A fenntartható divat tűnhet bár a világ legunalmasabb, legbürokratikusabb kifejezésének, aktuálisabb és fontosabb, mint valaha. Sokan hallottak róla, felkapott téma, de áldozni rá már kevésbé népszerű. Igyekszünk teljes képet adni a divatvilág legetikusabb kategóriájáról, ahol tüntetések és szigorú megkötések nélkül, mégis kozmopolita eleganciával védheted a környezetet.
Az emberiség lassan nekiveselkedik, hogy odafigyeljen arra, mit fogyaszt, legyen szó ételről, levegőről vagy hagyományos fogyasztási cikkekről. A nem megújuló energiaforrások helyett trend lett a napenergia, a megkínzott szarvasmarhák helyett a vegánság, az elektromos autókat kínosabb golfkocsinak gúnyolni, mint repeszteni velük.
Az emberek pedig hinni kezdtek abban, hogy ha mindenki képes megváltoztatni a saját életterét, akkor közösen globális léptékű változásokat érhetünk el.
Szimbolikus hegy ruhákból. fotó: hkexcursions.com
Lekapcsolom a lámpát, ha kimegyek a szobából, és nem folyatom a vizet fogmosás közben. Na erre mit lépsz, klímaváltozás? Sakk-matt!
De hogy jön ide a fenntartható divat?
Úgy is mondhatnám, nemcsak az számít, hogy mit viszel be, hanem az is, mit veszel fel. A cél, hogy a ruhadarab, amit leakasztasz a polcról, a lehető legetikusabb módon készüljön el, kielégítve mind az előállító és mind a vásárló igényeit. Tisztázzuk rögvest a legelején, hogy kire és mire értjük azt, hogy fenntartható. A fő alapelvek:
- A gyártó csak természetes anyagokkal dolgozik, és azok előállítását, termesztését vagy tartását etikusan végzi, legyen szó akár lenről, akár birkagyapjúról.
- A feldolgozás során nem használ egészségre káros vegyszereket.
- A dolgozóit megbecsüli, tehát nem éhbérért dolgoztat kiszolgáltatott ázsiai asszonyokkal és gyerekekkel, hanem normális körülményeket és fizetést biztosít a munkásainak.
- Nem pazarol, nem szennyez folyót, nem mérgezi a földet vagy a levegőt. A selejt ruhákat is inkább újrahasznosítja, mintsem elégeti.
Michael Fassbender egy környezetbarát Tom Fordban ment aranyglóbuszozni. fotó: InHabitat
Szimpatikus, nem? A fenntartható divatcikkek gyártását bevállaló cégek csupa olyan kitételnek felelnek meg, amelyek egy ideális világban teljesen természetesek és elvártak lennének. És itt jön be a képbe a dolog meredek oldala: a világgazdaság rideg valósága.
Jelenleg az a standard, hogy a nagyvállalatok a bevált, profitot termelő profiljuk mellett a külső elvárásoknak való megfelelés érdekében, a CSR-stratégia részeként, de csak side projektként foglalkoznak a fenntartható divattal. Egyfajta pozitív üzenet, egy zöld plecsni, amit melldöngetve ki lehet tenni a logó mellé. Sajnálatos módon ugyanis
kizárólag fenntartható divatból egyetlen világmárka sem tud megélni.
Ennek ipartechnológiai és kulturális okai vannak. Tehát a „nagyok” egyelőre beérik azzal, hogy jó színben tüntetik fel magukat, kiszolgálják az egyre növekvő igényeket, és monitorozzák a piacot, hogy éppen mennyi pénzt és energiát allokáljanak ide.
A H&M-nek, például, volt kampánya Consious címmel, magyarországi példának meg ott a fenntarthatósággal is foglalkozó Nanushka.
A cipőink nagy része a kukában végzi. fotó: Vogue Australia
Fenntarthatóság kicsiben
Az olcsó gyártásra és hatékony logisztikára berendezkedett óriáscégeknek tehát igen költséges figyelembe venni a környezetvédelmi nézőpontot. Ezzel szemben a kisebb manufaktúrák között akadnak olyanok, amelyek a folyamataikat eleve ennek a szempontnak rendelik alá. Ehhez persze az kell, hogy kellően elhivatottak legyünk, megkeressük ezeket a termékeket, és legyen is annyi della a zsebünkben, hogy megengedhessük magunkak.
Egyelőre a fenntartható cuccok nagy része nappalikban vagy átalakított garázsokban készül.
Rendíthetetlenül lelkes, művészhajlamú emberek tartják fenn ezt a szegmest. Nincs még akkora piacuk, hogy saját gyártósort üzemeltessenek, így inkább emberi léptékben haladva próbálnak terjeszkedni. Mindegyikük más megközelítéssel dolgozik, a fenntarthatóságnak sok módja van. De miért nem termel az etikus divat akkora profitot, mint amilyen jól hangzik?
A fast fashion cégek legfőbb célja, hogy fogyasztást generáljanak. Folyamatosan pörögnek az új és újabb termékek, óriási a forgalom, amihez elképesztő technikai és logisztikai kiszolgáló háttér kell. Ehhez dollármilliók és emberi kezek ezrei szükségeltetnek, a cégek pedig kihasználják az átlagember tudatlanságát. Hiszen a legtöbbünk, amikor a boltban válogat, nincs tudatában annak, hogy milyen áldozatokba került a polcon lévő termékek elkészítése.
Balra az etikus Allbirds cipői, jobbra a híresen zöld befektetője, Leo DiCaprio. fotó: afternoonvoice.com
Az öltözködésünk ára
Az a helyzet, hogy az olaj- után a divat- és textilipar a legszennyezőbb a világon. Lássunk néhány adatot a jelenlegi tendenciákról:
- Az összes üvegházgáz 10 százalékát a divatipar termeli ki.
- A felhasznált édesvíz 20 százalékát a divat viszi el.
- 19 ezer liter víz kell egy kilogramm pamut előállításához, ami nagyjából egy pólóra és egy farmerra elég.
- Csak a kínai textilipar évente több mint 2,5 milliárd tonna szennyvizet bocsát ki.
- A ruházati anyag körülbelül 15 százaléka a vágóterem padlójára kerül, és sok helyen egyszerűen elégetik.
- Az évente kidobott textíliák 95 százaléka újrahasznosítható lenne, ehelyett szeméttelepekre kerül.
A társadalom azonban még csak most kezdi mindezt megérteni. A divat berkein belül ugyan a három legnépszerűbb téma a fast fashion, a sneakerek és a fenntarható divat, a probléma csak az, hogy míg az első kettő termékeit viszik is, mint a cukrot, addig
a fenntartható cuccokat, bár keresik, nem vásárolják meg.
Ezek ugyanis drágák, hiszen a készítők keze sok mindenben meg van kötve, míg a konkurencia szabadon garázdálkodhat, feláldozva az etikai szempontokat az üzleti hatékonyság oltárán:
- Egy fastfashion-cég kedvére megvehet bármilyen minőségű anyagot, nem baj, ha vegyszerezett vagy sohasem lebomló.
- Az adott anyagból sokszor annyit vásárol, mint egy kisvállalkozó, ezért jelentős árkedvezményhez jut
- Elkészíttetheti bárhol, bárkivel.
- A munkakörülményeknek jellemzően csak papíron kell megfelelniük az előírásoknak.
- Ha becsúszik egy-két folyó vagy többhektárnyi föld mérgezése, általában megússza pénzbüntetéssel.
Végeredményben pedig az emberek árérzékenysége dönt: a hangzatos jelszavak és a nagyvállalatok CSR-kampányai ellenére az átlagember számára ez a prioritás, nem a bárányok vagy a jegesmedvék jólléte.
Nem kell egyébként fekete öves ökoterroristának lenni ahhoz, hogy valaki magáévá tegyen olyan alapelveket, mint hogy jobb kicsivel többet rákölteni valamire, ami utána sok évig hordható mindenféle gond nélkül, mint lecsapni a legolcsóbb darabra. De kétségtelen, hogy az etikus divat az állat-és a környezetvédők várakozásait is kielégíti – csakhogy egy eddig e téren érintetlen piacot akar megreformálni.
A csodálatos Emma Watson az Elle kampányfotóján demonstrált a fenntarthatóság mellett
Aki szeretne részt venni a mozgalomban, annak, saját életkörülményehez és elhivatottságának mértékéhez igazodva, több lehetősége is van.
#1 Keress egy szimpatikus zöld márkát!
Nyilván ez a legegyszerűbb mód. Ha a ruháidat náluk szerzed be, azzal értelemszerűen anyagilag hozzájárulsz a fennmaradásukhoz, de nagy segítség lehet, ha másoknak is mesélsz a fenntartható divat fontosságáról. Ez fontos, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy különösen Magyarországon, csak kevesen ismerik a kezdeményezés lényegét. Az Insta és a Facebook tehát erre is jó, nem csak a kajaképekre.
Pharell Williams saját kampánnyal igyekszik vagányabbá varázsolni a fenntarthatóságot
#2 Add tovább a cuccot!
Nem kell tűzre vetned azokat a ruháidat, amelyekről már lemondtál: rengeteg cég leselejtezett ruhadarabokat újrahasznosítva gyárt. Még a H&M is vállalja, hogy átveszi a nem használt cuccokat, tehát ezért nem muszáj kis kézműves üzleteket keresgélni.
#3 Igazíttass!
Oké, ehhez kell némi affinitás akkor is, ha az ember nem szabó: egy kisebb hiba vagy pár leadott (vagy elveszített) kiló esetén az ember első útja ne a kukához vezessen, hanem egy szakemberhez. Ehhez persze kell elhivatottság és idő, de ha valaki szeretné úgy kiélni a kreativitását, hogy közben a környezetet is védi, annak kitűnő választás a javíttatás és igazíttatás élménye.
A realitás és konszenzus
Bizakodó vagyok a fenntartható divat jövőjével kapcsolatban, ha arra gondolok, mennyivel tudatosabbak már most az emberek, mint voltak mondjuk 10 évvel ezelőtt. De előtör a szkeptikus énem, ha az jut eszembe, hogy olyan cégek akarják majd eladni nekem a zöld cuccaikat, amelyek előtte éveken keresztül szennyezték felelőtlenül a bolygót a nagyobb profit érdekében. Felvetődik a kérdés:
a fenntartható divat lesz az új fast fashion?
Árulhatnák ugyanúgy nagy bevásárlóközpontokban, nagy darabszámban az egyes üzletek az etikusan elkészített termékeiket, amihez bár le kell mondaniuk a kizsákmányoló gyártási folyamatokról, cserébe viszont ötször-tízszer annyit fognak elkérni az adott termékért. Készen állunk erre? Ezen ugyanis élő emberek és állatok sorsa múlik, az ő életük csúszhat el egy árcédulán.
Will. I. Am. éppen bemutatja új zakóját, ami műanyag flakonok újrahasznosításából készült. fotó: Inhabitat
Ha az embereknek nincs rá pénze, nyilván nem veszik meg – mondhatnánk minderre logikusan. A baj csak az, hogy az ember nem így működik, a társadalmi felelősségvállalásban a képmutatás messze nagyobb súlyú az áldozatvállalásra való hajlandósághoz képest. A látszat fenntartása a legtöbbünkben erősebb kényszer, mint az igazság elismerése. Hiába 100 forint otthon egy kávé, ha az ember a poharas képért és egy odafilcezett keresztnévért csak bemegy a Starbucksba. Hiába szar a hitelkonstrukció, ha a BMW-kulcsot pörgeti az ujján, az ember úgy érzi magát, mint Gollam a gyűrűvel.
A fenntartható divatot mindenesetre a pozitív üzenete miatt megkerülhetetlen a 21. század embere számára. Itthon talán pont most kezd majd elterjedni a kezdeményezés, amely talán felnyithatja a szemeket.
További olvasnivaló a divatipar működéséről:
forrás:Giphy
A cikk borítóján, a Green Earth Cleaning fotója szerepel.