Erre a retrómodellre épül a Mercedes új elektromos luxusgépe

Szerző: Lovasi Andrea

Másfél tucat se készült belőle, de a maga korában technológiai csúcsteljesítmény volt.

A minap itt írtunk, másik két új e-verdával együtt, a Mercedes elektromos fejlesztéséről, az 1000 kilométeres hatótávú, ultrakönnyű karosszériával szerelt EQXX-ről. Bár minden tekintetben innovatív technológiáról van szó, mint sok modern autónak, ennek is megvan a történelmi inspirációja: a több mint ötvenéves C111 ihlette.

De mi az a C111?

Bár a Mercedes-Benz a konzervatív felfogású autóiról ismert, az elmúlt bő egy évszázados működése során nemcsak nagy teljesítményű, tekintélyt parancsoló luxusautókat dobott piacra, hanem időről időre vad koncepciókat is rászabadít a világra. Ezek közül egy a Mercedes C111, amelybe annak idején egy rakás újdonságot pakoltak bele.

Ezek voltak az első rajzok a német márka ikonikus autójáról. Abból az időből származnak, amikor a mérnökök még ceruzával, papírra álmodták a vágyaikat, és ismerték azt a kifejezést is, hogy skicc. Jóval az autótervező szoftverek megjelenése előtt készítettek olyan verdákat, amiktől ma is leesik az állunk. A Mercedes C111-ért a pénzes gyűjtők akár biankó csekket is küldenének, ha felbukkan egy eladó példány. Ugyanis nincs belőlük sok:

a C111-ből mindössze 16 darab készült.

A C111 a Mercedes tanulmányautó-sorozatának egy darabja. A vállalat a 60-as években új motortechnológiákat próbált ki, kísérletezett Wankel-motorokkal, dízelmotorokkal és turbófeltöltőkkel. A feltűnő színű és formájú kupét „álomautóként” mutatták be az 1969-es Frankfurti Autószalonon. A stuttgartiak tudták, hogy a dizájnnal, a belső térrel és a teljesítménnyel a határokat feszegetik. A C111 innovatív, erősített üvegszálas karosszériáját acélvázas padlóra szerelték, ez a megoldás messze megelőzte a korát.

Az üvegszálas karosszéria biztosította a súlyelőnyt, amire a feltűnő teljesítményhez szükség volt.

A projekt híres a négyrotoros Wankel-motorjáról is, amely egy autentikus versenyhajtómű. A 188 lóerős első szériát csupán egy évvel később követte a második, 350 lóerős kísérleti modell, amellyel a dízelek sebességi rekordját is megdöntötték: egy teszt során Olaszországban 322 km/órás sebességgel száguldott a Mercedes C111.

A sportos luxusgép feltűnő sirályszárnyakat kapott, bőrborítású belterét pedig a modern esztétika jegyében rajzolták meg, és légkondival is felszerelték.

A harsány szín mellett az autó a méreteivel is kitűnt: mindössze 1,12 méteres magasságával és 2,62 méteres tengelytávjával hamisítatlan sportkocsi volt. Sorozatgyártásba mégsem került, ami jórészt az 1973-as olajválság miatti üzemanyaghiány számlájára írható. Végül 13 Wankel-motoros, 2 dízeles és egy V8-assal szerelt darab készült el belőle. A C111 megmaradt legendának, a német gyártó a mai napig kísérleti járműként hivatkozik rá. Ami persze cseppet sem csökkenti a nimbuszát.

Legendás Mercedesek rovatunkból:

Itt van még jó kis kontent