Napjaink legjobb teniszezője nem csak azt a lehetőséget szalasztotta el, hogy legkedvesebb versenyén emelkedjen a sportág csúcsára, Federer és Nadal fölé. Szembe kell néznie azzal, hogy ha később esetleg az övé is lesz az egyedüli rekord, a nimbuszát talán örökre lerombolta.

Ha jól emlékszünk, 2014 táján kezdtek elszaporodni a Youtube-on azok a videók, amelyek Novak Djokovic legviccesebb pillanatait gyűjtötték össze. Ez volt az az időszak, amikor a szerb már túl volt 6 Grand Slam-tornagyőzelmen, egyértelmű volt, hogy ő lesz Roger Federer és Rafael Nadal korszaka után a legjobb játékos, de még messze járt tőlük.

Az ökörködéseit megörökítő videókhoz bőven volt nyersanyag, mert képes volt nemcsak gálákon, de akár éles meccseken is bedobni egy-egy poént. Így sok olyan emberhez is eljutott, hogy Djokovics milyen cool arc, aki amúgy nem a tenisszel kel és fekszik. A nézők visítottak, amikor a többiek mozgását és manírjait utánozta: ahogy Marija Sarapova akkurátusan a füle mögé simítja a hajszálait vagy Nadal a seggéből húzkodja ki a gatyáját.

Egész repertoárja volt a paródiákból

Szóval imádták, amint a szurkolók általában imádják az olyan sportolókat, akik úgy tudnak a legmagasabb szinten teljesíteni, hogy közben hitelesen hozzák a joviális, szórakoztató, de nem nyegle figurát. Djokovic szerény volt, jó humorú és barátságos, amellett baromi jól játszott, ezért még a két említett legenda vérmes drukkereinek többsége is kedvelte.

Innen jutott mostanra oda, hogy Ausztráliában, ahol a 9 melbourne-i győzelme miatt (szülőhazáját nem számítva) a legnagyobb rajongótábora volt, a megkérdezettek 83 százaléka azt válaszolta egy felmérésben: jó döntés volt nem engedni indulni az idei Openen.

Az ide vezető eseményeket nyilván mindenki ismeri: Djokovic nem oltatta be magát a covid ellen, a nyugati világ legszigorúbb járványellenes szabályait alkalmazó ausztrál hatóságok ezt nem tolerálták, és némi méltatlan huzavona után ajtót mutattak neki. Mindezt persze el lehet mesélni a példásan működő állam vs. felelőtlen sztárocska és a bürokratikus packázás vs. szabadságában korlátozott áldozat kontextusában is, attól függően, ki, hogyan viszonyul a járványkezelés intézkedéseihez és különösen a kvázikötelező vakcinációhoz. Hogy mást ne mondjunk, itt, a Bronson szerkesztőségében is erősen megoszlanak a vélemények.

(Azt azért tegyük hozzá ezen a ponton, hogy kiderült, a Djokovic házaspár többségi tulajdonosa egy dán biotechnológiai cégnek, mely nem oltást, hanem szájon át beszedhető covid-gyógyszert fejleszt, ami bizonyítja, hogy a teniszező nem az alufólia-sisakos járványtagadó konteósok közé tartozik, hanem csak az oltásokkal van baja. )

Ebben a vitában nem teszünk most igazságot. Sokkal érdekesebb, hogy mit veszített a történtekkel Djokovic.

Mielőtt azonban erre rátérnénk, szögezzük le, hogy nem önmagában az oltásellenesség lett a veszte, hanem az, hogy nem viselkedett tisztességesen az ügyben. A Spiegel nyomozása alapján nagyon valószínű, hogy manipulálták az állítólagos decemberi pozitív covid-tesztjét (amelyre hivatkozva megpróbált mentességet szerezni az oltottság alól), azt pedig ő maga sem tagadta, hogy a vízumkérelmébe hamis adatok kerültek be. Ezekből az információkból – kiegészülve a családtagjai bicskanyitogatóan arrogáns kommunikációjával – könnyen összeállt az a látszat, hogy a világelső úgy gondolja: neki mindent lehet.

Egy lépésre a csodától

Novak Djokovic ugyanúgy 20 GS-győzelemmel áll, mint Federer és Nadal. Tavaly a négy nagy tornából hármat megnyert, és a negyediken is csak a döntőben verték meg, így nehéz elképzelni, hogy ne tudna behúzni még legalább egyet, de akár többet is 35-36 évesen (még akkor is, ha tovább makacskodik, és emiatt bukja az idei Roland Garrost is). Ha megcsinálná, ő lenne minden idők legeredményesebb teniszezője, hiszen a nála idősebb másik két zseni már nehezebben lehet képes hasonlóra.

Ehhez képest már most sok helyen olvasni, hogy hiába lesz egyedüli csúcstartó, a teniszt szeretők jó része sohasem fogja annyira tartani, mint amazokat.

A News.com.au például indított egy szavazást arról, hogy Djokovic lesz-e a tenisztörténelem legnagyobbja, ha övé lesz a legtöbb GS-trófea. Több mint 280 ezren voksoltak. 40 százalék arra, hogy “Nem, sosem lesz egy polcon Federerrel és Nadallal”. További 34 százalék arra, hogy “Nem, a nézetei beszennyezik a hírnevét és az örökségét.” Csak 11 százalék gondolta úgy, hogy “Igen, mert csak a pályán elért eredmények számítanak”, és másik 15 százalék választotta azt a lehetőséget, hogy “Igen, de az emberek nem akarják majd elismerni”.

Létezik, hogy ez az óriási zuhanás a népszerűségében csak az elmúlt hetek cirkuszára vezethető vissza? Nos, nem egészen.

Djokovic nagyjából két éve kezdett el furcsán viselkedni. 2020 tavaszán arról írt az Instagramon, hogy egyes általa ismert emberek képesek az elme erejével megtisztítani a szennyezett vizet vagy ételt, ami még az interneten végeláthatatlanul tenyésző hülyeségek mezőnyében is az erősebbek közé tartozik, ezért elég nagy feltűnést keltett. Ugyanazon év őszén kizárták a US Openről, miután egy elvesztett gém után torkon ütött a labdával egy vonalbírót. (Senki sem vádolta azzal, hogy szándékosan csinálta, de mivel szemlátomást dühből ütötte el a labdát, a szabályok szerint le kellett léptetni.)

Közben aktivizálta magát vírusügyben is. Előbb elbüszkélkedett vele, hogy nem fogja beoltatni magát, aztán szervezett egy belgrádi tornát, mindenféle biztonsági óvintézkedés nélkül. A résztvevők közül többen elkapták a koronavírust, köztük ő maga is. A tavalyi olimpián nem bírta idegekkel, amikor kikapott az elődöntőben, egyebek mellett az üres lelátóra hajította az ütőjét, ami persze nem valami megbocsáthatatlan őrültség, csak a róla korábban kialakult képhez nem illett.

Engem mindenki csak bánt

Mindezek után egy interjúban durcásan annyit mondott, hogy ő felteszi a kezét és elnézést kér, ha hibázik, de úgy érzi, az ő hibáit kevésbé bocsátja meg a közvélemény, mint a másokéit. Ezt feltehetően arra értette, hogy a 2021-es nagy menetelése során több nagy tornán kifütyülték.

Így jutottunk el a legfrissebb botrányig, melynek tovagyűrűző hatásai is lehetnek. Főszponzora, a Lacoste ruhamárka közölte, hogy amint lehet, beszélni akarnak vele az Ausztráliában történtekről. Három másik támogatója, a Peugeot, az Hublot és az Asics egyelőre nem reagált.