Carlos Tavares Európa második legnagyobb autógyártója, a Stellantis csoport vezére. A topmenedzser négy nyugat-európai lapnak beszélt az európai autózás jövőjéről, és amit mond, az nem túl szívderítő.

Tavares a Stellantis-tag Opelről azt mondta el, hogy az elmúlt két évben a dolgozókkal egyeztetve – bár eddigi jogaikat alaposan visszanyírva – nyereségessé tették az évtizedekig veszteséges céget. Az viszont, hogy a jövőben kell-e Stellantishoz tartozó gyárakat bezárni Európában, az attól függ, mennyire akarja az európai politika a már most is túlzásba vitt elektromos átállást erőltetni.

A politikusok által megszabott emissziós kvóták csapdájában vergődő autógyárak jelenleg nem tehetnek mást, mint a magasabb haszonkulcs mellett eladható, drágább kocsik gyártása felé fordulnak, a nagy mennyiségű – így a kvótát gyorsan betöltő – alsó- és alsóközép-kategóriás személyautók előállítása helyett. Ebből viszont adódik a mindenkit érdeklő kérdés, jelesül, hogy

vajon meddig lesz ilyen körülmények közt megfizethető az új autó, nem is a magyar, hanem a nyugat-európai középosztály számára?

Tavares e tekintetben nem biztat semmi jóval: a jelenlegi keretek között simán benne van, hogy az autózás ismét a gazdagok kiváltságává válik, amennyiben a kizárólagossá tenni kívánt elektromos hajtás gyártási költségeit nem sikerül elviselhető szintre lenyomni. Az elektromos hajtás ugyanis ma 50 százalékkal drágább, mint az azonos kocsiba szerelt belsőégésű hajtóművek.

Arra a kérdésre, hogy vajon ezek szerint túl korán akarják-e kivezetni a belsőégésű motorokat, Tavares azt mondta, hogy tiszteletben tartják a rájuk erőltetett törvényeket, ezeket betartva próbálnak a legjobbak lenni. De az legyen világos mindenkinek, hogy az elektromobilitás a politikusok (nem függetlenül a villanylobbitól – a szerk.) és nem a szakma, az autóipar választása.

Éles bírálat a döntéshozóknak

Tavares szerint lett volna gyorsabb és olcsóbb módszer is a károsanyag-kibocsátás csökkentésére. A jelenlegi politika viszont megöli a kreatív szabadságot, az elektromobilitás melletti egyéb megoldások alkalmazását. A villanyautók másfélszeres árának terhét ötéves távlatban évi 10 százalékos termelésfelfuttatással lehetne kigazdálkodni. Ez pedig, azt tekintve, hogy évi 2-3 százalékos gyártásbővítés már nagyon jó érték, kábé a sci-fi kategóriája.

Tehát gyártók fognak csődbe menni, a középosztály pedig lemondhat az egyéni mobilitásról, amit nyilván senki nem vesz tudomásul egykönnyen. Olyan szűk emberöltő alatt fog eldőlni, van-e az erőltetett villamosításnak értelme.

Tény, hogy egy hibridautó legyártásának ökológiai lábnyoma kisebb, mint a teljesen elektromos autóé. Az áruk viszont lényegesen olcsóbb, mint a most erőltetett, teljesen elektromos autóké. Ezek ártámogatása komoly állami kiadás mindenütt, miközben így is csak kevesek – a gazdagok – tudják megvenni.

Ezt a témát viszont valamiért nem engedik kitárgyalni az Európai Unióban. 2035-re minden belsőégésű technológiát betiltanának, amihez elképzelhetetlenül komplex változások keresztül hajtására lenne szükség.

Tavares beszélt még a csipgyártók gyengélkedéséről is, ami ötödével veti vissza a Stellantis kapacitásait, miközben – emlékezzünk! – évi 10 százalékos növekedés lenne a cél. Az ebből következő megszorítások levét pedig első körben a kereskedők isszák: autókereskedés-katedrálisok helyett a szerviz és szolgáltatás minőségével kell kitűnni.

Autós rovatunk legutóbb ennél könnyedebb témával jött: