Könnyen lehet az az érzésünk, hogy a párkapcsolati korkülönbséggel kapcsolatos tabuk többsége megdőlt, ma már nem éri szó a ház elejét, ha egy pár egyik tagjának jóval több gyertya ég a szülinapi tortáján, mint a másiknak. De valójában azért akad még itt sztereotípia és ítélkezés bőven. Sugar daddyk vs. cougarok, plusz egy kis tudomány.

Bár felmérések szerint a párkapcsolatban élők közti korkülönbség átlagosan 2-3 év, a jóval idősebb/fiatalabb partnerrel való összebútorozás egyáltalán nem új jelenség. Sőt, régen, amikor a házasság még sokkal inkább gazdasági és társadalmi, mintsem érzelmi alapú életközösség volt, szinte csak a nagyon gazdagok, illetve a nagyon szegények engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy a sajátjukhoz hasonló korú párt válsszanak. Mindenki más számára ott volt a gazdasági erő és a reprodukció mint két fő szempont. Ráadásul a nők túlnyomó többsége (kábé a királynőkön kívül mindenki) jóval kisebb autonómiával bírt, még akkor is, ha nagy vagyonnal áldotta meg a sors.

Így hát az ivarérett nők rendszerint a biztos anyagi háttérre gyúrtak, amelyben (remélhetőleg fiúnak születő) gyermekeik mindent megkaphatnak, amire szükségük van. A biztos anyagi hátterű, beérkezett férfiak pedig örökösre hajtottak, így nagyobb eséllyel választottak fiatal arát, hiszen a női reprodukciós képesség úgy 35 év felett jelentősen csökken. A nagyobb korkülönbség tehát egyáltalán nem volt ritka, persze elsősorban a férfiak javára, az élemedett korú nőknek csak akkor volt esélyük beújítani egy fiatalabb férjet, ha komolyabb vagyont tudtak felmutatni vonzerőként.

Aki mindkét irányt kipróbálta

Minden más esetben eléggé ki tudta csapni a biztosítékot, ha a nő volt az idősebb. Ott van mindjárt a mi Jókaink, aki a magyarok többségének ma már csak egy szakállas bácsi a múltból, aki érthető szavakat csak nyomokban tartalmazó, ellenben bazihosszú könyveket írt. Sokat. Pedig a pilvaxos gengből messze ő volt a legnagyobb szívtipró. Ugyan

Petőfi volt a híresebb, de Jókai meg a sármosabb,

emiatt is érte hidegzuhanyként a kotársakat, amikor feleségül vette Laborfalvi Rózát, aki nem elég, hogy nyolc évvel idősebb volt, ráadásul színésznő (aka laza erkölcsű nőszemély), de még volt egy házasságon kívül született lánya is.

Nagy volt a botrány (pedig közben mellesleg zajlott egy szabadságharc is), sok volt az ellendrukker, de a házasság működött, egészen az asszony haláláig, aki egyébként rafkósan meg is mentette férje életét a szabadságharc leverése után. Jókai aztán kőgazdag írócelebritásként azzal trollkodta meg a közvéleményt pár évtizeddel később, hogy közel nyolcvanévesen feleségül vett egy húszéves színésznőt.

Manapság egyre kevesebbet nyomnak a latban a konvenciók, és a világ úgy általában egyre elfogadóbb(nak tűnik), de még ma is találgatásokra ad okot, ha egy pár két tagja között nagy a korkülönbség – nagyon szem előtt lévő celebritások és egyszerű földi halandók esetében egyaránt.

A leggyakoribb megfejtés az, hogy az egyik fél gazul kihasználja a másikat:

anyagi előnyökért prostituálja magát, illetve fiatal testet vesz jó pénzért, hogy élvezetét lelje benne vagy simán csak villogjon vele. Az ilyen jellegű megbélyegzésre a #metoo is rátett egy lapáttal, amennyiben idősebb férfiak fiatal nőkkel létesített párkapcsolatában hajlamos a patriarchátus elnyomó gyakorlatát, illetve a nők tárgyiasítását és alárendelt szerepben tartását látni. Érdekes, hogy a nem heteroszexuális kapcsolatoknál mintha magasabban lenne az ingerküszöb a korkülönbséget illetően, de tény, hogy a köz- és magánbeszédben a legritkább esetben merül fel indokként, hogy egy idősebb és egy fiatalabb ember simán csak együtt akar lenni, mert mondjuk szeretik egymást.

Na, de mennyi az annyi?

Jogosan vetődiik fel a kérdés, hogy egyáltalán mi számít nagy korkülönbségnek. A BBC pár hónapja megjelent cikke szerint egy 2014-es felmérés alapján a heteroszexuális amerikai párok közti korkülönbség átlagosan 2,3 év, és

mindössze 1 százalék azok aránya, ahol a korkülönbség 28 év vagy több.

A nyugati országokban 10 vagy több év korkülönbség a férfi-nő párok 8 százalékánál van, az azonos nemű pároknál viszont a nők esetében ugyanez az arány 15 százalék, a férfiaknál meg 25.

Nem mindegy, mikor

Persze az átlagosnál nagyobb korkülönbségre is igaz, hogy az idő előrehaladtával egyre kevésbé tűnik számottevőnek. Nagyon nem ugyanaz, ha egy 16 éves lány bonyolódik szerelembe egy 20 évvel idősebb férfival, mint amikor egy 26 vagy 36 éves teszi ugyanezt. Ugyanez mintha jóval kevésbé lenne igaz, ha a nő az idősebb, pedig a nők anyagi függetlenségének növekedésével egyenes arányban emelkedik az olyan párok száma, ahol a férfi sokkal, akár évtizedekkel fiatalabb. Írtunk is erről már korábban:

Szóval a generációs szakadék az idő előrehaladtával egyre szűkül, de nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy ha valaki 10 évvel előbb vagy később született, akkor már vagy még egy számottevően más világban szocializálódott. Az ebből adódó különségek akár egészen markánsak lehetnek, szóval mondhatjuk, hogy valahol 10 év környékén kezdődik a nagy korkülönbség.

Tétre, helyre, befutóra

Ha latolgatásba akarunk bocsátkozni azzal kapcsolatban, mekkora az esélye annak, hogy két nagyon különböző korú ember hosszú távon boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban éljen, akkor a számok azt mondják, hogy bizony nekik sokkal több effortot kell beletenniük ebbe a projektbe. Még korántsem kutattak meg mindent, amit ezzel kapcsolatban lehet, de egy 2017-es ausztrál felmérés arra az eredményre jutott, hogy:

• azok a heteroszexuális házaspárok a legelégedettebbek a házasságukkal, ahol a férfi 1-3 évvel idősebb;
• a nagy korkülönbséggel kötött házasságokban már a 6-10. években jelentkeznek a problémák, ekkorra valamelyik fél már határozottan elégedetlen;
• általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a korkülönbség, annál hamarabb jelentkeznek a párkapcsolati problémák.

Persze ez nem azt jelenti, hogy május-december románcok eleve kudarcra vannak ítélve, de azt igen, hogy az esetek többségében extra energiát és odafigyelést ígényel a párkapcsolat karbantartása. Ennek elsődleges okai a következők:

• számottevő különbségek az egészségi állapotban és az ebből adódó majdani ápolási feladatok;
• eltérő energiaszint és bioritmus;
• eltérő prioritások;
• családalapítással kapcsolatos eltérő tervek.

Persze mindezek egy átlagos párkapcsolatban is problémává válhatnak, főleg ha biológiailag ugyan hasonló korúak a felek, viszont mentális érettség dolgában nagyon máshol tartanak. De nagy korkülönbség esetén ezekre hangsúlyozottan oda kell figyelni, enélkül naivitás, hogy azt ne mondjam, hülyeség abban reménykedni, hogy hosszú távon minden klappolni fog.

Mit lehet tenni, hogy működjön?

Nem fogok nagy titkot elárulni: a legtöbb, amit az ember egy ilyen helyzetben tehet, hogy nyíltan kommunikál a saját és a másik igényeiről, ha máskor nem is, legkésőbb akkor, amikor a dolgok kezdenek komolyra fordulni, és egyértelművé válik, hogy egy izgalmas kalandnál többről van szó. Az asszertív kommunikáció egyébként is az egyik legjobb dolog, amit egy párkapcsolatért tenni lehet:

Ha egy sokkal idősebb vagy fiatalabb emberrel jársz, arra is érdemes felkészülnöd, hogy a családjaitoknak és a barátaitoknak is lesz véleménye, amit valószínűleg meg is akarnak majd osztani veletek. Ezt viszont egyikőtök sem köteles végighallgatni, ha nem akarja, ahogy a kéretlen jótanácsokat sem, ezért érdemes ezzel kapcsolatban egyértelmű határokat szabni – akár a legközelebbi hozzátartozóknak is meg lehet mondani, mi az, amiről nem szeretnétek beszélgetni.

Ha végképp nagyon elveszettnek érzitek magatokat a megbélyegzések miatt, akkor érdemes nyitott szemmel járni a világban, és keresni az olyan emberek társaságát, akik hasonló cipőben járnak. Elvégre mégiscsak a tabudöntögetések korát éljük, és egyre többen vállalják fel boldogan, hogy olyasvalakit szeretnek, aki egy másik generáció tagja.