Ha vezetőként képes vagy elismerni a hibáidat, példátlan lehetőségek nyílnak

Szerző: Zoidberg

Egy amerikai pizzalánc országos tévékampányt épített erre – az eredmény önmagáért beszél.

Ha üzletről van szó, jellemzően nem vagyunk elfogadóak, ami a hibákat illeti, sőt, egyenesen félünk tőlük. Mindennek tetejébe a többség még mindig a gyengeség jeleként értelmezi a hibák beismerését. Ha te is az efféle ódon társadalomkulturális beidegződések mentén tengeted az ügyeidet, akkor van számodra egy rossz hírünk: az üzleti élet és a menedzsment a kapcsolatokról szól, a kapcsolatokat pedig óhatatlanul is hibák tarkítják.

Egy kapcsolat ereje nem abban rejlik, hogy mennyire tökéletes, hanem abban, hogy mennyire rugalmasan kezeli az elkerülhetetlen kudarcokat.

Eleve, az információs társadalomban már nemigen tudsz elbújni a hibáid elől. Sokkal jobban jársz, ha elismered, hogy valami nincs rendben, valamit elrontottál, és ezeket a lehető leghitelesebb és legátláthatóbb módon kezeled.

Remek példasztori erre a Domino’s Pizza esete még 2010-ből. Egészen addig arra az egyszerű ígéretre épült a marketingjük, hogy garantáltan 30 perc alatt házhoz viszik a pizzát. Igen ám, de a termék minősége már-már legendásan gyenge volt, és nem meglepő módon, ezzel hamar tele is lett az internet.

A Domino’s merész lépése az az országos televíziós reklámkampány volt, melyben

látványosan elismerte, hogy pizzái roppant messze vannak a jótól.

Hirdetéseikben vásárlói visszajelzések, netes rivjúk idézeteit játszották be, olyasmiket, mint: a pizzátok széle olyan, mint a karton, vagy ennél még a mikrós pizza is jobb, illetve szerintem kéne nektek egy új recept. És közben pontosan ez az, amit a Domino’s valóban meg is tett.

Az USA-szerte sugárzott “önlejárató” kampány üzenete valójában az volt, hogy a vásárlói panaszokra hallgatva újragondolták termékeiket, tessenek szépen újra kipróbálni őket. A kulisszák mögött pedig valóban igen komoly revízió folyt: sajtok, szószok, fűszerek tucatjaival kísérleteztek, hogy megfelelhessenek vásárlóik igényeinek.

A nézők ezeket a hirdetéseket merésznek és üdítőnek tartották, és rájöttek, hogy a cég is elismeri azt, amit már mindenki tudott. Ami azonban még fontosabb: az emberek így szívesebben adtak is egy új esélyt a Domino’s pizzájának, ami immár sokkal jobban ízlett nekik. Az eredmény: az eladások nőttek, a negyedéves nyereség pedig megduplázódott.

Bizony, a Domino’s kudarcot vallott, hiszen rémes pizzákat gyártott. Ám a vállalat a mindenütt olvasható, negatív megjegyzéseket az ügyfelek ajándékának, termékfejlesztési lehetőségnek tekintette, nem pedig ciki kellemetlenségnek. Így aztán a Domino’s végül sikeresen, úgymond felfelé bukott.

A kudarcok kezelése a vezetői lét szerves része. Ahelyett, hogy hatalmas energiákat fordítanál ezek elkerülésére, érdemesebb egy olyan szervezetet felépíteni, amely ellenálló az elkerülhetetlen kudarcokkal szemben. Íme három lépés, amit megtehetsz:

#1 Teremtsd meg a kudarcok és a sikerek megosztásának kultúráját

Amikor a Ford akkori új vezérigazgatója, Alan Mulally megtartotta első értekezletét, megkérte csapata tagjait, hogy értékeljék vállalkozásukat zöld, sárga, vagy piros színkódokkal. Mindannyian a legpozitívabb zöld színt választották, Mulally pedig felszólította őket, hogy a következő héten egy reálisabb cégértékeléssel térjenek vissza.

Az első ügyvezető, aki felállt, és azt mondta, hogy piros lámpám van, vastapsot kapott a vezérigazgatótól. Ezután leültek, hogy csapatként kezeljék a jelzett problémákat. Mulallynak egy olyan új vállalati kultúrát kellett létrehoznia, amely képes beismerni, ha valami rosszul sül el, lehetőleg elég korán ahhoz, hogy a szervezet továbbra is hatással legyen az eredményre. Ezt a kultúrát pedig csak felülről lehet létrehozni.

Vezetőként át kell gondolnod, hogyan teremtheted meg azt a terepet, ahol az emberek nem rejtegeni akarják a hibákat, hanem mielőbb felismerni és megoldani.

#2 Jutalmazd a kockázatvállalást

Mindannyiunk fejében átfut a jelenet megannyi góré és különféle nagyember főszereplésével, akik felszólítják a hallgatóságot: több kockázatot kell vállalnunk, majd egyszerűen lelépnek a színpadról. Ugyanakkor, ha egy szervezetben a vezetés tényleg úgy dönt, hogy a szavak mögött igenis tetteknek kell állnia, akkor mondjuk elkezdi jutalmazni a kockázatvállaló magatartást és kiemelni azokat az embereket, akik kidugták a nyakukat a komfortzónájukból.

Sőt,

érdemes lehet később megünnepelni az eredményeket, függetlenül attól, hogy a kockázatvállalás sikeres volt-e vagy sem.

Ezek nélkül ugyanis senki sem vállal értelmes kockázatot, mert az emberek úgy vannak bedrótozva, hogy csak akkor cselekszenek, ha úgy gondolják, hogy nagy esélyük van a sikerre.

#3 Definiáld a határokat

Annak érdekében, hogy az átláthatóságot és a kockázatvállalást élvezetesebbé tehesd a notórius kockázatkerülők számára, hozz létre sandbox-szövetségeket. Gondold át, milyen kockázatok és kudarcok elfogadhatóak, és világosan határozd meg a sandboxok határait, az elköteleződés szabályait pedig ezeken belül kommunikáld. Ismertesd azt is, milyen következményekkel jár, ha az emberek kilépnek ezekből a homokozókból, nekik és a vállalatnak egyaránt.

Ha előzetesen megkötöd ezeket a szövetségeket, világosan definiált határok mentén, mélyebb bizalom alakul ki a munkatársak között, te pedig nagyobb biztonsággal lehetsz annak tudatában, hogy a kockázatokat – és az esetleges kudarcokat is – elfogadják.

Itt van még jó kis kontent