Így tedd rendbe a lelked a flow-val!

Szerző: Horvath Kalman

Az élet értelme, a boldogság titka és a Wi-Fi jelszava – az emberiséget leginkább foglalkoztató, egzisztencialista kérdések. A napokban elhunyt Csíkszentmihályi Mihály flow-elmélete sok mindent megmagyarázott belső világunk működésével kapcsolatosan, mégis sokan félreértelmezik ezt a pszichológiai jelenséget. Bronson a hajak után most a fejekben is rendet tesz.

Legkésőbb Douglas Adams óta ismert, hogy mi az élet értelme, de a boldogságnak még csak a definíciója sem egyértelmű, pedig az elmúlt párezer évben érkezett pár ígéretes megfejtés a fogalomra és annak megélésére. Egyes buddhista tanítások szerint az élet egyenlő a szenvedéssel, és azokban a pillanatokban, amikor ezt elkerüljük, már felsejlenek a boldogság körvonalai. Marcus Aurelius megrögzött sztoikusként úgy volt vele, hogy a boldogságot és a szenvedést is el kell viselni, egyik se fog túl sokáig tartani.

Mark Twain abban látta saját boldogságának a forrását, ha valaki mást boldoggá tehet, Puskin az olvasás-gondolkodás-szeretés által kiháromszögelt térben kereste a megoldást, nagyformátumú kortárs filozófusunk, Kabát Péter pedig a fociban találta meg.

A teljesség keresése egy felperzselt világ romjain állva

A tinédzserkorú Csíkszentmihályi Mihály a II. világháború lezárását követő években arra kereste a választ, hogy a körülötte élő felnőttek ugyanazokra a külső körülményekre miért adnak teljesen más előjelű érzelmi reakciókat. Aki mindenét elveszítette, hogyan tud felszegett fejjel járni, mások pedig (ez volt a többség) miért nem tudják a traumáikat letenni és tovább haladni?

Vizsgálódásai során eszébe jutott, hogy Budapest ostroma során, a leghevesebb bombázások közben is annyira bele tudott merülni a sakkozásba, hogy a külvilágot képes volt ezzel teljesen kizárni. A háborút követően Olaszországban ugyanezt a tevékenységben való feloldódást élte át falmászás közben: akkora kihívást jelentett neki a sziklafal meghódítása, hogy egy pillanatra sem jutottak eszébe a kamaszkori szorongását kiváltó gondolatai.

Ezeket a tapasztalatait felhasználva készített interjúkat olyan emberekkel, akik az életükkel elégedettek voltak, első körben művészekkel, alkotókkal és sportolókkal. A megkérdezettek jelentős részének olyan hivatása vagy hobbija volt, amiben hasonlóan el tudtak veszni, mint Csíkszentmihályi a saját tevékenységeiben. Olyan módosult tudatállapotba kerültek, ahol még az alapvető fiziológiai szükségleteik kielégítése is a háttérbe szorult.

Az áramlat fogságában

Csíkszentmihályi a hetvenes évek közepére foglalta rendszerbe kutatásainak az eredményét és a magával ragadó víz áramlása által inspirálva flow-nak nevezte ezt a különleges élményt. Csíkszentmihályi definíciója szerint

a flow-állapot akkor jön létre, amikor olyan tevékenységet végzel, ami pont annyira nehéz, hogy kihívást jelentsen, de annyira azért nem, hogy ez frusztráló is legyen,

vagyis a rendelkezésedre álló kompetenciáiddal és az elméd teljes fókuszáltságával éppen megoldható az adott feladat. Ha ennél könnyebb lenne, akkor unatkozni kezdenél és nem 100%-ban a feladatra koncentrálnál.

Ha ezt így nem tudod hova tenni, akkor képzeld el, hogy egy bivalyerős sportkocsival hajtasz egy szűk szerpentinen annyira gyorsan, hogyha még ennél is jobban nyomnád neki, a következő kanyarban meghalnál, de ha lassabban haladnál, akkor meg azon kezdenél gondolkodni, hogy mit fogsz vacsorázni. Tartósan ebben az állapotban lenni olyan, mintha az idegpályák a kábelkorbácsokon végigfutva egybeforrasztanának az autóval és annyira részletes visszajelzéseket kapsz az útról, hogy egy poloskán keresztülhajtva azt is meg tudod mondani, hogy melyik degusztációs menüzésből tartott éppen hazafelé.

Az idő érzékelése megváltozik, ömlik az adrenalin a hallójáratokon kifelé, és ha a szimpatikus idegrendszered épp nem próbálna a légzésed irányításával lenyugtatni, akkor tele tüdőből nevetnél a nagyvilágba. Ebben az

egyszerre beszűkült és végtelenül kiterjedt mentális állapotban feloldódik az egód, megszűnik az idáig vezető életút és a jövőtől való félelem. Üdvözöllek az itt és most világában!

Igazi ihletett pillanatok ezek, amelyek olyan közel sodornak a létezés átéléséhez, mint az eufória, a gyász vagy az elemi rettegés.

A növekedés kora

A kétezres évek elejétől vált a flow igazán a mainstream gondolkodás részévé, köszönhetően a pozitív pszichológia elterjedésének. Ez a pszichológiai ág nem a gyógyításra, hanem sokkal inkább az élet teljesebbé tételére koncentrál. Maslow ugyan már fél évszázaddal korábban felvetette, hogy a pszichológiát a kiteljesedés támogatására is lehetne használni, nem véletlen, hogy a róla elnevezett piramis alsó szintjein az alapvető szükségletek kielégítése szerepel, felül pedig az önmegvalósításhoz szükséges összetevők találhatók.

(Csíkszentmihályi egyik követőjével, a pozitív pszichológia egyik nemzetközileg is ismert szakértőjével, Paul Pahillel készítettünk interjút korábban – a szerk.)

Fontos, hogy a flow nem a boldogság kulcsa és nem is igazán társítható hozzá semmilyen előjelű érzelem, ugyanis ezek megélések a saját mentális állapotunkból erednek, a flowban viszont nincs egy gyűszűnyi egó sem, csak a tevékenység létezik. Ennek ellenére a flow-ban eltöltött idő alatt

az agyad endorfintengerben áztatja magát: a szokatlan élményt jutalmazni kezdi, mert úgy azonosítja, hogy a fejlődésedhez járul hozzá és bíztat, hogy folytasd.

Miközben ezeket írom, pillanatokra engem is elkap a flow, de aztán hamar el is ereszt, mert nem a pszichológia a szakterületem és egy ilyen cikk megalkotása több frusztrációval jár, mint sikerélménnyel. Ha olvasás közben aha!-élményed volt vagy a helyére került valami és a flow-t gyanítod a háttérben, akkor rossz nyomon jársz – passzív, befogadói tevékenység során a flow nem virulens, azt csak az alkotással együtt lehet elnyerni.

Találd meg magad, aztán veszítsd is el!

Ha szeretnéd újra átélni (mert 100%, hogy voltál már ilyen állapotban, legfeljebb nem tudtad, hogy így hívják) a flow-élményt, érdemes azokat a tevékenységeidet elővenni, amiket örömmel végzel és tapasztalt vagy bennük, majd ezen a területen keresni magadnak egy új kihívást, araszolva emelgetve a lécet, amit majd teljes fókuszáltsággal próbálsz megugrani. Ha jól lőtted be magadnak a feladatot és annak a nehézségét, akkor azon fogod kapni magadat, hogy percek óta egy megoldandó (és nehezen ugyan, de teljesíthető) kihívás körül forog minden gondolatod. Ha tényleg érdekel, amivel foglalkozol, akkor meglepően könnyű belecsúszni ebbe az állapotba és ebben semmi misztikum nincs:

az idegrendszered másodpercenként csak nagyon korlátozott mennyiségű információt, nagyjából mindössze 110 bitet tud feldolgozni, amit egy kihívást jelentő probléma megoldása teljes mértékben ki is tölt.

Csíkszentmihályi Mihály életművének és örökségének a hatását nehéz felbecsülni. Már előtte is rengeteg alkotó, művész beszélt arról, hogy ihletett állapotba kerülve, a holtponton átlendülve hirtelen milyen könnyűvé vált egy-egy műnek az elkészítése – a magyar származású pszichológus lényegében ezt az alkotói folyamatot keretezte és tette a pszichológiával, önismerettel és személyiségfejlesztéssel csak szőrmentén foglalkozók számára is közérthetővé és alkalmazhatóvá. Az én életemre és kibontakozásomra hatalmas hatással volt, remélem odaát is megtalálja a flowt, köszi mindent!

Kiemelt fotó credit: Andrea Piacquadio/Pexels

Itt van még jó kis kontent

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás