„Say hello to my little friend!” Filmstílussorozatunk új részében Brian De Palma legendás, nyolcvanas évekbeli gengsztereposzát vesszük géppuskatűz alá – fókuszban A sebhelyesarcú (Scarface) főszereplőjének legütősebb szettjei. Filmklasszikusról van szó, amelynek sok jelenete, beszólása már a popkultúra részévé vált, a főbb fordulatokat pedig gyakran olyanok is ismerik, akik nem látták a filmet – azért mégis szólunk: a cikkben előfordulhatnak spoilerek.
A sebhelyesarcú – amellett hogy az összes (wannabe-)rapper és gengszter isteníti a főszereplőjét – mára bebetonozta magát a filmtörténelem legnagyobb alkotásainak csarnokába. Azonban Brian De Palma (Carrie, Halál a hídon, Mission: Impossible) rendező és Oliver Stone (A szakasz, Tőzsdecápák, Született gyilkosok) író gengsztermoziját a kritikusok többsége (a legendás Roger Ebertet és egy-két újságírót leszámítva) nagyon lehúzták. A korabeli recenziók többsége szerint A sebhelyesarcú:
túl erőszakos, túl trágár – egy nagyköltségvetésű B-film.
Martin Scorsese viszont imádta, és a nézők is: a mai napig az egyik legjobban teljesítő korhatáros mozifilmnek számít. Később a kritikusok is belátták, hogy ezt benézték, így A sebhelyesarcút ma már a Keresztapa-sorozattal és Scorsese kultikus gengsztersztorijaival emlegetik egy lapon.
Az eredeti sebhelyesarcú
Kevesen tudják viszont, hogy A sebhelyesarcú igazából egy remake: a rendezőzseni Howard Hawkes (Rio Bravo, A hosszú álom) 1932-ben készített egy azonos című, rendkívül jó filmet, amelynek Tony nevű főszereplőjét Al Capone ihlette. Capone gyanakodni kezdett a cím alapján, mert őt is így becézték kollégái, úgyhogy embereket küldött a film írója, Ben Hecht hotelszobájához, akik kifaggatták Hechtet.
A forgatókönyvíró bekamuzta, hogy dehogy, ez csak egy fiktív sztori, egyáltalán semmi köze Caponéhoz, más gengszterekről szól, csak mivel Capone egyike „a kor leghíresebb és leglenyűgözőbb embereinek”, könnyebb eladni a becenevével a filmet. A két verőember mondta, hogy oké, akkor bocs a zavarásért – a turpisság nem derült ki, mert mire kijött a mozi, Capone már az atlantai szövetségi börtön vendégszeretét élvezte adócsalás miatt.
Nemcsak filmtörténetileg fontos mű, de férfistílus szempontjából is érdemes megnézni, a klasszikus, hajszálcsíkos, hegyes hajtókájú, kétsoros öltönycsodák miatt – az 1983-as verzióban is tisztelegnek az eredeti A sebhelyesarcú szettjei előtt.
Kubai vér
De Palma és Oliver Stone Tony Montanája már nem igazán hasonlít a chicagói szesztilalom adócsaló gengszterére – Al Pacino egy roppant dinamikus, ambiciózus karaktert alakít, aki ki akar törni a középszerűségből, és ezért bármit megtesz.
Patricia Norris jelmeztervező kiváló ruhatárt válogatott össze Tonynak, a szerelések remekül illenek a törtető férfihez – a méretre készített, egyedi darabok realizálását pedig Tommy Velasco szabóra bízta.
A kubai bevándorló Montana már a film elején kitűnik vad stílusával – Pacino legalább annyit tett a tűzpiros hawaii-ingek renoméjáért, mint a bajuszkirály Tom Selleck.
Annak ellenére, hogy a film minden képkockájáról süt a nyolcvanas évek Floridájának stricirokokós neonesztétikája, ezek a chino-nadrágos, mintás inges szettek mostanság is szimplán beadhatók – néhány éve ugyanis a hawaii-ingek átkerültek a giccses turistaboltok polcairól a high-, majd a fastfashion-márkák kínálatába.
Ha bepróbálnád a stílt, de nem akarsz átcsúszni pávába, először érdemes valamilyen semleges színű kivitellel próbálkozni.
Ahogy beindul a biznisz, Montana megvétózza a hawaii-ingeket, helyettük drága öltönyökre vált, azonban mivel továbbra is temperamentumának és életstílusának megfelelően öltözködik,
nem olyan szerelésekről van szó, amelyeket a huszonéves, biztosításnepper független pénzügyi tanácsadókon láthatsz.
Miamiban járunk, ahol a döglesztő napsütés és a fülledtség miatt az öltöny alapvetően nem a legpraktikusabb outfit, de a nívót tartani kell, rövidgatyában meg ugye nem tárgyalunk.
Montana a többé-kevésbé időjárás-kombatibilis stílust úgy éri el, hogy vékonyabb anyagból készült, világos (jellemzően vajszínű vagy fehér) öltönyöket visel, minta nélküli, esetleg hajszálcsíkos verzióban,
az adekvát szellőzésről az inggombok funkciójának ignorálásával gondoskodik.
Még napozáshoz is öltönyt visel – a zokniját pedig az ing színéhez passzintotta:
És természetesen az esküvőjén is fehér öltönyben ropja:
A diszkótulaj Tony stílusát a Szombat esti láz (Saturday Night Fever) című John Travolta-film esztétikája inspirálta, azonban Travolta hegyes hajtókájú szettjeivel ellentétben a nyolcvanas évek divatjának jegyében kicsit kerekítettek a zakó reverén – és persze megküldték az egészet egy emberes válltöméssel is. Meglepő módon a fekete inggel viselt diszkókirály-szerkót Tony nem bulizáshoz veszi fel, hanem családlátogatáshoz.
Egy – a karakter bevallása szerint – 800 dollárba fájó, égszínkék öltöny is ruhatárának részét képezi. Ez kimondott tisztelgés az 1932-es film előtt: a széles, hegyes hajtóka és a szabás a harmincas évek gengszteröltönyeire hajaz. Sajnos vérmocskosan már nem mutat olyan jól.
A film végén – az elkerülhetetlen bukás és halál szimbólumaként – Montana fekete öltönyre vált. Persze a szimbolizmus mellett funkcionális okai is voltak a sötétítésnek: jobban látszanak rajta a fehér kólapelyhek.
Az öltönyt Tony kigombolt inggel (naná) és AR-15-ös gépkarabéllyal kombinálta, amelyre M203-as (ismertebb nevén: „kis barátom”) gránátvetőt szerelt a szíves vendéglátáshoz.
Mivel a kubai származású gengszter csöppet sem visszafogottságáról híres, vagyonának egy részét viselhető nemesfémekbe fektette.
A film során Concord Delirium aranyórákat visel; az 1978-ban megjelent, Maurice Grimm tervezte csuklóvekkerek akkoriban 1,98 milliméteres vastagságukkal a világ legvékonyabb karóráinak számítottak.
A minimalista inggombolási technikának köszönhetően Tony aranyból készült nyakláncai is teljes pompájukban jelennek meg a képernyőn: a hagyományos aranylánc mellett egy vaskos, kubai stílusú ékszer is látható Pacino nyakában.
Fontos kiegészítő még a Porsche Design by Carrera 5622 napszemüveg, amit a cég a nyolcvanas évek pilótainak tervezett. A film megjelenése idején ez a módosított aviátordizájn még formabontóan extrémnek számított, de mára az 5622 a Carrera emblematikus modelljévé vált.
Muszáj még szót ejteni Tony Montana autójáról, már csak azért is, mert az autóvásárlás pillanata a filmben külön jelenetet kap. Az 1963-as, kétajtós, napfénytetős Cadillac Series 62 (amely két évvel később már Calais néven futott) hatalmas (közel 6 méter hosszú) kocsi, amiben egy V8-as motor durrog.
A mérete miatt sosem fog gyorsulási versenyeket nyerni, viszont mindenki felfigyel rá az utcán – főleg, ha Montanához hasonlóan egyedi tigriscsíkos kárpitozással tolja meg az ember az autó enteriőrjét.
Bár a gengszter korai, hawaii-inges stílusa viszonylag könnyen reprodukálható, a későbbi szereléseinek viselése rendkívüli magabiztosságot igényel. Ezeket a filmes gengszter-outfiteket viszont egy fokkal könnyebb viselned:
A cikk összeállításában sokat segítettek a BAMF anyagai.