A londoni közlekedési vállalat, a Transport for London (TfL) tavaly októberben indított egy kampányt a nőket érő inzultusok ellen. Ne legyen a járműveken vagy a megállókban verbális zaklatás, szoknyaemelgetés, fogdosás, nemiszerv-mutogatás. Eddig oké. De most megjelentek olyan plakátok, hogy „a szexuális töltetű bámulás szexuális zaklatásnak minősül, és nem tolerálható”. Ez pedig már a feministáknál is kicsapta a biztosítékot – joggal.
Február elején ebben a cikkben írtunk arról, hogy Monty Python-szkeccsekbe illő jelentek zajlanak Angliában: hétköznapi jó nőnek álcázott civil ruhás rendőrök járják az utcákat, és ha valaki utánuk fütyül, letartóztatják. Anglia mindig is híres volt abszurd humoráról, de az a szint, ahova az abszurditást most az angol közlekedési rendőrség, a British Transport Police szexuális zaklatás elleni osztálya emelte, olyan magasságokban van, hogy ahhoz képest az Always Look on the Bright Side-ot éneklő, keresztre feszített Monty Python-kórus minden iróniát és szarkazmust nélkülöz.
A fent nevezett osztály vezetője, Sarah White az új plakátok kihelyezése kapcsán azt nyilatkozta a The Telegraphnak, hogyaszondja (és muszáj előbb angolul idéznünk, megéri): „It’s human nature to stare at things. However, it’s very different when someone is staring, leering, or there’s a sexual motivation.” Vagyis:
Az emberi természet velejárója, hogy megbámulunk dolgokat. Ám az már teljesen más dolog, ha valaki bámul, stíről, vagy ha ezt szexuális indíttatással teszi.
Ebből tehát egyelőre az derül ki, hogy dolgokat nem szabad bámulni, stírölni, pláne nem szexuális indíttatással. Szóval, ha az alábbi plakátot bámuljuk, szexuális indíttatással, akkor bűncselekményt követünk el.
De Sarah, a gondolatrendőr (elnézést, gondolatrendőrnő) folytatja: „We want to know about that staring because that is the behaviour that suggests to me that someone is thinking about a sexual behaviour that supports that staring.” Próbáljuk magyarul visszaadni:
És mi tudni akarunk arról, ha valaki bámul, mert ez egy olyasfajta viselkedés, ami számomra azt sugallja, hogy valaki olyan szexuális viselkedésről gondolkodik, ami ezt a bámulást alátámasztja.
Hogy tetszik mondani, kedves Sarah? Tehát, ha én ránézek egy plakátra vagy ne adj’ Isten, ránézek egy nőre, és közben eszembe jut a barátnőm, akkor engem gyorsan jelentsen fel valaki, mert szexuális indíttatással bámultam valamit vagy valakit? És akkor ezt majd hogy tetszik tudni kivizsgálni, kedves Sarah, hogy én épp kire vagy mire gondoltam? És ha nem szexuális indíttatással néztem rá egy nőre a metrón, csak elbambultam, és a halott nagymamámra gondoltam, hogy mennyire hiányzik még mindig, és milyen rég nem ettem olyan jó rántott csirkét uborkasalátával, amit ő csinált vasárnaponként, akkor ezt hogy fogom tudni bebizonyítani, kedves Sarah?
De Sarah White még tovább megy: „We will record them as crimes and we will investigate them – and we have had successful prosecutions in that field.” Azaz:
És akkor ezt bűntényként rögzítjük, és kivizsgáljuk – ezen a területen már sikerrel folytattunk le büntetőeljárást.
Minden bizonnyal arra az esetre utal, hogy a múlt hónapban letartóztattak, és 22 hét börtönre ítéltek egy 26 éves férfit, aki „folyamatosan bámult” egy nőt. Az „áldozat” többször is megkérte őt, hogy ne tegye, de ő nem tágított, és a végén még elé is állt, nem engedte őt leszállni, mire a nőnek „át kellett másznia rajta”. Persze bunkóság, amit a csávó csinált, és nyilván kellemetlen is lehetett a nőnek, de ezért lecsukni valakit 22 hétre? Hol lesz ennek a vége? Ha három nőre gondolok egyszerre, miközben a vonaton bámulok valakit „nagyon elszántan”, akkor 66 hétre csuknak le?
Mi lenne fordítva?
Tényleg semmilyen más eszköz nincs ennek megfékezésére, csak a börtön? Szexuális felvilágosítás? Pszichoterápia? Csoportterápia? Közmunka? A nők elleni erőszak érdekképviseletei munkájának (elrendelt) segítése? Kényszersorozás? Bármi más? Abba már ne is menjünk bele, hogy mi van, ha ez fordítva történik. Mi van, ha egy nő bámul meg engem a metrón, és én ettől annyira kikészülök, hogy pszichiáterhez kell mennem? Ki állja a kezelés költségeit, ha engem nem védenek a törvények?
Van még itt rengeteg kérdés. A The Critic huszonéves újságírónője, Lois McLatchie például felveti, hogy mi van, ha az „elkövető” történetesen autista, aztán kitér arra, hogy ő maga is szokott csak úgy a semmibe bámulni közlekedési eszközökön – ami ugye ott szinte lehetetlen, mármint a semmibe bámulni, hiszen mindig ül vagy áll valaki az ember körül -, aztán kitér arra, hogy mennyire orwelli ez az egész, és hogy tulajdonképpen már évek óta zajlik a „gondolatrendőrködés” London utcáin.
Ez már az extrém feministának is sok
Egy magát „extrém feministaként” definiáló újságírónő, a Whats New 2day-en megjelent cikkében radikálisabb hangot üt meg. Előbb a minden épelméjű ember agyában felmerülő kérdéseket teszi fel: „Hogy fogják bebizonyítani, hogy valaki bűncselekményt követett el azáltal, hogy ránézett valakire? És hogy fogják ezt az eljárást lefolytatni? Utastársakat fognak beidézni, hogy vallomást tegyenek a gonosz szem ellen?
És mi van azokkal, akik, mint például én is, gyakran elgondolkodnak valamin, vagy gyakran maguk elé révednek, egy távoli tengerparton jár az eszük, miközben a tekintetüket véletlenül egy idegenre vetik?
A végén lehangoló statisztikákkal áll elő: „2021-ben csak szeptemberig 63 136 szexuális erőszakot jelentettek be Angliában és Walesben, ami a valaha volt legmagasabb szám. Ebből azonban mindösszesen 1557 esetben indítottak eljárást, ami még kevesebb, mint a megelőző év 2102 bíróság elé került ügye. Attól, hogy egy férfit elítélnek, mert megbámult egy nőt, a nők nem fogják nagyobb biztonságban érezni magukat. Ha az erőszaktevőket lecsukják, attól igen. Itt az ideje befejezni a nemi erőszak terjedéséről a nyávogást, és elkapni azokat, akik nőket erőszakolnak.”
És még mielőtt legyintenénk, hogy hülye angolok, angol hülyék, meg hogy messze van ez tőlünk, mit foglalkozzunk mi ezzel,
ne feledjük, hogy a hülyeség ragályos, és gyorsan terjed.
Nézzük csak meg, mi történt itt az elmúlt két évben a koronavírus kapcsán. Például a dominóelvszerűen alkalmazott, átgondolatlan lezárásoknak köszönhetően, most egy csinos kis gazdasági világválsággal állunk szemben. Nem tehetsz róla, tehetsz ellene.