Bővül a Bronson, de nem a szerzői csapat, hanem egy új inspirációs forrással leszünk gazdagabbak: nyáron apa leszek. Ezt a folyamatot fogom a Dadpool néven most induló cikksorozattal követni. Egyrészt azért, hogy megmutassam, milyen váratlan (és sokszor elég vicces) helyzetekbe lehet belefutni ebben az átmeneti állapotban. Meg azért is, hogy legyen valamilyen naplója ennek az egészen különleges időszaknak.

Bár egész felnőtt életemben monogám alkat voltam, és mindig hosszú távú kapcsolatokat menedzseltem, mégse dolgozott bennem igazán a fészekrakási ösztön. Túlságosan kevés időt töltünk itt a Földön, és olyan sok felfedeznivalót kínál ez a világ, amiből az utódlás csodája csak az egyik és tuti, hogy nem a legérdekesebb – sokáig így gondolkodtam, aztán tavaly valami mégis átfordult bennem: hirtelen jó ötletnek tűnt megnősülni és családot alapítani.

Tényleg ez a legjobb idő a gyerekvállalásra?

Sohasem osztottam az apokalipszisváró „én nem szülök erre a hamarosan felperzselődő világra egy gyereket” emberek pesszimizmusát, mert szerintem sokkal jobb és élhetőbb ez a mostani kor, mint bármelyik korábbi. Használható elektromos autók, télen is finom paradicsom, blokklánc, ráadásul

az emberiség eddig felhalmozott tudása (többek közt a félperces pelenkacsere is) egyetlen kattintással elérhető.

Vannak nehezen megoldható globális problémák, és valószínűleg az éghajlatváltozás sem visszafordítható már, de a civilizációnk például már elérte azt a szintet, hogy több ember hal bele a helytelen táplálkozással összefüggő szív- és érrendszeri megbetegedésekbe, mint ahányan éhen halnak. Ha ez nem elég meggyőző statisztika, akkor olvassátok el Hans Rosling Factfulness című könyvét, amelyben számokkal alátámasztva érvel amellett, hogy torz a világról alkotott képünk, a szenzációhajhász média hajlamos csak a nagyobb figyelmet vonzó rossz híreket tálalni, ami szintén nem kedvez annak, hogy a világot a maga teljes spektrumában lássuk.

Szóval ha igaz a tézisem, akkor később még ennél is jobb időszak nyílna az utódlásra, csak már elmúltam 40, és nem akarok abba belefutni, hogy a gyerekem nagyapjának nézzenek.

„Csináltam egy tesztet”

Egy hideg téli estén beigazolódott, hogy a peteérés naptári számolgatása tényleg működik, és azóta fantasztikus kalandokban volt részünk.

1. hónap

Ez pont egybeesett az omikronos járvánnyal, komoly dilemma volt, hogy Bella felvegye-e a harmadik oltását, milyen hatással lehet az a magzatra. Aztán végül mindketten elkaptuk a fertőzést, egy nap alatt kihordtuk lábon, és azóta ez semennyire sem foglalkoztat minket.

A terhesség mellékhatásaként megjelent az életünkben a „hormonális” előtag, bármilyen anomália esetében működött:

• hormonális fázás a 23 fokos lakásban,
• hormonális gyomorégés, amelyre a savlekötők nem hatnak,
• hormonális émelygés, amikor minden étkezésünk úgy kezdődött, hogy Bellának egyszerre volt farkaséhsége, émelygése és hányingere, a lakásban pedig megjelentek a villával háromnegyedig kievett kukoricakonzervek.

2. hónap

Megvolt az első ultrahang, a zárójelentésben a legjobb orvosi modoroskodást olvastam: arcszerkezet épnek imponál. Ekkor a gyerek nemét még nem tudtuk, de azt igen, hogy jóképű vagy legalábbis a szemei már elkezdtek a halántékától befelé mászni, illetve kiderült az is, hogy van orrnyerge, tehát

nem kell majd minden farsangkor Voldemortnak öltöznie.

3. hónap

Ebben vagyunk most. Megvolt Junior genetikai vizsgálatának az eredménye, nincs nyoma semmilyen kromoszómahibának vagy fejlődési rendellenességnek. Korábban azt hittem, hogy ezt az eredményt csak a magzatvízből tudják kinyerni, de kiderült, hogy az anyától levett vénás vérben ott van már a magzaté is. Az én véremből és koleszterinszintemből legfeljebb azt lehetne kimutatni, hogy indokolatlanul sok sajtot eszem.

Az első kísérlet

Az ultrahangfelvételen már látszik, ahogy tornázik az alma nagyságú és súlyú gyerek, nem is értem, hogy miért nem ezt hívják babajógának. Az ászanák közben, amikor kiszárad, dönti magába a magzatvizet, szerintem teszteli, hogy le tud-e inni belőle annyit, hogy már ne lepje el – Arkhimédész törvénye lesz az első, amit megtanítok neki, ha már megszületett.

Jövő héten folytatódik az apás kaland, kövessétek Junior fejlődéstörténetét és a tökéletes keresztnév utáni reménytelen harcunkat a Bronsonon!

Egy érdekes könyv a témában: