5 buddycop-páros, akiket meghívnánk egy jéghideg sörre

Szerző: Mack

Ha van olyan akciófilmes alműfaj, amire soha a büdös életben nem tudnánk ráunni, akkor az a gyökeresen ellentétes személyiségek kémiájára építő buddy cop zsáner. Összeszedtük a filmtörténet legkomolyabb párosait, és pár személyes kedvencünket, akikről talán még nem hallottál.

Ugyan van annyira megengedő a definíció, hogy nem lenne kötelező jelleggel rendőrnek/detektívnek/magánnyomozónak lennie ezekben a filmekben, de a legjobb darabok mégis ezt a formulát követik. A legtöbb darab még azokban az időkben készült, amikor az amerikai rendőrség nem volt akkora satuban, mint az elmúlt években, így a szórakoztatás oltárán néha feláldozott törvényszegések még simán elmentek. Mondjuk amúgy nem mintha sokat kéne győzködni arról, hogy dőljünk hátra és élvezzük a filmtörténet legharsányabb, vagy éppen legtökösebb párosainak megmenéseit.

#1 Murtaugh és Riggs – Lethal Weapon (Halálos fegyver)

Ugyan voltak már előtte is erős próbálkozások egymással szájkaratézó zsarukra, de a Halálos fegyver széria az az abszolút megkerülhetetlen alapmű, ami egy szolgálati kéziágyúból kilőtt golyóként repítette a műfajt a mainstreambe. Ezen a ponton még nem kellett a világ leglehetetlenebb párosítása ahhoz, hogy kimaxolják az ellentétes akaratok, morálok és modus operandik súrlodásában rejlő potenciált. Nincsen egzotikus körítés, természetfeletti, vagy a nemekkel való játszadozás, csak két férfi, akinek teljesen mást jelent a munkája és az azzal járó kötelesség.

Az akcióhősködésből kiöregedett Murtaugh (Danny Glover) csak életben akar maradni a nyugdíjig, míg Riggs (Mel Gibson) szíves örömest fejest ugrana (szó szerint) a halálba, mert legalább olyan messze van a visszavonulástól, mint attól, hogy visszahozza az életbe halott feleségét. A kezdeti utálatból aztán hamar az egyik leghihetőbb férfibarátság születik, a negyedik etap végére nagyjából ott tartunk, hogy már egy családi szitkomot is elnéznénk ezzel a kettővel.

#2 Hallenbeck és Dix – The Last Boy Scout (Az utolsó cserkész)

Két zsaru, aki máshogyan értelmezi a törvényt? Vótmá. Próbáljunk ki egy olyan felállást, ahol egy teljesen lecsúszott magándetektív áll össze egy kokainista sztárfocissal, hogy

két vállra fektessék a sportfogadás Illuminatiját, miközben egymást segítve helyrepofozzák a magánéletüket is,

na meg megmentsenek egy korrupt amerikai szenátort, akit csak utálni lehet. Úgy repülnek az idézhető egysorosok, mint a gépkarabélyból kiköpködött töltényhüvelyek, miközben két teljesen lecsúszott szaréletű az erőszak és a fájdalmas humor kötelein próbálnak visszakapszkodni a normalitásba, változó sikerekkel.

Hallenbeck (Bruce Willis) és Dix (Damon Wayans) tökéletes érzékkel adagolt kálváriájában az az igazán lenyűgöző, hogy legalább annyira abszurd és túltolt, mint amennyire átélhető és emberi. Egy politikus merényletét focilabdával kivédeni akciófilmes mesterkurzus, de az addikció, a ránk tornyosuló elvárások, és a párkapcsolati problémák olyan témák, amik egyből sokkal átélhetőbbé teszik ezek a karaktereket, mint amit azt egy zsarus-csihipuhitól várnál.

#3 March és Healy – The Nice Guys (Rendes fickók)

Klasszikusok ide vagy oda, meggyőződésem, hogy ez a film a zsáner új alfája és omegája, ami 30-40 év múlva olyan hivatkozási alap lesz, mint most a Halálos fegyver, miközben amúgy hatalmas újítással se kell élnie. Bőven elég összeengednie két (!) magándetektívet, akiknél elég magától értetődő a kezdeti (érdek)ellentét, a sztorit átültetni a 70-es évekbe, megfejelni a dolgot pornóval és bájosan alacsony tétekkel, és máris azon kapod magad, hogy egy olyan privát kopónak drukkolsz, akinek még szaglása sincsen, nemhogy bármifelé kéz-láb-koordinációja.

A film extra pikantériája, hogy a végtelenül szórakoztató és mai szemmel is tanulságos korrajzon túl a krimi műfaját is behozza. Így a két férfiembernek nemcsak végig kell lőnie magát egy adag ellenen, hogy eljussanak a megoldásig, hanem úgy kell végig speedrunolniuk a cselekményen, hogy minden kanyarban próbára van téve az intellektusuk, az empátiájuk és a közben kicsírázó hűségük is. Arról nem is beszélve, hogy közben March egyedül nevelt kislánya is bekerül a levesbe, ami azt a fura szituációt eredményezi, hogy lényegében mindkét főszereplő apukává kénytelen nemesülni.

#4 Lockhart és Perry – Kiss Kiss Bang Bang (Durr, durr, és csók)

Készülj fel a lista legfurább párosára: cinikus meleg magándetektív meets szökött-bukott pitiáner tolvaj. Őszintén nem értem, hogy ez a film miért nem mennybe se a megjelenésekor, se az azóta eltelt időben, hiszen amúgy a műfaj egyik legfényesebb gyémántja. Ha azt gondoltad, hogy a Rendes fickók volt tele abszurd helyzetekkel és még abszurdabb megoldásokkal, akkor szorozd meg kettővel és emeld a négyzetre.

Robert Downey frissen a rehabja után olyan jutalomjátékot nyom Harry Lockhart bőrében, hogy konkrétan a nulladik kilométerkőnél ő lesz a legjobb barátod,

Val Kilmer Gay Perryjét pedig bármikor elfogadnánk életmenedzserünknek.

A műfajjal ellentétben ez a film nem simán tele van váratlan helyzetekkel, hanem maga a váratlan helyzet, elejétől a végéig. A konstans sz…rtornádó körül bukdácsoló hőseink legalább annyiszor hozzák rád a röhögőgörcsöt egy jól időzített egysorossal, mint ahogy gondolkodtatnak el arról, hogy mennyire egy elcseszett egy világban is élünk, amit nagyjából csak az általuk felvonultatott fekete humorral lehetne kezelni. Ha nem röhögnél Lockhart és Perry fájdalmas balfaszkodásán, akkor sírnál.

#5 Cohle és Hart – True Detective (A törvény nevében)

Utoljára hagytam a válogatás abszolút downerjét, a buddycop-filmek és sorozatok fekete bárányát, egyben az egzisztencialista krimik egyik legjobb darabját. Ha már elkezdtél volna vádaskodni, hogy sehol egy keményvonalas akció, ami teljesen mellőzi a vígjátékot, esetleg egy jó thriller, amiben több a nyomor, mint egy tetszőleges kelet-európai országban, akkor ez most neked jön speciálba’.

Mindannyiunk életében van állandó, de átmeneti jelleggel minimum egy olyan forma, akinek a létezése és működéselve egy teljes rejtély, aminek a megfejtése jobban leköt, mint a Lost. Ilyen csodabogár emberekre gondolok, akiknek akkor se lenne konvencionális gondolatuk, vagy megszólalásuk, ha fegyvert szegeznének a fejükhöz, és akik mindenféle tudatmódosítók nélkül is úgy látják a világot, mint E.T. rogyásig küldve meszkalinnal.

Cohle (Matthew McConaughey) pont egy ilyen fazon, akit nem tudunk nem úgy bámulni, mint egy fura állatot a tévénk ketrecébe zárva.

“Kit érdekelnek a fókák, ez a göthös oroszlán matekképletekből vezeti le, hogy Isten halott” – mondanánk, ha a kedvenc ateista nyomozónkat meglátnánk az állatkertben.

Még szerencse, hogy Hart (Woody Harrelson) ott van nekünk, mint támaszpont és avatár, akin keresztül szemlélhetjük a már-már szürreális irányba elhajló nyomozást, meg két olyan férfi barátságát és partnerségét, aminek létezésének esélyére a tudomány se adna megnyugtató magyarázatot.

Érdemes még csekkolni

Tango & Cash

Nem a legélesebb kés a fiókban, de nem lehet elmenni Sly és Kurt Russel párosítása mellett. Meg azért a név is olyan bűnös élvezetet ígér, amit kár lenne kihagyni, nem?

The Hidden

Egy földi zsaru és egy földönkívüli zsaru összeáll, hogy elkapjanak egy testrabló meztelencsigát, akinek egyetlen motivációja, hogy törve-zúzva-gyilkolva bulizzon egyet a Földön. Wtf-felállás, abszolút kellemes kivitelezés.

Hard Boiled

Ha nem vagy benne a hongkongi akciófilmekben, akkor kezd ezzel, ha meg pontosan tudod, hogy Ázsiában jobban csattan a pofon és hangosabban durran a skúló, akkor csekkold be ezt a humormentes buddycop-csörtét.

Miami Vice

Sorozat volta miatt nem került be a listába, de egy megkerülhetetlen alapdarab, aminek minimum az első (filmhosszúságú) részét érdemes csekkolni, ha adod a pasztellinges bro-kommandót, a gyors kocsikat, meg Phil Collinst.

48 Hrs.

Egyeseknek ez a film az, ami nekem a Halálos fegyver. Öt év előnnyel és egy frissen debütáló Eddie Murphyvel felruházva elég jó eséllyel pályázik az egyik sörözgetős házimozizásodra.

Legutóbbi filmes, pardon, sorozatos összeállításunk:

Itt van még jó kis kontent