Az idegtudományi kutatások megmutatják, hogyan lesz a mindennapi stresszből kevesebb szürkeállomány.
Egy még zajló és két, már befejeződött kutatás eredményei egyaránt arra utalnak, hogy a szegénység és mindaz, ami a legtöbb esetben vele jár, jelentős mértékben megváltoztatja, fizikailag alakítja a rossz körülmények között álló gyerekek agyát – írja a Newsweek amerikai hetilap.
Az esélyegyenlőség kérdését új megvilágításba helyező tanulmányok szerint nem arról van szó, hogy csak az elégtelen/helytelen táplálkozás vagy mondjuk, a sivár, kulturális-intellektuális szempontból ingerszegény közeg hatna negatívan a gyerekek agyfejlődésére.
A károkért alapvetően az erőszakos, kaotikus környezet a felelős.
A változások egészen pontosan mérhetők: azoknál a gyerekeknél, akik erőszakos körülmények nőnek fel, az MRI-vizsgálatok szerint gyengébbek a valós idejű neurális kapcsolatok és kölcsönhatások az agy azon részein, amelyek a tudatosságban, az ítélőképességben, valamint az érzelmi feldolgozásban érintettek.
Ott roncsol, ahol a legtöbbet árt
Azt is kimutatták, hogy a szegény gyerekeknek kevesebb a szürkeállománya – ez a többek között az információfeldolgozást támogató agyszövet – a hippokampuszban, a homloklebenyben és a halántéklebenyben. Ezek az agyterületek az információk elraktározásában, a döntéshozatalban, a problémamegoldásban, az impulzuskontrollban, az ítélőképességben, a szociális és érzelmi viselkedésben, valamint a nyelvben, a vizuális és auditív feldolgozásban és az önismeretben játszanak szerepet. Együttesen kulcsfontosságúak a figyelem és a tanulás szempontjából.
“Régóta tudjuk, hogy a tanulási eredmények mögött ott vannak a társadalmi különbségek.
Az idegtudomány azonban mostanra összekapcsolta a környezetet, a viselkedést és az agyi aktivitást,
ez pedig az oktatási és szociális politikák radikális felülvizsgálatához vezethet” – idézi a cikk – dr. Jack Shonkoffot, a Harvard Egyetem kutatóját. Szerinte olyan új fejlesztő programokra van szükség, amelyek a szociális és érzelmi fejlődésre is összpontosítanak, ahelyett, hogy egyszerűen meg akarják tanítani a szegény gyerekeket jól írni és olvasni.
De mit tesz az erőszakos közeg a gyerekek agyával?
A tudósok szerint a folytonos veszély által kiváltott stressz miatt az agyi struktúrák eltolódnak, az idegi szinapszisok megváltoznak, és a neuronok másképp másképp működnek, mint normál esetben. Nagyon leegyszerűsítve: az agyat elárasztó stresszhormonok túlpörögnek.
A fenyegetések beindítják a harc-vagy-menekülés választ, olyan hormonokat szabadítva fel, köztük a kortizolt és az adrenalint, amelyek erősítik az izmokat. Az amigdalába olyan neurotranszmitterek jutnak, mint a noradrenalin, az adrenalin és a dopamin. A szervezet riadókészültségbe kerül, felkészül arra, hogy fusson vagy harcoljon az életéért. Ez annyira megterhelő, hogy egy kutatás szerint az alkalmi utcai rablások áldozatainak egyharmada poszttraumás stressz-zavarban szenved, 80 százalékuk pedig arról számolt be, hogy túlzottan félt az emberektől.
Na, az erőszakos környékeken – esetleg egyúttal erőszakos családban is – élő gyerekek
ezt élik át naponta akár többször.
A Dél-Kaliforniai Egyetemen most azt elemzik, hogy az erőszaknak való kitettség befolyásolja-e a tizenévesek hatékony tervezésre, célok kitűzésére, erkölcsi döntések meghozatalára és az érzelmi stabilitás fenntartására való képességének fejlődését. Az már látszik, hogy
“az agyi aktivitásuk kevésbé szervezett, kevésbé fejlett és kevésbé szisztematikus”
– jelentette ki a Newsweeknek a kutatást vezető neurológus, Mary Helen Immordino-Yang.
Hozzátette, a tudósoknak közben arra is figyelniük kell, hogy az aggasztó eredményekről való kommunikációjuk ne süljön el fordítva. A szegények és az agyi fejlődés összefüggéseinek taglalása ugyanis könnyen az érintettek stigmatizációjához vezethet, kontextus nélkül sokféle sztereotípia igazolásának megágyazhat.