Rövid ujjú ing vagy a klasszikus feltűrős módszer? Mikor melyik megengedett és miért, ennek járunk utána. A szerkesztőség álláspontja és egy feltűrési útmutató következik, gombolkodjatok be!

Kezdjük ott, hogy többen jeleztétek, a rövid ujjú ing egy travesztia, a smart casual kigúnyolása. Ezzel ugyan nem nehéz egyetérteni, de élnénk egy kitétellel. (Illetve itt írtunk nemrég a rövid ujjú ingek bizonyos létjogosultságáról egyet.)

Azt ugye tudjuk, hogy a komolyan vehetőséget jelentősen rontja az, ha faarccal próbálunk eladni egy ilyen darabot az amúgy elegáns, irodakompatibilis szettünk részeként. Biztos vagyok benne, hogy vannak, akik ezt is vállalhatóan össze tudják hozni (ez majdnem mindenre igaz, vannak még csodák), de az általános szabály az, hogy nem ez a járandó út, ha meg akarjuk tolni a stilót. Azonban ne felejtsük el elvtársak, hogy

a rövid ujjú ingeknek létezik a magát komolyan nem vevő, lezser, strandos verziója is.

Gondoljunk a virágmintákra (floral), a hawaii stílusra vagy bármilyen hasonló napfényes-vakációs megoldásra. Ebben az esetben nemhogy megengedett ez a darab, de egyenesen indokolt. Amúgy meg, ahogy mondani szokták: minden másra ott a felgyűrés. 

Mikor kell feltűrni?

Alapvetően a feltűrés azért nagyon izmos megoldás, mert egyik pillanatban nyomhatod teljesen hivatalosba’, a másikban meg már ki is tudod engedni magad, anélkül, hogy át kéne öltöznöd. Három eshetőség van, amikor el lehet gondolkozni a feltűrésen, ebből az első a gyakorlati ok, mint amikor kemény férfimunka adódik, vagy csak egy vállalhatatlanul csöpögős hamburgert löknél be, és félted az életed, meg az élére vasalt munkaruhát.

Ilyenkor nemcsak előnyös feljebb csúsztatni azt az ingszárat, de kifejezetten azt az érzetet kelti, hogy tudod, mit csinálsz.

A második természetesen a rohasztó meleg, amikor senki nem fogja neked felróni, hogy a hatezer másik ruhadarab mellett találtál egy minimális kiskaput, amivel enyhítheted a kínjaidat. Azért arra érdemes odafigyelni, hogy mítingekre, meg a főnök előtt gyorsan pattintsd vissza a helyére, de simán glancolhatsz benne amúgy egész nap.

A harmadik ok pedig az, amikor a nyolcórás meló után leugrasz a bárba vagy a haverokhoz, és Supermanből Clark Kentre váltasz. Nem mellesleg ettől automatikusan lesz egy olyan imázsod, ami azt mutatja, hogy keményen tolod a melót, de utána te vagy a leglazább a vidéken. Pénz & sárm, you know.

Hogyan kell feltűrni?

Ahány háztartás, annyi módszer létezik, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy háromféle módszer állta ki az idő próbáját. Egyik se kifejezetten időigényes, ellenben létezik csukott szemmel kivitelezhető meg hozzáértést igényelő technika is. Alkalomtól és lehetőségtől függ, hogy melyiket érdemes alkalmazni. Lássuk!

#1 Az alkarra tűrős

Ez egy kevésbé praktikus, annál inkább stílustudatos megoldás, ugyanis ez a módszer főleg akkor ajánlott, ha az embernek vékony karjai vannak, illetve, ha az ing alatt további rétegek is rejlenek, amik bekavarnak a teljes felcsavarásban. Itt arra érdemes figyelni, hogy a csuklód mindenképpen látható legyen, nehogy azt a benyomást keltsd, hogy egy túl hosszú az inget tűrtél fel merő kényszerből. Attól sem kell félned, hogy szétesne a konstrukció, ugyanis mivel csak egyszer hajtod fel, az ingujj egésze teljesen ki van engedve, és megtartja magát. A technika egyszerűen ennyit takar:

• Kigombolod a mandzsettát és minden további gombot.
• Visszahajtod a mandzsettát a csuklód fölé.
• Egy egyszeri mozdulattal feltűröd.
• Visszahajtod a túllógó részt a feltűrt részbe (vagy alternatívaként lógva hagyod).

#2 Az egyszerű tűrés

Ez a megoldás akkor, ha fizikai melót kell végezned, vagy kinyír a meleg, vagy mindkettő. Itt viszont két opció is áll előtted, és mivel mindenki másra esküszik, ezért személyes preferencia kérdése lesz a dolog. Így néz ki a lezserebb, nem-időmilliomos verzió:

• Mandzsetta- és egyéb gombok ki.
• Visszahajtod a mandzsettát a csuklód fölé.
• Addig hajtogatod felfelé haladva, amíg a könyököd mögé nem érsz vele, amikor is leállsz, mielőtt túltolnád.
• Behajtogatod és az ujjaddal kisimítod, hogy patent legyen és tartós.

A másik tábor szerint viszont ez nem csak ineffektív, mert könnyen szétjöhet az egész, de ha nem sikerül annyira jól a művelet, akkor csapzottan is nézhet ki, arról nem is beszélve, hogy a könyököd felett furán mutat. Szerintük így kéne:

• Gombok ki, pocak be.
• A mandzsettát nem a csuklód föle hajtod vissza, hanem kifordítva az ingujjat, egészen a könyököd fölé.
• Ezt a kifordított ingujjat kezded el felgöngyölni, amíg el nem éri a hajtás tetejét.
• Kiegyengeted, és voilà.

#3 Az olasz módszer

Nagyon hasonló, mint az előző csoportnak az utóbbi verziója, azzal a különbséggel, hogy a mandzsettát nem csomagolod el, hanem tetszőleges hosszban láthatóvá teszed.

Ez egyrészt rendkívül vagány, másrészt meg elég fashion forward, ha a mandzsettarész belseje más mintázatú lenne, mint kívül.

Nézzük meg lépésekre szedve!

• Kigombolkozol tisztességesen.
• A mandzsettát kifordítod a csuklód fölé, majd addig húzod hátra, amíg el nem éri a könyöködet.
• A kifordított részt fokozatosan feltűröd, amíg el nem éri a felfelé ágaskodó mandzsettát, amivel így azt leszorítod, de szem előtt hagyod.

Nos, akkor ennyi az annyi, most már tudod, hogy mikor kell rövid ujjút nyomatni, és mikor jön el az idő felcsapni a nagykönyvet, és kedvedre alakítani az ujjhosszt. Készülj a hangulatra!

Infografika, képek és cikkötlet az Art of Manliness-től. Egyéb források: Gentleman’s Gazette, Business Insider, Gear Patrol.