A betiltás kultúrájának egyik aktív szószólója képtelen feldolgozni, hogy Mel Gibson játszhat a John Wick előzménysorozatában.
Leszögezem az elején, hogy a címben szereplő állítás nem a brit lap szerkesztőségi állásfoglalása, hanem a véleményrovatban megjelent publicisztika, de a kettő lényegében ekvivalens. A Guardian szubjektív cikkeit olvasni elsősorban amiatt roppant szórakoztató, hogy az ott aktívan publikáló újságírónők nem is próbálják leplezni a férfiakról alkotott általános véleményüket; kártyáikat az asztalra terítve férfiznek és toxikus férfiasságoznak mindenfajta fenntartás nélkül. Világossá teszik, hogy nekik alapvetően bajuk van a másik nemmel. Ha híres férfi balhéba keveredik, sietve előugrik tehát Arwa Mahdawi, Marina Hyde vagy más radikális kolumnista a galeriből, hogy
a földgolyó kardinális problémáit újra a férfiak létezésének károsságában vélje megtalálni.
Mansplainingről, füttyögésről, mérgező férfiasságról olvashatsz itt bőséggel ízes káromlásokat. Van például „Week in patriarchy” cikkfolyam a „nemzetközi férfi” önkényuralmáról, vagyis arról, hogy civilizációnk minden aspektusát kizárólagosan az xy kromoszóma birtokosai formálják.
Az itt tapasztalt nemi előítéletesség egészen humoros példákban érhető tetten, ha egymás mellé tesszük a publicisztikáikat különböző topikokban.
Zárójel bezárva
Most az történt, hogy – miként a GameStar is megírta – Mel Gibson szerepet kapott a John Wick franchise előzménysorozatában. Gibsonnak korábban kétségtelenül voltak problémás ügyei – főleg alkoholittasan produkált védhetetlen botrányokat. Egy alkalommal részegen szégyenletesen rasszista dolgokat kiabált egy rendőrnek igazoltatás közben, máskor pedig volt felesége hozott nyilvánosságra olyan telefonbeszélgetést, amely Gibson erőszakos magatartását igazolja (ezzel kapcsolatban eljárás is indult, amelynek során a színész elismerte bűnösségét).
Magánélet vs alkotómunka
Most, hogy kiderült, a színészt Hollywoodnak egyelőre nem áll szándékában cenzúrázni, az eltévelyedéseket végleges beszüntetéssel büntetni kívánó sajtó egyik írnoka, Marina Hyde lépett. Írásában azt taglalja, képtelen elhinni, hogy a stúdió Gibsont találta a legalkalmasabbnak arra, hogy egy a hetvenes éveiben járó rosszfiút alakítson, ezzel implicite elismerve, hogy ő elvi alapon kíván egy filmstúdió művészeti szabadságába beleszólni.
A téma igen érzékeny, és gyakorlatilag a #metoo kitörése óta visszatérő dilemma, hogy a balhéba keveredett hírességek visszatérhetnek-e a közszerepléshez valaha; illetve ha igen, kinek kell ezt leokéznia. Rendre jelennek meg olyan írások, amik jól láthatóan neheztelnek amiatt, hogy a művészvilág purgatóriumába száműzött előadóművészek egyszer újra igent mondhatnak egy szerepre. A legkényesebb botrány Johnny Deppé, akinek az ügyét hamarosan egy nagyobb, átfogó anyagban mutatjuk majd be.
A téma sok kérdést felvet, addig is elmélkedések a becsületről itt, a megbízhatóságról itt: