Badass-e a második világháború öltözködés szempontjából? Nem mi tettük fel így a kérdést, hanem a Reddit Malefashionadvice (kb. Férfidivattanácsok) című al-Redditjén dobta be egy felhasználó. Úgy döntöttünk, bővebben is kifejtjük.

Elkezdtem tehát írni egy rövidebb anyagot arról, tekinthető-e a szó hagyományos értelmében vagánynak a második világháború katonai viselete, aztán rájöttem, hogy az egyenruhák témája eleve van annyira érdekes, hogy szentelnünk kell neki egy nagyobb cikket is.

Gyilkolni rossz

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mi a szerkesztőségben tényleg pacifisták vagyunk, tehát a háború szerintünk borzasztó dolog, abban meghalni meg pláne. Mindeközben pedig minden tiszteletünk azoké, akik a legnagyobb áldozatot hozták hazájuk szolgálatában. Szeretjük viszont a történelmet, mint ahogy azt nyilván tapasztaltátok, példának okáért a legjobb katonai frizurákról vagy az undercut hajakról szóló gyűjtésünkben.

Mintázat akkor és most

Még ha az ember a történelmi tudását háborús filmekből szerezte is, feltehetően akkor is tudja, hogy a katonaságban nem mindig különült el a terepruha és a díszes egyenruha. Egy lovasroham vagy egy gyalogsági előrenyomulás a 19. századig azt célozta, hogy

riadalmat, félelmet keltsen az ellenségben,

a csapat létszámát a lehető legnagyobbnak érzékeltesse, továbbá hogy a színpompás tömeg önbizalmat adjon  a bajtársaknak. Például így:

A kovás puska átírt mindent

A 19. század második felére azonban a hátultöltős kovás puskák elborították a harcmezőket, és mivel ezek már sokkal gyorsabb, pontosabb lövések leadását tettek lehetővé, ezzel végérvényesen megváltozott a harctéri stratégia is. Addig a nagy tűzerőt csak a tömött sorokba zsúfolt puskarengeteg tudta biztosítani, ám most lehetővé, sőt kívánatossá vált, hogy a sereg kisebb egységekben és lazább formációkban vonuljon. Ezzel együtt világossá vált az igény:

nehezebb legyen egy embert megcélozni.

Bár nem vagyok hadtörténész, olvasmányaim szerint a méltatlanul elfeledett 1870−71-es porosz−francia háború (amelyben közel 200 000 katona halt meg) elsöprő porosz sikereiben jelentős szerepe volt annak is, hogy a német oldalon okosan adaptálták ezt a taktikát a megváltozott körülményekhez.

A modern cuccok

A 20. századtól kezdődően a katonai uniformisokat már két, jól elkülöníthető részre kell bontani: megjelentek ugyanis a kimondottan terepre szánt ruházatok, amik kizárólag praktikus célokat szolgáltak, például azt, hogy legyen kényelmes, védjen a hideg ellen, legyen strapabíró, és kevéssé tűnjön ki a környezetéből. Utóbbi célra a terepszín ekkorra már kézenfekvő volt. A németek már az 1930-as években fejlesztettek rejtőszíneket, ezekből lett később a legendás német flecktarn.

Szintén ismert camo a régi amerikai woodland (ezt megannyi akciófilmben láthattad már), illetve a modernebb pattern-változatok, mint az ACU, a kanadai disruptive pattern vagy a modern amerikai erdei rejtőszín, a marine pattern (marpat).

Fun fact: Aki airsoftozott már, vagy egyszerűen érdeklődik ezen korszerű katonai technológiák iránt, az tudja, hogy a jelenlegi nézetek szerint a katonákat nem a festékpamacsok rejtik el igazán jól a terepen, hanem a kisebb pixelekből álló foltok. A legtöbb terepszínű egyenruha ezért már erre támaszkodik.

Katonák tervezték?

Van viszont a katonai ruházatoknak egy másik vonaluk, a díszegyenruhák, és itt vissza is térünk a Redditen feldobott eredeti témához, a második világháborúhoz. Ezek a „díszruhák” a harctéri szerepüket elveszítve kimondottan reprezentációs célokra maradtak meg, egyértelmű feladattal: derékul, férfiasan feszíteni. Ezek tervezése teljesen más megfontolásokat igényel, és egészen döbbenetes, hogy például a

Hugo Boss által tervezett 2. világháborús német tiszti ruhák

milyen hasonlóságot mutatnak a manapság is egyre népszerűbb, derékban szűkített zakókkal. Ennek oka nyilvánvaló: egyszerűen a derék-váll arányt hivatott férfiasan kiemelni, ami egyébként szinte valamennyi ország katonai tiszti ruhájára jellemző a 19. század közepétől kezdve.

Military a civil divatban

Az kétségtelen, hogy a modern divat sokat köszönhet a katonai ruházatoknak, elég éppen csak magára a pólóra gondolnunk, ami egy 1942-es Life-címlapon pózoló haditengerésznek köszönhetően lett a férfiöltözködés kultikus eleme.

A terepszínnek mégis hosszú évtizedek kellettek, mire a mindennapok divatjának részévé vált, és olyan impulzusok, mint Andy Warhol Camouflage Self-portrait című munkái, amelyek a militarista szimbólumot hamar a popkultúra részévé tették.

Általában egyébként a nagyobb háborús események dobják meg a terepszín népszerűségét a hétköznapi viseletben, a divattörténet így camouflage-robbanásként jelöli meg a vietnami háborút és az öbölháborút is, a 2000-es években pedig egy ismert Jean Paul Gaultier-kollekció emelte be a high fashion látókörébe. Azóta a kifutók is vissza-visszatérnek a katonás, maszkulin vonalakhoz, igyekezve megragadni az uniformist körüllengő misztikus vonzerőt.

A témaötlet a Redditről van, még több, kapcsolódó képet itt találtok.