A hétvégén tartotték az idei legendás, franciaországi, 24 órás autóversenyt, mely idén a Toyota abszolút fölényével zárult. Személyes élményekkel átszőtt beszámoló a pálya mellől.

Már gyülekeztek a felhők, mikor elindultunk Párizsból. Ezen nem volt semmi ámulni való, az Eiffel-torony városa már csak ilyen: bár a köztudatban itt kizárólag lámúr van a levegőben, az éves csapadékmennyiség túltesz még London városán is. Szóval azok a fránya sötét pamacsok csak jöttek és jöttek, de mi reméltük, megállnak a főváros határán és nem szegődnek a nyomunkba egészen Le Mans-ig.

Tévedtünk, és csak pár órát nyertünk, már a délutáni rajtnál esőköpenyt kellett húznunk, este pedig takaros zacskókkal burkoltuk be a sportcipőinket, hogy a 24 órás versenyről lehetőleg csak jó élményeket vigyük haza, és például a tüdőgyulladást meg inkább ne. De a verseny így volt még izgalmasabb, a szakadó, tizen-fokos esőben a fejünket rugóra jobbra-balra mozgatva figyelni az őrültek futamát. Mert ha engem kérdezel,

őrült, aki azt élvezi, hogy két pilótatársával felváltva, 24 órán át kering egy aszfaltpályán, tökig nyomja a gázt és 360-nal repeszt, aztán a felfokozott lelkiállapottal és lehajszolt fizikummal gyorsan alszik néhány órát, majd folytatja.

A Le Mans-i 24 órás versenyt először 1923-ban rendezték meg, eredetileg a sorozatgyártású autók megbízhatóságának és gazdaságosságának tesztelésére. A szabályok az elmúlt 99 évben változtak, például a versenyek kezdeti időszakában nem volt előírás arra, hogy egy autót hány pilóta vezethet. Ma már kötelező minden autóhoz három pilótát nevezni, és egyikőjük sem vezethet négy óránál többet egyhuzamban.

Emberes sportról van szó, melyben a győzelemhez elképesztő kitartás, a minden mást háttérbe szorító flow fenntartása, a koncentrálás és persze a monotonitástűrés a fő faktorok.

A 24 óra alatt közel 5000 kilométert tesznek meg a versenyzők.

Az idei, a június 11-12-i hétvégén tartott verseny 186 pilótája közül a legfiatalabb az amerikai Josh Pierson volt, aki idén februárban még csak a 16. születésnapját ünnepelte – ezzel ő a Le Mans-i versenyek történetének legifjabbja és nem is muzsikált rosszul, csapata összesítésben a 10. helyet szerezte meg, 368 kör megtételével.

Az első helyhez 380 kör kellett és ezt a Sébastien Buemi-Brendon Hartley-Ryo Hirakawa trió teljesítette, a hypercar-kategóriában induló Toyota GR010-zel. Ezzel a Toyota megszerezte zsinórban az ötödik Le Mans-i győzelmét.

A Le Mans-i prototípus LMP2 kategóriában az Oreca 07 győzött. Az utcai autókból átalakított versenygépek két kategóriájában a Porsche 911 RSR-19 (LM GTE Pro) és az Aston Martin Vantage AMR (LM GTE Am) lett a befutó.