Találtunk egy remek cikket a Peaky Blinders hajviseleteiről, innen jött az ötlet, hogy tekintsük át a gengszter-éra komplett stílusesztétikáját – mármint a hajviselet vonatkozásában. Mert hogy a hátranyalt frizkón túl is volt élet, hiába az ugrik be mindenkinek Al Pacino és Robert DeNiro ifjúkori megmenéseiről.
A Peaky Blindersről, ami itthon Birmingham bandái címen fut, korábban is írtunk már, elsősorban azért, mert a kosztümök és a karakterek stílusának megteremtői tökéleteset alkottak a produkcióban. A sztori egy észak-angliai gengsztercsoport útját követi az 1900-as évek elején, miután a karizmatikus Tommy Shelby (Cilian Murphy) az első világháborút követő években a banda élére áll. Ez a galeri annyiban különbözött a korszak más albioni gonosztevőitől, hogy jól szabott ruhákat viseltek, rendezett, divatos frizurákat hordtak, és úgy általában igényesebbek voltak a megjelenésükre. Az igazán remek színészi alakításokon túl (Tom Hardy és Sam Neill is tolja benne többek között) ezért is érdemes nézni.
Noha korábban cikkeztünk róluk elismerően, a sérójukról mégis csak érintőlegesen beszéltünk eddig, kapóra jött hát, hogy a Fashionbeans lehozott egy patent kis anyagot róla, sőt, interjúrészleteket is közölt a sorozat stylistjával, Laura Schiavoval.
A séró szimbólum
Mint arról számos alkalommal szót ejtettünk, a frizura az ember megjelenése szempontjából igen fontos, mert az elrendezése nagyban meghatározza az arc esztétikáját. Nem véletlen közöltünk anno egy monstre cikket arról, milyen fejformához mit érdemes választani.
Miért rövid oldalt mindenkinek?
Az emberiség rövid hajhoz való viszonya a történelemben évszázadonként, sőt, adott korokban társadalmi osztályonként változott. Olykor a rabszolgákat bélyegezték meg ezzel, máskor a katonaság praktikus viseletét szimbolizálta, de a rómaiaknál a gazdag rétegek fejezték ki így, hogy képesek megfizetni a szakképzett borbély rendszeres szolgáltatását, az egyiptomiak meg azt, hogy kényesek a személyes higiéniára.
Amint a vadnyugati stilóró szóló cikkben írtuk, az 1800-as évek második felére elterjedtek a különböző hajfixálók, legfőképpen a zsír alapú pomádék, ami
módot adott a fazonra vágott hajkorona stabilan tartására egy káosszá tekilázott illinoisi éjszaka után is.
Lassan a rendezett, rövid haj lett a módi a polgárságban, és ahogy az egyre jobb minőségű borotvák és pengék széles körben elérhetővé váltak, úgy lett egyre népszerűbb a borbélymesterség is. (Ne feledjük, hogy az első elektromos borotvát már az 1890-es években szabadalmaztatták.) A frissen organizált, rövidebbre nyírt hajszerkezetek így egyre szélesebb körben terjedhettek el.
A rövid haj merész eleganciája
A Peaky Blinders stílustanácsadója szerint a sorozat színészei nehezen akartak csak belemenni, hogy a fodrászok a már meglévő stilójukat teljesen átformázzák a korszakban divatosra: egy fullos disconnected undercutra. Az ok nyilvánvaló: bármennyire is menő volt az első világégés után az a hajdivat, az ember nehezen hagyja, hogy lerántsák tövig, ha nem ahhoz szokott hozzá. Schiavo szerint egy hét kellett, mire minden szereplőt meggyőzött; miután Iddo Goldberg (a sorozatban Freddie Thorne) először belement a dologba, látva a pompás végeredményt a többiek is hagyták az ollót dolgozni.
Ez volt a valóság
Az inspiráció forrását egyrészt a stílustörténeti ismeretek adták, másrészt pedig Peter Doyle fotógyűjteményes kiadványa, a Crooks like us, amiben rengeteg, eredeti fényképet gyűjtött össze a gengszterkorszak bűnözőinek rendőrségi archívumából.
Ahogy mi is többször megírtuk, az undercut és a fade (vagyis finom átmenetes) férfifrizurák alapvetően a katonai kaszárnyákból kerültek az utcára, és a századelő nagyvárosaiban egyszersmind számítottak igényes és zsiványos viseletnek a polgárság körében.
Mi a disconnected?
A disconnected azt jelenti, amit tükörfordításban is jelentene: kapcsolat nélküli vágást, vagyis egy olyan megoldást, amelyben a fejtető frizurája és az oldalsó, rövid terület között a fodrász/borbély nem képez átmenetet. Ilyen értelemben a legtöbb undercut is az, de a kontraszt mértéke mégis attól függ, milyen stílust helyez a fejtetőre a mester. A sorozat stylistja elmondta, hogy a konzervatívabb sérókhoz szokott színészek eleinte annyira nehezen barátkoztak meg a stílussal, hogy kényszeresen sapkát húztak rá, aztán ahogy népszerűbb lett a Peaky Blinders a nagyvilágban, úgy ők is egyre jobban megkedvelték a jellegzetes formát.
Meg kell jegyezni, hogy ezek a frizurák már a kétezres évek közepe óta, tehát jóval a sorozat befutása előtt is taroltak az európai városokban, és csakúgy, ahogy a sorozatban, elég változatos fazonírozással futnak. Szükséges még hozzátenni, hogy annak idején a variálhatóság csak a népszerűség egyik oka volt, a másik meglehetősen praktikus:
a kedvezőtlen higiéniai feltételek (értsd: akkoriban jó arányban mosdatlanabbak és büdösebbek voltak az emberek) szükségessé tették, hogy a tetvekkel együtt rántsák le a tarkót minél rövidebbre.
Az undercuthoz és a fade-hez a slicked back, a side part és a fringe-el megtolt caesar (ilyesmi van a főszereplő Cilian Murphy-nek is) egyaránt passzol, sőt, akár egy modern faux hawk-ot is bevállalhatsz hozzájuk.
Rövid és rövid nem ugyanaz
A tapasztalatunk szerint egyébként a 3 milliméteres és a nullás között igazi szakadék tátong. Az ok kézenfekvő: a hármas hajhossz még simán eltakarja a fejbőrt, míg a nullás már nyilván nem, így azt jóval nehezebben vállalja be az ember egy konzervatívabb munkahelyen. Nem csoda, hogy a sorozatban is az egyik legtökösebb figurának, Arthur Shelbynek adták a legrövidebb, lényegében tökig felnyírt verziót. A legfrankóbb kombinációkról iránymutatást adhat a legjobb fade variánsokról készült összefoglalónk:
Ha az ember az érdekeinek tommy gunnal érvényt szerző, szervezett bűnözők karizmájához kíván hasonulni, a fejére applikált matéria legalább olyan fontos, mint a vágástechnikai megoldások. Ha teljesen autentikus megjelenést akarsz, akkor a magasabb fényű, kvázi csillogó dolgok adják, amiket annak idején a zsírt tartalmazó pomádé biztosított. Hogy mi válhat be leginkább, arról Mack ad jó tippeket ebben a cikkben.
Fun fact: Azt beszélik, hogy a peaky blinders bűnbanda a nevét onnan kapta, hogy a sapkájuk hegyibe’ pengét varrtak, hogy összetűzéskor rögvest előkaphassák, és fegyverként használhassák. A szakemberek szerint ez azért valószínűtlen, mert bár létezett már a század elején vékony, cserélhető borotvapenge, ám nehezen hozzáférhető és rendkívül drága luxuscikknek számított, így egészen valószínűtlen, hogy ilyesmire használták volna.
A keleti parti balhék
Anglia után úgy illik, hogy a szesztilalom cefreszagában megfogant amerikai gengszterlegendákra is ránézzünk. New York természetesen a bűnbandák számára is kifogyhatatlan bevételforrást jelentett akkor, amikor a kormányzat (egyébként egy keresztény nőmozgalom nyomására) alkotmánymódosításban rögzítette az alkoholfogyasztás tilalmát. Ennek a számtalanszor vászonra vitt, jól ismert miliőnek a legismertebb feldolgozása a Keresztapa, majd ugyanennek a New York-i alvilágnak az ’50-es évekbeli verziója a Goodfellas, a ’70-es évekbeli pedig talán a Donnie Brasco.
Itt jegyezzük meg, hogy a modern frizkók nagy része nem annyira a csillogásra, mint inkább a természetes hatásra épül (legyen szó akár ziláltabb, akár rendezettebb kontúrról), ennek okán manapság főleg a jó minőségű waxokat használják a borbélyok, vagy az olyan pomádékat, amik a napfény lumenjeit inkább elnyelik, semhogy a retinád kiégetésére irányítsák. A század elejének városi polgársága azonban
a csillogó matériával lebetonozott, rohamsisak-szerű keratintömböt vélte férfiasnak, így ha tényleg autentikusban gondolkozol, alkalmasint bevállalhatod az erős tartású, fényes kencéket is.
Az igazság az, hogy ezeknek a stílusoknak némelyike (kiemelten a slicked back) szinte csak úgy működik, ha nehezebb, jobban kötő anyagot teszel rá, azok pedig többnyire eleve fényesek.
Az igazság az, hogy a felnyírt, nagyon katonás verziók főleg a század legelején voltak arcpirítóan menők,
a ’30-as évekre az undercutok fokozatosan eltűntek, és a későbbi emlékezetben már inkább az oldalt is hosszú, de malterral hátraszárított, klasszikus slicked back maradt meg a “tipikus gengszterhajként”.
Ezeket már nem is stuccolták oldalt, hanem a 8-10 centis hajhosszt teljesen hátracsapták (esetleg srégen, kicsit oldalirányba fésülték, lásd Ray Liotta a lenti jelenetben), majd úgy fixálták, és erre a fazonra vágták vissza néhány hetente.
A Chicagoi hadszíntér
New York ide vagy oda, az alkoholtilalom idején virágzó gengsztervilág kulturálisan legnagyobb hatású helyszíne mégis Chicago volt. Itt tevékenykedett Al Capone, és az itteni alvilág munkásságát dolgozta fel a legtöbb film és regény. Ha megnézzük ezeket a figurákat, elég világos képet kapunk azokról az ecsetvonásokról, amelyek a korszak magára igényes férfiének stílusát megfestették.
Félreértés ne essék persze: bármennyire is voltak patentek ezek a palik a fotók alapján, a legtöbbjük kivétel nélkül szar arc volt. Bűnözők, gyilkosok, haramiák, de ha már a popkulturális hatás generációkon át öröklődött, nem bűn stílustanulmányra használni ezeket a régi archívumokat.
Állítólag az egyetlen ember, akitől Al Capone is tartott Henry Earl J. Wojciechowski (röviden Hymie Weiss, fenti kép) volt, akinek a séróját a mai napig büszkén kicsapná az Instájára bármelyik pesti borbély. Már fiatalon megtámadta egy halálos kór, amitől féktelen és vakmerő volt, és azt mondják, ő használta először a “let’s take him a ride” kifejezést arra, ha valakit kocsiba ültettek elhallgattatás céljából. A fenti képen Vincent Druccival, egyik emberével szerepel. A fotókból elég világos, hogy a mai belvárosi hajdivat jól reinkarnálja az eredeti gengszter stílusokat, sokszor szándékolatlanul.
A végére pedig egy végképp off topik, de érdekes adalék: a fentebbi két, jól fésült pali felelős közvetve Al Capone hatalomra jutásáért is a Chicago Outfit bűnszervezetben. Johnny Torrio ugyanis, Al Capone bandájának eredeti vezetője azután vonult vissza Olaszországba és adta át a stafétát Caponénak, hogy Drucciék kis híján szitává lőtték a háza előtt. Torrio több lövést is kapott, és csak az mentette meg az életét, hogy a hozzá odalépő Weiss pisztolya a kritikus pillanatban bedöglött. Hihetetlen, de
a rendőrök a kórházban előállították szembesítésre Weisst és Druccit is, de Torrio nem volt hajlandó rájuk vallani. A spiclikkel szembeni megvetés és a betyárbecsület még ekkor is erősebb volt a bosszúvágynál, így azt hazudta, nem ők lőtték meg.
Weist végül 1926-ban tommy gun és shotgun lövésekkel végezték ki a nyílt utcán, Druccit pedig egy évre rá egy nyomozó lőtt agyon egy rendőrkocsiban egy szóváltást követő dulakodás közben, mialatt Drucci meg volt bilincselve. A sors fintora, hogy Torrio később, 1957-ben épp a borbélynál ülve kapott szívrohamot.