Állítólag egyre kevésbé tudunk gyereket csinálni, aminek két fő oka van, az egyik, hogy egyre kevesebb a spermánkban az ondósejt, a másik, hogy ami van, az se igyekszik elég vehemensen a petesejthez, hogy megtermékenyítse. Ezeknek kezdett összerakni egy kis motort egy drezdai nanotechnológiás kutatóintézet.
Még 2016-ban kutatták ki, hogy elméletileg lehetséges a férfiak közel tíz százalékát érintő kórság elleni, ún. spermbot megépítése. Az asthenozoospermia egyébként nem gyógyítható, és azt okozza, hogy az egyébként teljesen egészséges ondósejtek az amúgy normális sebesség mindössze 30 százalékát futják, mikor megindulnak a szent kehelyben, hogy beteljesítsék végzetüket.
Erre lenne a drezdai IFW Institute for Integrative Nanosciencesnek a megoldása, hogy egy fémes, polimer-mikrospirált teker a lusta hímivarsejtekre, pontosabban azoknak a farka köré, amivel irányítani tudják a szerkezetet és benne a sejtet, mely ráadásul így nem károsodik. A kraftot a mozgáshoz egy mágneses mező teremti meg, de azért akadnak még problémák a módszerrel.
Például simán benne van a pakliban, hogy a spirál nem csúszik le az ondósejt farkáról, mikor célbaér, ahogy az egy csomószor előfordult a kísérletek során. Plusz fogalmuk nincs még arról, hogy a női szervezet mit szólna egy ilyen kis nanocucchoz.
A kutatás egyébként egészen röhejes oltásellenes vircsaftba keveredett tavasszal, amikor a technológiát bemutató, ötéves videójukat súlyosan benézték a mikrocsipező futóbolondok, akik úgy kezdték terjeszteni, hogy na, ez az, így fecskendezik az mRNS-oltással a DNS-átíró mikrocsipet a szervezetbe Bill Gates és barátai.
Egyébként a férfiak nemzőképességének problémái már korántsem ilyen viccesek (bár valójában az oltásellenesség sem az), és alapvetően az ún. fejlett világot érintik; a fejletlenebb régiókban nincsenek ilyen gondok. Mértékadó vizsgálatok évek óta kongatják a vészharangot, hogy míg korábban a férfiak döntő többsége simán az ötvenes éveikben, sőt azokon túl is nemzőképes volt, addig manapság már a huszonévesek spermiumszáma közelít a kritikus szinthez.
Ehhez jön még a közel tízszázaléknyi asthenozoospermiás, így az előrejelzések szerint tíz-húsz-harminc év múlva már ez fogja okozni a nyugati világ demográfiai problémáit, nem az, hogy egyszerűen egyre kevesebben akarnak gyereket vállalni.