Kriptóba fektetnél? Ebből a cikkből tényleg megérted, hogyan működik

Szerző: Horvath Kalman

2014-ben volt egy idegesítő kollégám, aki early adopterként felfedezte magának a Bitcoint és a mögötte húzódó, forradalmian új blockchain-technológiát, ami úgy tűnt, hogy a net leghasznosabb innovációja lesz, köröket verve még az online pornóra, a közösségi hálózatokra és a mémoldalakra is. Addig rágta a fülem, hogy végül bevásároltam én is, 500 ezer forintért vettem 6 Bitcoint (ez mai árfolyamon 80 millió forint lenne), aminek egy részét elkajáltam, a többit pedig a magas fluktuáció miatt kis veszteséggel eladtam pár hónappal később. Beletelt pár évbe, míg rájöttem, hogy tényleg paradigmaváltó a blockchain. Elmondom, miért.

A Bitcoin nemrég szülinapozott: 13 éve, 2009. január 3-án jött létre a kripovaluta-hálózat első blokkja, amiben az aznapi The Times vezető híre szerepelt: „A pénzügyminiszter a bankok második kimentésének határán van.” Ennek a szöveges bejegyzésnek ugyanaz volt a funkciója, mint az emberrablások során a túszként fogvatartottak kezébe helyezett aznapi újság: időbélyegzőként funkcionált.

A Bitcoint a fennálló pénzügyi rendszer tarthatatlanságába vetett hit hívta életre: a 2008-as gazdasági világválság a hitelminősítő intézetek, a legnagyobb befektetési bankok és a pénzügyi szabályozó testületek korruptságára mutatott rá, a “too big to fail” bankokat kimentő kormányzati intézkedések pedig a kapitalizmusnak annak az árnyoldalára, hogy a vállalatok nyereségéből csak a részvényeseik profitálhatnak, a veszteségeik hatásait viszont az egész társadalomnak kell megfizetnie.

Fotó: PIxabay.com

Egy igazságosabb, átláthatóbb, hamisíthatatlan, a központi kibocsátóktól és az állami aktoroktól egyaránt független pénzre hatalmas igény támadt – a Bitcoin ebben a tökéletes pillanatban jelent meg.

Mitől olyan zseniális a Bitcoin mögött álló technológia?

A történelmi áttekintés után lássuk a főszereplőt. A Bitcoin hálózatát alkotó blockchain (blokklánc) decentralizált adatbázisa a kettős költések kiküszöbölésére létrehozott megoldás. 2009 előtt évekig foglalkoztatta a kriptográfusokat és online gazdasági szakembereket, hogy az internet biztosította villámgyors adatátvitellel hogyan lehet valós értékkel bíró pénzügyi eszközöket (pénzt, kötvényeket stb.) két fél között úgy mozgatni, hogy a küldő félnél ne maradjon meg egy példány, a fogadó pedig kétséget kizáróan igazolhassa, hogy ő az új tulajdonos. Nyaralós képek vagy egy prezentáció átküldésénél kevésbé lényeges, hogy nem az eredeti példányt osztjuk meg, hanem annak a tetszőleges számú másolatát, de a pénz esetén nagyon nem mindegy, hogy van egy húszezresed vagy csak annak a fotóját tárolod a telefonodon – ez a kettős költés problémája.

Felejtsük el a bankokat!

Ennek a kiküszöbölésére közvetítők kellenek a hagyományos FIAT-pénzek (központi bankok vagy hatóságok által kibocsátott fizetőeszköz) esetén: bankok, pénzügyi szolgáltatók mozgatják a partnerek között a pénzt és hitelesítik a folyamatokat. A hagyományos bankrendszert kritizálók szerint itt minden összetevő rosszul működik:

a pénzromlás miatt a fizetőeszköz folyamatosan veszít az értékéből, a közvetítő pénzügyi szereplők pedig drágák, lassúak, túlságosan központosítottak és kijátszhatók, túl sok adatunkat birtokolják, ráadásul sokak számára nem is hozzáférhetők.

A blokklánchálózatok és az ezeken keresztül történő kriptográfiai eljárással közvetített digitális pénzek ezekre a felvetésekre kínáltak gyors, olcsó, decentralizált megoldást. A rendszer szakít a FIAT-átutalásokkal, ahol a tranzaktáló felek ismertek, de közöttük a pénzmozgás nem. A digitális valutáknál a küldő és a fogadó anonim (a Monerónál ténylegesen az), közöttük viszont minden tranzakció teljesen nyilvános és a hálózathoz kapcsolt összes számítógép között megosztott globális könyvelésben tárolják (én is ki tudtam keresni a nyilvános adatbázisban az Ankertben elfogyasztott ebédem tranzakcióját, aminek az értéke akkoriban 1400 Ft volt, mai árfolyamon pedig nagyjából negyedmillió – és azért ENNYIRE nem volt jó a kaja).

Az ember, aki nálam SOKKAL több Bitcoint költött kajára (10.000 BTC-t)

A Bitcoinnál ez úgy néz ki, hogy a hálózaton 10 perc alatt végrehajtott tranzakciók (nagyjából 4000 utalás) bekerülnek egy 1 megabájt méretű blokkba az előző blokk hash-elt (egy algoritmus által meghatározott hosszúságúra titkosított) azonosítójával. Ha ezt így nehéz elképzelni vagy értelmezni, akkor ezen az oldalon ki lehet próbálni a Bitcoin által is használt hash-függvényt működés közben: a felső részre tetszőleges tartalmú és hosszúságú karaktereket beírva megkapjuk a szöveg 256 karakteres hash-ét. Ha akár egyetlen karaktert is megváltoztatunk a hosszabb szövegben, a hash teljesen más lesz.

És mit bányásznak a bitcoinbányában?

A „bányászok” lényegében az aktuális blokk főkönyvbe írásával foglalkoznak egy speciális hash, egy úgynevezett nonce (number only used once) kiszámolásával, aminek a nehézségét (például: a hash-nek négy darab 0-val kell kezdődnie) a rendszer automatikusan határozza meg az éppen rendelkezésre álló számításkapacitás függvényében. Ha valamelyik bányász megtalálja a helyes kódot a rengeteg próbálkozásból, azzal elnyeri a jutalmat, hogy az általa létrehozott blokk kerüljön be a globális főkönyvbe, és megkapja a könyvelésért járó jutalmat: pár Bitcoint. Így keletkeznek az új pénzek. A következő blokk elejére ez a rövid hash kerül be, majd indul újra a tranzakciók könyvelése.

A rendszer decentralizált működése, valamint a hashek használata lehetetlenné teszi a csalást és az adatok visszamenőleges meghamisítását: egyrészt az egymást hivatkozó blokkok miatt van egy adatfolytonosság, másrészt mivel minden, a hálózatba kapcsolt gépen (Bitcoin esetén ez közel 4 millió számítógép) megtalálható a könyvelés, így minimum ezek felén +1 gépen kellene átírni egyszerre az összes adatot.

Ennél még a fénysebesség átlépése is egyszerűbbnek tűnik egy tuningolt hármas Golffal.

Bár sokan Satoshi Nakamotót, a Bitcoin egyik alapítóját tartják a blokklánc eredeti kitalálójának, őt 13 évvel megelőzték már ezzel a forradalmi innovációval – igaz, akkor még papír alapon.

A legnagyobb titkok apróhirdetések közé rejtve

Stuart Haber és Scott Stornetta kriptográfusokat 1991-től foglalkoztatta, miként lehet digitális dokumentumokat hiteles időbélyegzőkkel ellátni, hogy szabadalmi viták esetén a tárolt fájlok dátumozását fel lehessen használni. Az analóg világban ez némileg egyszerűbb: egy harmadik félnek átküldött, postai időbélyegzővel ellátott, lezárt borítékba helyezett szellemi tartalmak azért többé-kevésbé érintetlennek tekinthetők.

A digitális dokumentumok hitelesítéséhez két problémát kellett megoldaniuk:

  • a dokumentumban szereplő adatok változtathatlanságát
  • és az időbélyegző intaktságát.

Az adatokra vonatkozóan a hash-nél tökéletesebb megoldás nem kellett, mert az azonnal jelzi a legapróbb változtatást is. Első körben ezt akarták hitelesíteni az időbélyegzéssel foglalkozó, Surety nevű cégükkel, viszont ez még nem nyújtott volna 100 százalékos biztonságotaz ügyfeleknek, hiszen a cég szervereit feltörhették, illetve munkatársaik is belenyúlhattak volna.

Ezért úgy döntöttek, hogy ötvözik a digitális és az analóg világ vívmányait az egyik legnépszerűbb újság felületét felhasználva.

Akkoriban a The New York Timest még naponta kétmilliós példányszámban nyomtatták. A két kriptográfus forradalmi ötlete az volt, hogy a lap apróhirdetés rovatában, a közlemények és talált tárgyak között jelentetik meg a hash és az időbélyegző nem túl olvasmányos kódját. A kódot a Surety adatbázisának bővülésével párhuzamosan cserélték le nagyjából hetente úgy, hogy az előző hash-t is belefoglalták – ha valaki meg akarta volna bindzsizni a korábban letárolt adatokat, akkor kétmillió példányban kellett volna újságot nyomtatnia és terjesztenie az új kóddal, amire így talán már rá lehet sütni a „hamisíthatatlan” bélyeget.

Talán elsőre nehezen belátható, hogy a blokklánc hogyan fogja a mindennapjainkat megváltoztatni, pedig ha picit távolabb tekintünk, a kriptovalutákon is túl, akkor rengeteg hasznos felhasználási lehetőségét találhatuk egy visszamenőleg megváltoztathatatlan, időpecsétes, opcionálisan bárki számára hozzáférhető adatbázisnak:

  • tulajdonjog-bejegyzés
  • szavazás
  • szellemi tulajdon védelme (műalkotások, szabadalmak)
  • hagyományos (FIAT) pénz tranzakciója
  • okos szerződések futtatása (például ingatlan-adásvételek esetén a vételár beérkezése után a tulajdoni lap automatikus átírása a vevőre – viszlát, közjegyzők, nem fogtok hiányozni)

Az NFT-ket (nem helyettesíthető tokeneket) is blokkláncokon tárolják, aminek a hasznáról/értelméről még nem teljesen vagyunk meggyőzve – erről fog szólni a következő cikkünk a témában.

Kriptopénzből sem mindegy, melyikről van szó:

Itt van még jó kis kontent

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás