Az embernek néha érdemes kilépnie a komfortzónájából, mert ott kezdődnek a királyságok. Persze attól függ, hol vannak a határai alapból. Nem túl kihívó, mégis izgalmas színvariációkat mutatunk azoknak, akik maguktól nem mernének belenyúlni a jóságba.
Az utcai divat történetének volt egy remek korszaka a hetvenes évek Amerikájában, amikor az emberek ráeszméltek, hogy ha a paszteles kék és barna kombójába néhány extrém színt építenek be, emellett arcátlanul túlgondolják a gallér méretét, akkor elképesztően dögös dolgok kerekednek hirtelen.
A nyolcvanas években aztán a kényszeres túlvetítés következményeként hihetetlen szörnyszülöttek is manifesztálódtak, lényegében a Miami Vice-féle south beach style és a borosta megjelenése volt a legjobb dolog, amit az amerikai divat akkoriban produkálni tudott.
Nem a színelméleti axiómák változtak persze, csak James Brownt váltotta fel Cindy Lauper, a Starsky és Hutch-ot pedig a Magnum. Mindenesetre a kilencvenes évek végére az élénk színektől olyannyira elkezdett fosni a társadalom szignifikáns része, hogy mára nem csak a konszolidáltabb üzleti viseletből, de a smart casual mainstream vonulatából is elkezdett kikopni minden, ami a fekete-szürke-világoskék iskolán túlmutat.
A normcore lett az új extrém.
Ez az összeállítás most nem azoknak szól, akik a tökéletesen kiforrott stílushoz értőnek gondolják magukat. Ez pusztán egy iránymutatás, lookbook, ötletbörze, ha támpontra van szükséged pár működő színkombinációk megtalálásához.
Alapszabályok
Először is következzen pár regula, ami azért segít, hogy a színeket már biztos kézzel válogathassuk össze, amint az alapokat letisztáztuk.
#1 Contrast is king
Az ízléses öltözködés
kicsit olyan, mint a KRESZ: ha az ember három-négy fontos szabályt ismer, nagyot csattanni nem fog.
Ezek egyike a kontrasztosság, vagyis az, hogy a világos és a sötét árnyalatokat harmonikus összhangban, ne pedig eszetlenül kumulálva rakja egymásra az ember. Kezdésnek itt egy hasznos infografika, ami szemléletesen ábrázolja a legjobban működő variációkat.
Eltérések persze ettől lehetnek; hogy most te éppen gesztenyabarna (maroon), bordó, vagy burgundiárnyalatú felsőt veszel-e a sötétszürke nadrághoz, az már ízlés dolga. Lényeges továbbá, hogy a világos alsó – fehér felső (vagy fordítva) sem szentírás, tökéletesen májer szetteket lehet összetenni úgy is, ha az ember ezt a szabályt figyelmen kívül hagyja, de
ha a bevált megoldókulcsot használod, akkor a ruhád szinte biztosan megfelel egy alapvető esztétikai standardnak.
Itt jegyeznénk meg tök mellékesen, hogy a teljesen homogén, fekete inggel érdemes óvatosan bánni, mert bár remek szolgálatot nyújt, amennyiben gitártokba rejtett géppisztolyból akarsz ötezer lövést leadni mexikói bűnbandákra, ám az utcai divatban egyes vélekedések szerint mégsem annyira szerencsés.
#2 Ismerd a színeket!
Annak idején már írtunk egy elég kimerítő anyagot arról, milyen infókkal érdemes képben lenni, ha az ember kicsit jobban odafigyelne arra, miben lép ki az utcára. Ebben írunk a színkerékről, a komplementerek harmóniájáról, színtriádokról, analóg színpárokról meg ilyenekről, érdemes végiggörgetni.
Annak, aki kevésbé affinis a téma iránt, de azért szeretne jól kinézni, nagy mákja, hogy a szezonális kollekciókat a legtöbb nagy márka eleve úgy állítja össze, hogy a partíciók egymással bekombózva eleve harmonikus egészt alkossanak. Magyarul ha nem véletlenszerűen válogatsz az utadba kerülő boltok közül, hanem olykor-olykor megpróbálsz egy-egy márka tervezőire támaszkodva egy adott kollekcióból behúzni full szetteket, az már eleve jó kiindulópont lehet. Azért itt is hagyunk egy infografikát, mert az infografika jó. Balra a nadrágok, jobbra a szóba jöhető legjobb felsők:
#3 Ha nem megy, próbáld minimálba’
Ha nem lennénk kreatív újságírók, azt mondanánk, hogy a kevesebb, több, de nem mondjuk, pedig a kevesebb tényleg több. Ha az embernek van elég önkritikája és tisztában van azzal, hogy némiképp híján van az esztétikai érzéknek, követhet olyan egyszerű, de működő trükköket, hogy a felöltött színek számát visszaveszi mondjuk kettőre.
#4 Öv + cipő + karkötő/karóra
Amíg az ember nem olvas szaksajtót, és nincs zsigeri érzése a divathoz, talán nincs tisztában olyan alapvető ismeretekkel, amelyek megdöbbentően egyszerűsítik az ízléses megjelenést. Ilyen például, ha az egyes elemek reflektálnak egymásra, például a cipő és az öv, továbbá esetlegesen az órád vagy a karkötőd színe megegyezik. Leggyakoribb a fekete vagy a barna verzió, és mint a lenti galériákból világosan kitűnik majd, ez rohadtul sokat számít. Sőt, már az is, ha a fekete elemeket az ember legalább próbaként barnára cseréli a szettjében.
Színkombók
A lenti négy színkombinációba a fekete-fehér minimált azért nem vettük bele, mert azzal valószínűleg mindenki próbálkozott már, és az akromatikus árnyalataival való játék nem ennek a cikknek a témája.
#1 Barna + szürke
Barna alatt pedig a barna színtartományt sötétebb árnyalatait értjük. Ez azért fontos, mert a barnába beletartozik például egy drapp is, de az a szürkével talán kevéssé férfias és kontrasztos.
#2 Barna + kék
Sokak számára már az is óriási lépést jelenthet a stílusosság felé, ha a szettben a feketét nemes egyszerűséggel lecserélik a barnára. A kék+feketénél a kék+barna a legtöbb esetben sokkal esztétikusabb.
#3 Burgundy/bordó + barna/kék
A burgundi a bordó vagy a sötétvörös egy mély árnyalata, ami smartcasual-szettekben mocsokjól néz ki. Azért jó, mert anélkül élénkíted a szettet, hogy be kéne vállalnod valamilyen kimondottan élénk színt, miközben a barna színnel való párosítás pont csak pár árnyalattal dobja meg a dolgot, míg a kék okosan kontrasztol.
#4 Zöld + barna/bézs
A bézs tulajdonképpen egy rohadtul világos barna szín, amolyan halvány sárgásbarna, amit eredetileg a festetlen gyapjúra használtak jelzőként a francia nyelvben. Kissé neutrális, emiatt jól kombózható, például a színelméletben a sárga és a kék közé rendszerezett zölddel. A barna egyébként a zölddel is jól mutat, a fent említett színelméletes írásból kiderül, hogy miért.
#5 Monokróm + élénk szín
Az ember utolsó mentsvára, ha egy kontrasztos monokróm szettbe applikál egy szemkiverősebb elemet. Ez lehet egy leheletnyi adalék is, amit az angol accentnek hív, és éppen ebben áll a lényege: különösebb kockázat nélkül szedheted elő a szekrényből azt a göncöt, ami már két éve ott rohad, mert jó ötletnek tűnt alapon beruháztál rá, de azóta sem volt érkezésed megvillantani. Na, majd most.