Mi mást is mondhatnánk erre: erős szavak egy nőtől!
Adele három díjat nyert az idei Brit Awards díjkiosztón, ahol az idén először nem külön női és férfi kategóriában osztották ki az elismeréseket, hanem összevontan. Nem a szobrocskákkal akartak spórolni, hanem bevallottan a gendersemlegesség volt a cél.
A brit énekesnő köszönőbeszéde végén azt mondta:
„Megértem, hogy miért változott meg a díj neve, de én szeretek nő lenni és női művésznek lenni – tényleg!
Nagyon büszke vagyok magunkra, nagyon, nagyon büszke vagyok.”
A mondatait azóta számos cikkben transzfóbnak, őt magát pedig TERF-nek nevezik – az utóbbi a trans exclusionary radical feminist, vagyis a transzkirekesztő radikális feminista bélyeg rövidítése.
Még az érintett közösségen belül sincs azonban egyetértés erről, a Daily Mail például idéz egy tanárként dolgozó transz nőt, aki „inspirálónak” nevezte Adele szavait.
Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy Adele még utalás szintjén sem beszélt a transz emberekről,
csak a saját identitásáról,
de az efféle ravasz trükkök senkit sem védenek meg attól, hogy a gondolatrendőrség látókörébe kerüljön. Így járt Margaret Atwood is egy egyszerű megosztásért: