Sébastien Loeb nem mai gyerek. A mai fiatal ralipilóták még a csattogós lepkéjüket tologatták, amikor ő már világbajnok volt. Mégis, a pár hét múlva 48. születésnapját ünneplő legenda most is tud olyat mutatni, hogy a feltörekvő generációról lepörög a gatya. A hétvégi Monte Carlo Rallye-n úgy körbeautózta az ifjú titánokat, hogy azok nagy igyekezetüben az árokban kötöttek ki. A verseny győztese újra megmutatta, még mindig ő a leggyorsabb kilinccsel előre.
Négy-öt évtizeddel ezelőtt a gyerekek szobáját még versenyautós poszterek borították. Az akkori kölykök menő járgányokra vágytak, és arra, hogy úgy repesszenek, mint Lauda és Fittipaldi. A kis Sébastien szobafalán is ott lógtak a Ligier-, Tyrrell-, és Renault Alpin-poszterek. A rémes „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre két választ adhatott: vagy az apja, az egykori francia tornászbajnok útját járja, vagy az álmait követve autóversenyző lesz.
Nos, akit úgy vonz a benzingőz és a lóerők, mint őt, az aligha fog megfelelni a családi elvárásoknak.
Loeb Franciaországban született 1974. február 26-án. Apja nyomdokain járva már 3 évesen tornázni kezdett, rendre nyerte is a versenyeket. De a szertorna nem volt neki elég, az adrenalin hajtotta. Otthagyta a középiskolát is, aztán később mégis elvégezte, sőt elektromérnökkén kezdett dolgozni. Teljes keresetét álmai tárgyába invesztálta: egy Renault 5 GT Turbo tulajdonosaként végleg szakított a tornamutatványokkal, és egy jól kivitelezett somersault-tal a rali világában találta magát.
1995-ben a Rallye Jeunes nevű tehetségkutató programban debütált. Miután1998-ban a Citroën Saxo Trophy négy versenyén vett részt, és mindegyiket megnyerte, meghívták a PSA Citroën gyári csapatába.
Nem volt rossz húzás, ezután kilencszer hozta el nekik a ralivilágbajnokság legnagyobb trófeáját.
Közben mellékesen ő aratta a legtöbb világbajnoki futamgyőzelmet (múlt hét csütörtökig 79-en állt ez a mutató). Ezt a tempót hosszú távon nehezen lehet bírni, először 2012 végén tele lett a hócipője, és valamilyen más kihívást keresett.
A Peugeot Sport az akkori gazdasági helyzetre tekintettel leállította a Le Mans-i 908 Hybrid továbbfejlesztését, és egy új, kevésbé költséges kaland után nézett. Az ügy apropóját az adta, hogy a Peugeot éppen 25 évvel azelőtt nyerte meg a Pikes Peak hegyi versenyt, Ari Vatanennel a fedélzetén. Mivel a PSA-nál dolgozó Bocsi Attila magyar tervező éppen akkor fejezte be a 208 R5-ös raliautó munkálatait, Bruno Famin, a Peugeot Sport elnöke személyesen kérte meg, hogy csináljon egy teasert egy esetleges Pikes Peak-versenyautóról, szintén a 208 alapjain. A rajzok meggyőzőek voltak és a projekt zöld utat kapott.
Három hónapos intenzív fejlesztés után egy 875 kg-os és 875 lóerős szörnyeteg állt versenyre készen.
A kérdés már csak az volt, hogy ki fogja meglovagolni ezeket a lóerőket. Ekkor jött a képbe Loeb. Akkor éppen egy 600 lóerős Aston Martinnal versenyzett az Endurance GT osztályban. Ehhez képest, miután kiszállt az autóból, csak annyit mondott:
„Putain, c’est un bête!” – „Basszus, ez egy állat!”
Ezen felbuzdulva akkorát ment Pikes Peaken, a leghíresebb amerikai hegyi verseny 20 kilométerén, hogy közel másfél percet vert az addigi rekordra. Ezt az időt öt évig nem tudták megdönteni.
Bocsi Attila első találkozása Loebbel az autó tesztjén, a Mont Ventoux hegyi versenypályán volt. Loeb az első tesztkör után széles vigyorral konstatálta az őt filmező helikopter pilótájának panaszát, miszerint nem tud 100-ra 1,6 és 200-ra 4 másodperc alatt gyorsulni, ezért nem képes követni őt.
Loeb a mai napig több vasat tart a tűzben, a coloradói élményei után a túraautó-vb-n is indult, manapság pedig az Extreme-E Raid versenyeken hasít: tavaly holtversenyben első lett a bajnokságban. Emellett folyamatos résztvevője a Dakarnak is, háromszor állt a dobogó legfelső fokára. Legutóbb 10 nappal ezelőtt teljesítette az ezúttal Szaúd-Arábiában megrendezett versenyt, a 40 fokos sivatagi hőségben összesítésben a második helyen végzett.
Így esett be a múlt heti Monte Carlo Rallye-ra. Mindössze pár napja volt, hogy átálljon a sivatagi hőségről a helyenként mínusz 10 fokos, havas, hegyi körülményekre. Egy új korszak első versenyén vadiúj, hibrid gépek jelentek meg. A pilótáknak olyanok voltak ezek az új autók, mint egy ugrás a sötétbe: gőzük nem volt arról, hogyan fognak viselkedni és teljesíteni. Tapasztalat híján meg kellett szokni az új hajtásrendszert.
A verseny négy napja alatt felváltva vezette a mezőnyt Loeb és Sébastien Ogier, a szintén tapasztalt, nyolcszoros világbajnok francia versenyző, messze maguk mögött hagyva a mezőny többi tagját. Az utolsó napon Ogier túl sokat kockáztatott, a kanyarokat levágva kapott egy bal első defektet, ami gyakorlatilag eldöntötte a versenyt.
Loeb közel 48 évesen ismét a világ tetejére állt egy olyan autóval, amelybe egy héttel azelőtt ült bele először.
A futamgyőzelmek számában ezzel átírta a saját rekordját 80-ra, és befogta Ogier-t a monte carló-i győzelmek terén (8 van mindkettejüknek).
Ráadásul egy olyan nővel az oldalán lett minden idők legidősebb futamgyőztese, aki most navigált neki először – civilben egyébként matematikatanár.
Isabelle Galmiche sem mai csirke, 51 éves, és elég jól cáfolja a sztereotípiát, miszerint a nők még a saját lakásukban is képesek eltévedni.
Ha jól számoljuk, együtt 98 évesek.
Loeb, hű maradván tornász gyökereihez is, győzelmét ezúttal is egy helyből hátraszaltóval ünnepelte:
Félelmetes belegondolni, hogy bár Loeb mögött több mint húsz éven átívelő, páratlan pályafutás áll, még mindig nem égett ki, és bármikor felveszi a versenyt bármelyik régi vagy új klasszissal.
A magyar dizájnerről, akinek gépe beteljesítette Loeb egyik álmát, itt írtunk bővebben: