Menj el egy konditerembe január elején, borítékolom a látványt: a kigyúrt izomzatú pankrátornövendékek között mint töltelék a szendvicsben, enyhén pocakos, izzadó apukák emelgetik nagy igyekezettel a pehelysúlyt. A spinningnél is hasonló a helyzet: szupertrendi edzőcuccban nyomuló fitnessladyk közé melegítős negyvenesek vegyülnek. Ám ha február-március-áprilisban tévedsz ugyanerre, már csak a törzsközönséget találod. A jelenséget, amelynek évről évre áldozatul esünk valamennyien, így nevezik: újévi fogadalom.
Van az úgy, hogy az ember nem igazán elégedett sem magával, sem az életével. Fel kellene szedni egy kis izmot, le kéne futni a maratont, meg általúszni a Balatont, nem ártana befejezni a pénzszórást és takarékoskodni kicsit, mert ugye mi a fenéből fogunk megélni vénségünkre, ha már nyugdíj sem lesz,
ki kéne lépni a mókuskerékből, és dobbantani az álmaid felé, de kellene egy új verda is az ócska helyett.
Viszont amikor a hétköznapok apró-cseprő tennivalói meg bajai elborítanak, valahogy félresöpröd ezeket a magasztos célokat mind. Van azonban egy napja az évnek, amikor előretolakodnak kéretlenül, és arra kényszerítenek, hogy nézz szembe azzal, hol tartasz, mit értél el, és mi az, ami hiányzik.
Ez a nap az év első napja, az újév. Ilyenkor nem ígéretekkel, hanem fogadalmakkal van tele a padlás. Olyan fogadalmakkal, amelyekre pár hét múlva már senki sem emlékszik – legkevésbé az, aki megfogadta.
De vajon törvényszerű-e, hogy így legyen?
Tényleg minden nemes elhatározás mehet a levesbe?
Vagy tehetsz valamit annak érdekében, hogy egy kicsit tényleg jobban legyél, valamit jobban tegyél az új évben? Megpróbálunk segíteni.
Ne fogadkozz, tervezz!
A dolog ott kezd elromlani, amikor a fogadalmakat kieszeled. Sőt, már a terminológia is rossz. Miért fogadalom? Az olyan vicces, és komolyan vehetetlen. Különben is ki vagy te, hogy fogadkoznod kelljen bárki előtt is? Egy biztos: a fogadalom olyasvalami, amit szükségszerűen megszegsz, mert így szokás. Önmagában hordja saját végzetét.
Legyen inkább cél. És terv. Terv, amit betartasz, amihez igazodsz, ami nemcsak a cél kitűzésében, hanem az eléréséhez vezető út megtételében is segít. A fogadalmakat céllá kell transzformálni, az Új év, új élet! szlogen amúgy is egy baromság,
változtatni és változni bármikor elkezdhetsz, sőt, a legjobb ha épp ma kezded el,
a holnap ugyanis minden önbecsapás melegágya. Íme a recept:
#1 Írd le
Azt javaslom, ülj le egy csendes órára kezed ügyében egy füzettel meg egy tollal/tablettel, és kezdd el tételesen megfogalmazni a céljaidat. Mit szeretnél elérni? Írj le mindent, ami elsőre eszedbe jut, a Himalája megmászását, az első millió összegyűjtését és a Holdra lépést se hagyd ki.
Mindent, na.
#2 Vizsgáld fölül
Ha mindent leírtál, jöhet a második lépés. Na jó, előtte főzz egy kávét, szívj el egy cigit, igyál egy kortyot. Aztán nézd át, amit összeírtál, és gyomláld ki, ami nem annyira fontos, nem igazán szeretnéd, ráadásul irreális is. A maradékot aztán egyesével kell szemügyre venned, és meg kell vizsgálnod, az adott célkitűzés nem viseli-e magán azon jegyek valamelyikét, amik miatt az újévi fogadalmak rendre elbuknak.
Két olyan ok is van, ami minden körülmények között garantálja a kudarcot:
- a cél túl nagy,
- a cél nem elég konkrét.
Ha azt írtad, hogy lefutom a maratont, az valószínűleg túl nagy cél. Nem irreális, de túl nagy (hacsak nem vagy edzésben, de tegyük fel, hogy nem). Okosabban fogom kezelni a pénzügyeimet – ez ugyan nem túl nagy cél, cserébe viszont túl általános: nem konkrét és nem pontos.
Mi a teendő azokkal a célkitűzésekkel, amik nem állták ki a próbát? Ne húzd ki őket, de módosítsd! Mondjuk így: Egy év múlva lefutom a maratont. Átlagos kondíció mellett egy év valószínűleg elég a felkészülésre. Aztán pontosítsd, tervezd meg az oda vezető lépéseket, és készíts (vagy készíttess) edzéstervet.
Okosabban szeretnéd kezelni a pénzügyeidet? Akkor írd ezt: Nem veszek több kütyüt hitelből – ez olyan pontosan meghatározott cél, amit be lehet tartani, hiszen valóban csak elhatározás kérdése. Ráadásul jótékony, és rögtön észrevehető hatással lesz anyagi helyzetedre.
#3 Priorizálj
Megvan a lista, hurrá. Egyik ötlet jobb, mint a másik, év végére edzett atléta (dohócboktor, szomáliai nagykövet, Calvin Klein-modell estébé) leszel, ráadásul kőgazdag. Nyilván.
Kár, hogy valamit elfelejtettél.
A nap 24 órából áll, pont úgy, mint eddig,
és továbbra is bele kell férjen a napi meló, a barátnő, meg a sörözés a haverokkal, hogy a pénteki biliárdmeccsről ne is beszéljünk. Mikor fogsz akkor edzeni, és mikor fogod elvégezni azt a pénzügyi tanfolyamot, amit beterveztél magadnak (ki ne húzd, reális cél, ráadásul tök hasznos is)? Jó, ha egy vagy két célhoz vezető utat végig tudsz járni.
Szóval muszáj lesz felállítanod egy fontossági sorrendet, mert egyszerre nem fog menni, csak belefáradsz, elkeseredsz a kudarctól, és feladod, mielőtt bármibe is igazán belekezdenél. A sorrendállításnál ne csak az eszedre hallgass, hanem a szívedre is. Amire remélhetőleg, akkor is hallgattál, amikor a célok közé ilyeneket írtál: többet játszom a gyerekkel vagy többször látogatom meg aput és anyut. Mert
vannak célok, amik megvárnak, és vannak, amik nem.
Atléta lehetsz jövőre is, de a kisfiad pár év múlva már baromira nem fogja igényelni, hogy mesélj neki esténként, és a szülőkkel együtt tölthető idő is egyre fogy. Tehát vedd előre, ami igazán fontos és/vagy nem halogatható.
#4 Tervezz
S ha megvan a szépen sorba állított lista, fújj egyet, és pihenj a dologra vagy egy hetet, ezután jön ugyanis a munka dandárja. A célt megadni nem olyan nehéz, az igazi feladat az oda vezető út meghatározása – és idáig nagyon kevesen jutnak el.
Pedig ez a kulcsa annak, hogy az álomból valóság legyen, ugyanis
a tervezés az a fázis, amikor a realitásokat muszáj figyelembe venni.
Ez az a pillanat, amikor számba kell venned a valós körülményeket, legyen szó edzésről, álmokról vagy pénzügyekről. Amiről már most látszik, hogy nem megvalósítható, azt változtasd meg, igazítsd a lehetőségekhez. Például azt mondod magadnak: futok naponta egy órát. Király. Mikor? Reggel? Fel se bírsz kelni. És mi van azokon a napokon, amikor külföldön vagy? Ha megnézel egy kezdő futóknak szóló honlapot, rögtön látod, hogy egyáltalán nem kell, sőt nem is szabad mindennap futni, és nulláról elég sok idő alatt lehet az időtartamot fél órára növelni.
Ami láthatóan nem megy, azt dobd bátran a kukába, vagy csinálj belőle egy olyan tervet, amit garantáltan teljesítesz. Mit szólsz például ehhez: Idén sem mászom meg a Himaláját, cserébe az évben hatszor elmegyek sziklát mászni. Könnyen teljesíthető, és garantált a sikerélmény.
Ha jót akarsz magadnak, darabold a feladatot, és iktass be részhatáridőket. Tíz kilót leadni magasztos cél, ám a jövő bizonytalan ködébe vész. Adj inkább magadnak két hetet arra, hogy leadj egy kilót, aztán jöhet a következő két hét.
#5 Jutalmazd magad
Persze tudjuk, hogy a belső motiváció az igazi, és aki flow-ban nyomja, annak maga a tevékenység a jutalom, de
a nem-szeretem-dolgok hatékony elvégzéséhez érdemes bevetni a jó öreg önjutalmazást.
Azt mondjuk nem javaslom, hogy minden lefutott kilométert fél tábla csokival ünnepelj, de miért ne nézhetnél meg egy részt a kedvenc sorozatodból, vagy tölthetnél el egy fél órát a konzoloddal édes kettesben. A jutalom nemcsak jó érzéssel tölt el, és motivál, hanem biztosítja a folyamatos visszacsatolást is, láthatod, meddig jutottál el, és mennyi van még hátra.
#6 Oszd meg
Ha tényleg fontos, hogy teljesítsd a tervet, keress egy havert, akivel megosztod. Valakit, aki jó esetben tettestárs, együtt futtok/edzetek/tanultok, rosszabb esetben vállalja a kápó szerepét. A barátnőd is megfelelő személy lehet, ha nem félsz az esetleges konfliktusoktól. Persze nem az a cél, hogy folyamatosan csesztetve legyél, legtöbbször elegendő a tény, hogy valaki ismeri az elhatározásod, és néha rákérdez, hol tartasz. Magad előtt nem gáz, ha sutba dobod a Nagy Elhatározást – mások előtt ezt sokkal kevésbé vállalja az ember. Inkább összeszorítja a fogát, és folytatja.
Ha minden megvan, lépj a tettek mezejére, és kezdd el a megvalósítást. Hajrá, bajnok!