John Travolta legutóbbi kopasz, borostás stílusváltásáról az jutott eszembe, hogy olyan nagyfater szeretnék majd lenni én is, aki 64 évesen még odabasz. Mondjuk nem is voltam az egyik legkirályabb fazon a hetvenes években, aki úgy rázta feszes ülepét a Stayin Alive-ra, hogy másnap egy egész generáció ágyékdudoros Bee Gees farmerben ébredt.
Egy olvasónk hívta fel a figyelmet nemrég arra, hogy John Travolta egyetlen csapásra vált a People vs OJ Simpson mesterkélt külsejű, bizonytalankodó ügyvédjéből az a jófej, de tiszteletet parancsolóan határozott fater, akitől azért eléggé befosna az ember, ha a lányát vinné vacsorázni.
A Travolta-fenoménra a múltkor is utaltunk már egy posztban, mert tökéletesen illeszkedik abba a szemléletünkbe, hogy a megjelenésedet korlátozó társadalmi konvencióknál mindig fontosabb, hogy képes legyél a tükör előtt vállalni tenmagad. Az odafigyelés, az önazonos stílus megtalálása azzal az eredménnyel jár,
hogy végre olyan leszel, amilyennek lenned kéne ahelyett, hogy olyan lennél, amilyenné a mások véleményétől való rettegésed tesz.
Travolta tulajdonképpen egy régóta használt parókát dobott el, és vált hirtelenjében tökös vagánnyá borostával, full kopaszon, 64 évesen. Királyság.
Valami hasonlót írtunk anno Josh Brolin vonatkozásában, aki azon túl, hogy 50 éves korára, pályája csúcsára frankón kipattintotta magát, az Instagram profilja alapján egy olyan apa-lánya kapcsolatot villantott, ami egy igazi life goal achievement: