Beismerni a hibát, és elnézést kérni nem ugyanaz, de mindkettő elengedhetetlen, ha azt szeretnéd, hogy komolyan vegyenek. A hibáddal szembenézni egyedül, a tükör előtt is tudsz, ám bocsánatot kérni olyan tett, amivel mások elé kell járulni. Az előbbi képesség érték, az utóbbi egyenesen kincs.

Számomra anno megvilágító erejű volt a felismerés, hogy micsoda feloldozást jelent hibát vagy tévedést elismerni. Éretlen korszakom óriási mulasztása volt, hogy az igazamhoz sokszor azután is ragaszkodtam, hogy a balfaszságom nyilvánvalóvá vált. Két dolog segített kijózanodni. Az egyik a tapasztalat, hogy minél tovább húzom a beismerést, annál égőbb vitahelyzetekbe sodrom magam, a másik az a megfigyelésem, hogy másokat következetesen beismert tévedéseik vagy hibáik cseppet sem tettek hiteltelenebbé. Sőt, egyfajta higgadt magabiztosságot éreztem azon, aki képes volt bármilyen botlását megvallani; amiatt, hogy egészséges és stabil öntudatát nem kezdte ki egy tévedés. Idővel megértettem, hogy a különbség köztük és köztem pusztán abban áll, hogy az ő büszkeségük nem írja felül az ésszerűséget.

Aki gőggel védi a tekintélyét a józan ésszel szemben, annak színe előtt legfeljebb ostobák és megalkuvók hajtanak majd főt.

De ha érdemes emberek szemében lennél valaki, akkor jobb a beismerés. Aki butaságának leplezésével mások hülyeségére bazíroz, az lenyűgözni is csak hülyéket tud, miközben épp a legjobbak előtt válik senkivé.

A hiba beismerése ezenfelül ugyanarra teremt alkalmat, mint a konstruktív kritika meghallgatása: lehetőség pengébbé válni. Ez a hozzáállás nyitja meg a kaput az intellektuális fejlődés előtt, amit mindaddig blokkolt az ember hatalmas arca. Amikor jogosan javítanak ki, az többnyire egy új ismeret vagy hasznos tapasztalat megszerzésének esélye is. Fogadd el ezt mihamarabb, mert minden nap, amikor a makacs önhittség vezetett, kárba veszett.

Hibát az ismer el könnyen, akinek erős azon meggyőződése, hogy minden tőle telhetőt megtett; akik nem csinálták meg a házi feladatot, azok lapítanak. A sikeres élet egyik záloga egy nagyon szimpla kombó: odatenni magad becsülettel, majd a koppanásokat beismerni alázattal. Ez kivitelezhetetlen, amíg az ember az utóbbira képtelen.

Nyugodtan mutasd ki

Ennek kimutatása pedig mind a professzionális környezetben, mind a magánéletben a tiszta lelkiismeret jele, és annak bizonysága, hogy még mindig tudod, mi a helyes. Ezzel

azt teszed világossá a környezeted számára, hogy nem vagy az a felelőtlen, aki mulasztott, nem vagy az az ostoba, aki tévedett, és nem vagy az a modortalan, aki tapló volt.

Nem kevésbé pedig szimbólum is, amellyel igazolod, hogy nem tekinted a másikat érdemtelennek vagy méltatlannak arra, hogy az igazát megbecsüld.

És a szép az egészben: minél nagyobb ember vagy, annál menőbb ezt megtenni.