Ha még kérdés lenne, mennyit számít a stílus és a frizura, nézd meg légyszi’ Russell Brandet ebben a filmben

Szerző: Bronson

Egyszerű stílustanulmány: tökig kivágott rongyok helyett normális öltöny. Azért jó, ha normálisan felöltözöl, mert akkor normálisan fel vagy öltözve.

Russell Brandet itthon nem annyira ismerik, mint az Egyesült Királyságban, pedig ez a karizmatikus fickó érdemes a figyelemre. Nemcsak a bohém, exhibicionista stílusa és feminin gesztikulációi miatt (ami legalább annyi embernek ellenszenves, mint amennyinek szimpatikus), hanem azért is, mert elképesztő választékossággal képes mesélni a világ dolgairól – okosságokat és hülyeségeket egyaránt. Gondolatai sokszor következetesek és érdekesek, néha viszont meghökkentően naivak és bugyuták, de az biztos, hogy

érdekesebb beszélő, mint a magyar közéleti értelmiség olyan 95 %-a.

Itt például az egyik tévécsatorna tiszteletlen és felkészületlen műsorvezetőit égeti be kíméletlenül (05:10 körül kezdődik a móka):

Nyegle extrovertáltság, leplezetlen önimádat

A csávó fizikai attribútumai roppant szerencsések. A haja 47 éves korára is röhejesen dús, tökéletes szakálla van, szimmetrikus arca, széles állkapcsa, a testmagassága 185 körüli, szóval ebből azért ki lehet hozni valamit. Az elegánsabb szettjeihez is párosul egyfajta giccses magamutogatás, de

sokszor úgy öltözködik, mintha a 70-es évek egyik hippifesztiváljáról akarná kidobatni magát valami fanszőrzetig dekoltált, szakadt alvóspólóban.

Természetesen nem kell mindenkinek egyféle stílust követnie öltözködésben, és Brand karakteréhez passzol is ez a bohém, lenvásznas hanyagság meg a rendezetlen tincsek. Nemrég viszont kijött a Halál a Níluson, amiben Brand is szerepet kapott korának egyik legszebb és legtehetségtelenebb színészője, Gal Gadot oldalán. Vesd össze a két stílust, és mondd, hogy ez ugyanaz a csávó.

Pedig nem nagy varázslat a dolog. Az ápolt slickedback-frizura mellé egy full beardet kell csak párosítani, és hozzá egy ruhakompozíciót a klasszikus elegancia szabályai szerint. A Brand által megformált figura, Linus Windlesham mindvégig természetes, alacsony fényvisszaverő tulajdonságú anyagokból készült öltönyöket visel. A két- vagy háromrészes szetteket néhol klasszikus, gombos-galléros pólóval dobja fel, és a színekben is kreatív: a Russell színtípusához kiváló, hideg árnyalatokra fókuszálnak, de azon belül simán bevállalják az élénk, világoskék variációt és a pöpec bézs-törtfehér kombót.

Brand hideg (tél) tónusú, mert bár a bőre elég sötét, totál fekete a szakálla és a haja, a szeme pedig barna. Ehhez a felálláshoz a meleg színek azért nem valók, mert fakítják a bőrt – ellenben a hideg színek kiválók. Kék-fekete-szürke-fehér vonalon érdemes maradni, vagy ha valami karcosabbra mennél, akkor esetleg a lila hidegebb variációi.

Mellesleg a film stylistja az a Paco Delgado, aki már kétszer Oscart is nyert, és aki a John Wick következő részének kosztümjeiért is felel. Erősen javasoljuk azoknak, akik számára a stílus jelentőséggel bír, hogy az erre érdemes filmeket is ilyen szemmel nézzék, mert a „jelmeztervező” az esetek többségében nagyon tehetséges stylistot takar. Remek példa erre az a páros, aki a The Irishmen ruháiért felelt.

Itt van még jó kis kontent