Adott egy srác a napfényes Toszkánában a 19. század végén, aki inkább elmegy gazdasági bevándorlónak a ködös Londonba, annyira nem hozza lázba a perspektíva, hogy bőrdíszműves apja nyomdokaiba lépjen. De végül csak beüt a karma, és negyvenes éveiben már csúcsminőségű táskákkal és bőröndökkel keresi degeszre magát, hogy aztán a nevét viselő cég kineveljen egy Tom Fordot, majd az új évezred túlhajtott dekadenciájának emblémája legyen, egyszerre válva közröhej és hoch művészeti áhítat tárgyává. A Gucci ház történetéből többek közt az is kiderül, hogy nem Gianni Versace volt az egyetlen olasz divatguru, akivel egy gyilkos golyója végzett.
A legtöbb high fashion márkával ellentétben a Gucci nem egy elitszabóságból indult, a divatsznobéria netovábbjának számító brand gyökereit a kifinomult, prémium minőségű iparosmunka adja. A táskáktól és bőröndöktől a 20. század talán legikonikusabb papucscipőjén át vezetett a dupla G-s logó útja a legnépszerűbb celebritásokig.
Gucci bespoke kampány 2011. Fotó: Gucci
Megannyi csúcspontot és hullámvölgyet követően a Gucci ma jobban prosperál, mint valaha, és – meghallva a környezettudatosság szavát – high fashion viszonylatban az elsők között száműzte ruháiról az állati szőrméket.
Egy toszkán sztori
Guccio Gucci Firenzében született egy nem túl jómódú bőrdíszműves fiaként, és már tizenévesen elindult, hogy szerencsét próbáljon. Megjárta Párizst és Londont, és végezte mindazt a munkát, amit a korabeli iskolázatlan, urbánus fiatalemberek végezni szoktak: mosogatott, pincérkedett vagy portásként dolgozott. Éppen a puccos, Londoni Savoy Hotelben volt liftesfiú, mikor menthetetlenül rákattant a felső tízezer kifinomult táskáira és bőröndjeire.
Egyike az első Gucci táskáknak.
Hazatérve Toszkánába aztán elhatározta, hogy ezzel fogja megcsinálni a szerencséjét, és ehhez adott is volt minden feltétel, hiszen a vidék kifinomult kézművesiparáról híres.
Gucci 1921-ben nyitotta meg első üzletét Firenzében,
és hamar nevet szerzett kiemelkedő minőségű táskáival, melyekhez műhelyében a környék legjobb mestereit gyűjtötte össze.
A cég bázisát tehát a tradicionális kézművesség adta, ugyanakkor számos innováció is fűződik a Gucci nevéhez. Ő tette például szalonképessé az addig nem túl fancynek számító disznóbőrt, a második világháború ínséges időszakában pedig alapanyag híján megalkotta azt az anyagában mintás, domborított kendervászon matériát, ami a mai napig a márka egyik védjegye.
Gucci bőrműhely Firenzében, 1953-ban.
Másik máig ható újítása volt a női táskákon alkalmazott, gőzöléssel formázott, bambusz fogantyú, ami amellett, hogy praktikus és tartós, nem mellesleg baromi jól is néz ki.
Da loafer
Napjainkban, a Gucci névről jó eséllyel egyből beugrik a gang is. Az alábbi alapvetésnek (is) hála a márka neve manapság összeolvadt a rongyrázós, túldíszített és túlárazott cuccokkal, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy a floridai hip hop kivagyiság erős metaforájaként tapadjanak be az agyakba:
Pedig van egy termék, ami valószínűleg még akkor is ott lesz a lábakon, amikor a fenti latino kamaszra már rég nem emlékszik senki.
A loafert mifelénk a mai napig valamiféle viszolygás övezi, hála a rendszerváltás idején burjánzó makkoscipő-lakodalmas málna zakó kombónak, pedig boldogabb vidékeken az elegancia netovábbja egy finoman kidolgozott papucscipő, különösen a Gucci által megálmodott zablás modell.
Az alapító atya mindig is sokat merített az angol felsőbb osztály sportosan funkcionális tárgykultúrájából, így a lóversenyek, istállók sem hagyták hidegen. Elsőre furának hangozhat lószerszámmal feldobni egy elegáns cipőt, az ezer lábbeli közül is felismerhető Gucci loafer azonban igazi telitalálat, a 20. század ikonikus divattárgya lett, ami még a New York-i Metropolitan múzeum gyűjteményében is helyet kapott.
A bakfis Jodie Foster egy női zablás Gucciban deszkázik épp
A ’60-as évekre a Gucci cuccok már igazi státusszimbólumnak számítottak, first ladyk és hollywwoodi celebek egyaránt előszeretettel viselték a márka táskáit és cipőit.
Audrey Hepburn a római lerakatban shoppingol
Liz Taylor és Paul Newman forgat, előbbi karján egy klasszik bambuszos tatyó
Rod Stewart Guccival utazik
A divatház sokáig a kiegészítőkre koncentrált, csak a hetvenes években erősítettek rá a ruhakollekciókra, jóllehet a Grace Kelly számára tervezett virágmintás selyemsál szintén egy ikonikus darabnak számít.
A lejtő
Miközben a Gucci termékek esztétikája egyértelmű sikertörténet, a cég gazdaságilag egyre komolyabb gondokkal küzdött. Az alapító Guccio három fia nehezen találta meg a közös hangot, az unoka, Maurizio Gucci pedig a csőd szélére kormányozta a céget olyannyira, hogy 1993-ra a divatház ki is került a család kezéből, lecsapott rá az Investcorp nevű gigacég. A vállalat lendületesen terjeszkedett, a világon mindenütt üzleteket nyitottak, ezzel párhuzamosan viszont a termékkínálat felhígult,
a profitéhség szép lassan felfalta a márka renoméját.
A ’90 évek eleje volt az abszolút mélypont, melyből aztán egy fiatal, texasi dizájner mutatott kiutat, megmentve a Gucci név becsületét.
A megváltó
Tom Ford igazi csodagyerekként robbant be a cégbe 1990-ben, négy év múlva pedig már kreatív igazgatóként juttatta vissza a Guccit a divatvilág élvonalába.
Éjt nappallá téve dolgozott, lényegében a drogok és az alkohol tartották benne a lelket, de olyan kollekciókat dobott a kifutóra, amelyek évtizedek múltán is bőven kiakasztják a kúlságmérőt. Vitték is, mint a cukrot, és még a legvitriolosabb divatkritikusok se nagyon találtak fogást rajta. A számok tükrében: ez
90%-os eladásnövekedést jelentett, és a cég, ami csatlakozásakor a bukás szélén állt, már Ford első évében 342 millió dollár profitot termelt,
és 4 milliárd dollárt ért 1990-re. Mikor Ford egy nézetkülönbség miatt lelépett a cégtől 2004-ben, a vállalatot már 10 milliárd dollárra kóstálták.
Ford egyébként egyik örök kedvencünk, értekeztünk már róla bővebben is:
A gödörből való kilábaláshoz az is hozzájárult, hogy a cégvezetés Forddal karöltve ismét elkezdte a minőséget a mennyiségi mutatók elé helyezni, és egy radikális kurtítással
a Gucci termékek számát 20.000-ről 5.000-re csökkentette, visszaszerezve ezzel a brand exkluzivitását.
Mindeközben a háttérben a Gucci család élete meglehetősen viharosan alakult. A korábbi főnökkel, a céget 170 millió dollárért a bahreini multinak kiárusító Maurizióval egy bérgyilkos golyója végzett 1995-ben, akit, mint kiderült, korábbi felesége bérelt fel.
Itt még szent a béke
A roppant hízelgő fekete özvegy néven elhíresült ex-nej, Patrizia Reggiani 18 évet ült börtönben, és 2016-os szabadulása után olyan évjáradékot kap a Gucci vagyonból, hogy azóta is boldogan éli világát. Ami a mát illeti:
olyan, mintha a Gucci nem is egy márka lenne, hanem minimum kettő.
A tavaszi férfikollekciók például már évek óta kiverik a biztosítékot a divatszkeptikusok, meg úgy általában az internet népének körében.
Gucci 2017-es férfi (!) kollekciója
A csili-vili göncöket és a lánybabának öltöztetett fiúkat látva menetrendszerűen jönnek a sirámok a tesztoszteronhiányos férfiakról, a kulturális armageddonról és úgy általában az emberiség kipusztulásának közeli aktualitásáról. Pedig úgy gondolom, Schiffer Miklóssal készített interjúnkban a stílusmágus elég pontosan megfogalmazta a lényeget:
„A DIVATNAK AZ A FELADATA, HOGY HÜLYE LEGYEN, MEG FELHÁBORÍTSON, PROVOKÁLJON.
Az égvilágon semmi bajom például az új Guccival. Idiotizmus, de ez a dolga.”
Ha megnézzük az utóbbi évek kollekcióit, akkor valóban elmondható, hogy a Guccit nem a hordható ruhái miatt szeretjük, ami a kifutókon megjelenik, az a posztmodern giccs, a blöff és a valódi kreativitás változó arányú keveréke.
Viszont ezer közül is felismerhető, és sokat visszaad a 21. századi korszellemből, popkulturális esztétikából, amit persze lehet szidni, de attól még itt van körülöttünk. Ennek (és nyilván a hatékony pr munkának) köszönhető, hogy a Gucci cuccok folyamatosan visszaköszönnek a legnagyobb celebritások nyilvános megjelenésein Jared Letótól Madonnáig.
Mindemellett pedig ott van a tény, hogy a kiegészítőkön megjelenő finom megoldásokban a Gucci mai napig verhetetlen. Nem véletlenül koppintják orrba-szájba, nagyon kevés az olyan brand, aminek
egyetlen öve, táskája vagy cipője különösebb harsányság nélkül is el tud vinni egy egész szettet.
Az egymásba fonódó G betűk, a zöld-vörös-zöld sáv, a gyémántmintás kendervászon, a bambusz fogantyú, illetve maga a tény, hogy a márka még a ’60-as években megalkotta a női táskát, ami vállon ÉS kézben egyaránt jól mutat, a Gucci nevet örökre beírták a divattörténet nagykönyvébe.
Leto egy kicsit komolyabban. Fotó: GQ Style
Ez így már oké. Fotó: GQ Style
Egyébként pedig, Fiat 500 – Gucci Special:
