyilvánosság miként értelmezi majd a Twitteren bekövetkező változtatásokat. Márpedig Musk és a tömegmédia viszonya nem felhőtlen, mivel előbbi részben utóbbit okolja a közbeszéd polarizálódáásért:
„A hagyományos média nagy része a kattintások könyörtelen hajszolásában ezeket a polarizált szélsőségeket táplálja és szolgálja ki, mivel úgy gondolják, hogy ez hozza a pénzt, ám ezzel elvész a párbeszéd lehetősége”
– írta Musk a már idézett, a hirdetőknek címzett nyílt levelében.
A hagyományos médiához fűződő viszonyát jól illusztrálja az a tweet is, amit október 31-én posztolt. A bejegyzésben egy fotó szerepelt a New York Times egy főcíméről, amely a Pelosival kapcsolatos Musk-bejegyzésről tudósított, kiemelve, hogy Musk egy hamis híreket terjesztő oldal cikkét linkelte. Az új tulajdonos azzal a poénnal kommentálta, hogy márpedig ő nem is tweetelt olyan linket, ami a The New York Timesra vezetett volna.
This is fake – I did *not* tweet out a link to The New York Times! pic.twitter.com/d6V6m5ATW2
— Elon Musk (@elonmusk) October 31, 2022
A milliárdos bizalmatlansága azért nem teljesen alaptalan. A média felületességre való hajlamát annak a két kirúgott Twitter-alkalmazottnak az esete is bizonyítja, akik a CNBC és a Bloomberg lelkesen tudósító riporterei előtt Michelle Obama könyvét lobogtatva siratták a demokráciát, aztán persze kiderült róluk, hogy csak trollkodnak.
Köd előtte
Akárhogy is alakuljon a Twitter moderációs politikája, azt meg kell adni az aggódó hangoknak, hogy Musk vékony jégen lépked, már-már hazárdjátékot játszva a mikroblog átalakításával. Elképzelhető, hogy létezik az univerzális képlet egy olyan szolgáltatásra, ahol az emberek bátrabban kifejezhetik a véleményüket anélkül, hogy a platform és annak visszhangkamrája azonnal rasszistának/nőgyülölőnek/kirekesztenőnek titulálná őket. Egy ilyen teret viszont csak sebészi pontosságú beavatkozásokkal lehet megvédeni a radikalizálódástól (más kérdés, hogy az ellenoldal olvasatában a Twitter már eddig is radikális álláspontoknak adott otthont, csak épp a liberális irányból).
Az optimistább szemlélők szerint ha van olyan ember, akinek sikerülhet egy ilyen utópia megvalósítása, akkor az az online fizetést (PayPal), az elektromos autózást (Tesla) és a kereskedelmi űrrepülést (SpaceX) is forradalmasító Elon Musk lehet, míg a pesztimisták arra szeretnek rámutatni, hogy még a dél-afrikai származású mágnásnak sem jön össze minden. Jó példa erre a Tesla évek óta ígérgetett teljes önvezetése (Autopilot), vagy az agyba ültetett Neuralink-chipek fejlesztése, melynek kapcsán csak utólag derült ki, hogy
eddig szinte az összes kísérleti majom elpusztult.
Mi itt, a Bronsonnál természetesen nem nyeltük le a bölcsek kövét, így fogalmunk sincs, hogy végül melyik tábornak lesz igaza, végezetül azonban érdemes megjegyeznünk azt a cseppet sem lényegtelen apróságot, hogy a Twitter nem egy közszolgáltati platform, hanem egy üzleti célú szolgáltatás. Musknak pedig feltett szándéka, hogy nyereségessé tegye, ezt szolgálja a hirdetők megnyugtatása és az a bejelentés is, hogy pénzt fog kérni a hitelesített fiókok eddig ingyenes használatáért.
A szólásszabadság szempontjából ebből az következik, hogy Musk szinte biztosan nem fogja a falnak vezetni a Twittert, mivel a közhidelemmel ellentétben nagyon is fontos neki, hogy milyen a szolgáltatás megítélése, hiszen csak így van esély arra, hogy valaha is megtérül a 44 milliárd dolláros befektetése. Ha pedig mégis húz egy meglepőt, és kamikaze-akciót végrehajtva (akarva vagy akaratlanul) konteós fészket csinál a mikroblogból, még mindig ott lesz a lehetőség a légkört terhesnek érző politikusoknak, közéleti szereplőknek, valamint civil és állami szerveknek, hogy átvándoroljanak egy másik platformra.
Muskról itt írtunk bővebben még tavaly: