Modern „példaképek”

Szerző: Balla "Duncan" Zoltán

Van két roppant szimpatikus celebritás a’ internetbe’, egyikük egy bunkó hullagyalázó, a másik egy beképzelt, szexista bully. Pár napja nyilvánosan összeverekedtek. Jó. Több millióan látták, nyolcszázezren fizettek is érte. Rossz.

Aki meglepődne, hogy a beautyFY és a BroGuide közéleti témákkal is foglalkozik, az valószínűleg nem olvas minket régóta, vagy legalábbis elmulasztotta elfogyasztani ezt, ezt vagy éppen ezt az írást. Számunkra is kedvesebb lenne persze elmenni a mostani sztori mellett egy legyintéssel, a belvárosi hintaszékes véleményformálók arroganciájával hozzáfűzve, hogy „nem tudom, kik ezek és nem is érdekel„, de a szomorú helyzet az, hogy a fenti két fazonnak együtt annyi követője van például Youtube-on, mint Jimmy Fallonnak, Jimmy Kimmelnek, Conan O’briennek és Vona Gábornak összesen, az adásaik nézettsége pedig vetekszik a legminőségibb szórakoztatóipari szereplőkével, még akkor is, ha épp csak finganak egyet rózsaszínű bohócsapkában.

Gyorstalpaló annak, akit nem érdekel

Kezdjük egy rövid áttekintéssel. Logan Paul – a Youtube közönségén kívül – azzal lett világhírű néhány hónappal ezelőtt, hogy Japán túrája során egy tréfás, zöld sapeszben sétált be a haverjaival az Aokigahara erdőbe, ami hagyományosan arról ismerszik meg, hogy százával végeznek ott magukkal elkeseredettek. A vihorászó kis csapat talált is egy felakasztott embert, lefilmezték, feltöltötték. Botrány lett belőle, majd egy komikusan túldramatizált bocsánatkérő videó Paul részéről, hogy aztán pár hét múlva egy újabb gyökér posztban nyírjon ki egy halat, illetve sokkolóval basztasson két döglött patkányt. A Youtube ekkor már le is tiltotta a csatornájának reklámbevételeit, ami ilyen nézettségnél azért nem két forint, de mivel az intellektuelnek két magyarországnyi rajongótábora van, így unlimited cash dől neki abból is, hogy a Maverick néven (ami szintén lopás) árusított cuccait az emberek tonnaszámra viszik.

Logan Paul athleisure-ben szomorkodik.

„your ludicrous mom, and disgusting, delusional dad”

Erre jött egy KSI nevű angol vlogger (aki online fifázással lett közismert videós), hogy kihívja a közutálatnak örvendő amerikait egy valódi boxmeccsre, nyilvánvalóan a gyors népszerűségszerzés reményében. Hogyan vélte szerencsésnek ő, a jófiú szerepében elnyerni a tömegek rokonszenvét? Úgy, hogy a sajtótájékoztatók és a mérlegelés alatt

logan pauli magasságokba emelkedve taplóskodott, becsmérelte ellenfele anyját, apját, barátnőjét, önnön magát Istennek titulálva, akinek Jézus az ő fia.

Öccse (aki szintén vlogger) pedig egyenesen arra buzdította a rajongóikat, hogy alkalmazzanak erőszakot a meccsre Angliába érkező Paulék ellen (ezt meg is tették).

KSI benyomást kelt.

Ha a Jersey Shore-t ér azért nézni, hogy lásd égni a szereplőket, ezt a bunyót is érte azért nézni, hogyan ütik egymást.

(Bár a cikk témája szempontjából ez másodlagos, teljesen mellékesen megjegyzem, hogy a meccs egyáltalán nem volt rossz: Logan nyilvánvalóan tehetségesebb bunyós, pontosabb, gyorsabb és láthatóan baromi nagyokat üt, míg KSI úgy hadonászott, mint aki túlméretes palacsintasütővel próbál egy a pitéjére szálló döglegyet dezintegrálni. A meccs elején az angol srác akkorákat kapott, hogy fejvédő hiányában most nemigen lehetne felismerni az arcát, a végére viszont az amerikai fáradt el úgy, hogy egy lepkefing is kifektette volna. A bírók döntetlenre hozták. Zárójel bezárva.)

Gyerekek felügyelet nélkül

Korábban olvastam egy kommentárt Logan Paul egyik volt gimis osztálytársának az anyjától, tehát valakitől, aki kiskölök kora óta ismeri. Azt írta, hogy a srác sokszor volt náluk, mindig egy jó szándékú, segítőkész, jól nevelt és becsületes fiatalember benyomását keltette. Sportolt, barátságos volt és segítőkész, mígnem kitalálta az öccsével, Jake-kel, hogy elköltöznek a családi fészekből, és a Youtube közönségének szórakoztatásával csinálják meg a szerencséjüket. Ennek eredményeként rövidesen tehát azzá is váltak, amivé a közönség igényei és az agyatlan klikkvadászat tette őket:

tiszteletlen seggfejekké.

Nem csoda. Még a kereskedelmi média oly sokat emlegetett, fekete pákós, csokif.szos retkében is volt egyfajta minőségi kontroll, akkor mégis milyen színvonalra számíthatunk ott, ahol mindenféle szakmai szupervájz nélkül próbálják amatőrök kitalálni, aznap épp mire kattintanának rá a gyerekek suli után. Így jutunk el a mosószerzabálásig és a hullagyalázásig, mert a kattintásszámoknak még a népszerű márkák is becsicskulnak, és az influenszerré eufemizált kölköknek komoly pénzekkel hálálják meg, ha épp csak a logójukra böffentenek egyet.

No de, mekkora a baj?

Meglepőt fogok mondani: semekkora. Nincs para, barátaim, ez csak itt két idióta. Ugyanezeket az aggodalmakat soroltuk akkor is, amikor Bam Margera az MTV-n verte légycsapóval a faterját, és Steve-O miatt sem óhajtotta egy generáció a saját heréjét sokkolóval terrorizálni. Ez csak műsor, és az iránymutatást arról, hogyan lesz valakiből érzelmileg kiegyensúlyozott, felnőtt férfi, eddig sem a tévéből illett megtanulni. Mert

bármekkora hányás is folyik a hálón, gondolkodó ember hamar lehúzza a pöcegödörbe azt, ami odavaló, a nem gondolkodó pedig eddig is megitta, bárhonnan öntötték reá.

Károsabb-e Logan Paul Győzikénél azon túl, hogy Győzike pólókból nem lehetett meggazdagodni, Maverickből meg mégis? Miért lenne cinkesebb ez, mint amit tavaly művelt Mayweatherrel az egyébként menőnek és stílusosnak gondolt Conor McGregor – akinek ráadásul azóta még komolyabb balhéi is voltak? Semmiért. Tovább megyek: ha ez a két gyerek, akinek láthatóan mindennél nagyobb szüksége van egy rendes apára, megtanulja tisztelni egymást, kezet fognak úgy, ahogy a bunyó után is tették, akkor még talán példát is mutathatnak pár eltévelyedett kissrácnak arra, hogyan kell megoldani majd a problémákat a valós életben, miután aznapra bezárták a Youtube-ot.

Everybody, calm the f..k down!

Addig is elég annyit nyugtázniuk, hogy nem akarnak Logan Paulok és KSI-ok lenni, majd megfontoltan átklikkelni azokra a sportemberekre, akiktől tényleg tanulhatnak értékeset:

“A magabiztosság nem tulajdonság, hanem egy állapot.”

Itt van még jó kis kontent