Az etikett és protokoll szavak már önmagukban is nagyanyáink lánykorát idézik, amitől a legtöbb embert rázza a hideg, de még inkább az unalom. Az illendő viselkedés azonban mit sem ér, ha nem áll mögötte egy olyan – az eseménynek megfelelő – megjelenés, amire az ember felkapja a fejét, és csak annyit mond: na, ő tudja, hogyan kell felöltözni.
Lefogadom, hogy neked is volt már olyan pillanatod, amikor elmentél például színházba, és szemet szúrt egy ízléstelenül felöltözött férfi, aki simán felkapott egy koszos edzőcipőt a szakadt farmerjához. Naivan az ember azt gondolná, hogy a kamaszkornál idősebb korosztálynak azért akad némi fogalma arról, hogyan illik megjelenni bizonyos alkalmakon (nem). Például hogy akár nő vagyok, akár férfi, színházba nem érkezem meg sem sáros cipőben, sem koptatott farmernadrágban, sem gagyinak ható pólóban. Színházba járni, bár javallott, nem kötelező, de ha már odamégy, ne így.
Klisé, de igaz: a stílusos megjelenés nem pénz és még csak véletlenül sem kor függvénye.
Munkahelyi dress code: nyűg vagy praktikum?
A protokoll és az etikett ismerete nem csak abban merül ki, hogy tudod, kinek kell elsőként belépnie az étterembe. Az öltözködés írott és íratlan szabályait mára bárhol megtalálod, így még csak az sem lehet kifogás a nem megfelelő megjelenésedre, hogy nem tudod, mit illik, és mit nem. Az öltözködés jelölhet társadalmi rangot, családi állapotot, bizonyos életkori szakaszokat. Maga a munkahelyi dress code még az 1950-es évekből maradt fent, és természetesen az USA-ból indult.
A modern élet, a modern nők és a folyamatosan megújuló divatvilág ugyan befolyásolta az üzleti világ öltözködési szabályait, de azért az alapok javarészt ugyanazok maradtak. Egy adott cég – sajnos vagy nem sajnos – megmondhatja az alkalmazottainak, hogyan kell felöltöznie, milyen stílust kell követnie a megjelenéseinek. Igen, írott szabályokat hoz arra, hogyan jelenj meg hétfőn reggel az irodában, és miben távozz péntek délután.
Nem érdemes utálnunk a fél munkáltatói világot pusztán azért, mert szabályokat hoz a megjelenésre.
Leghétköznapibb példának ott vannak a bankok: mit szólnál, ha Julika macskás pólóban vigyorogna rád a pult mögül, pinkre festett körmökkel és hatalmas karikafülbevalóval, amikor épp a személyi kölcsönre akar rábeszélni? Na, ugye.
Csapjunk bele!
Három öltözködési stílusról lesz szó: business standard, smart casual és business casual. E három elnevezés tökéletesen reprezentálja, hogy milyen megjelenést várhat el egy adott cég az alkalmazottaitól. Ezek az elvárások gyakran még írásba is vannak foglalva, vagyis nem is mindig helytálló az „íratlan szabály” kifejezés. Mindenesetre kezdjük az alapokkal, amiket jó, ha észben tartasz.
- A szoknya maximum (!) a térdednél két ujjal feljebb végződhet.
- Farmerban soha ne jelenj meg.
- Felejtsd el a rikító színeket.
- A jól öltözöttségnek nem kiegészítő, hanem kötelező része az ápoltság.
- A körömcipő mindig félmagas (5-7 cm) sarkú legyen.
- A cipőd legyen zárt, ne mutogasd a lábujjaid.
- A blúzodnak nem muszáj egyszínűnek lennie, de a világosabb árnyalatok játszanak.
- Mindig maradj az ízlésesség határain belül, ezúttal ne a meghökkentéssel akarj önkifejezni.
- Az üzleti élet klasszikus alapszínei a szürke, a kék és a barna.
Oké, mielőtt sokkot kapnál, hogy az etikett és az illem szerint körülbelül semmit nem lehet felvenni, ami jól néz ki, tisztázzunk valamit:
attól, hogy egy ruha megfelel az öltözködési szabályoknak, még nem feltétlenül lesz halál unalmas.
Bár az alapszabályok első ránézésre elég ijesztőnek tűnhetnek, azért a modern divat szinte minden létező előíráshoz számos opciót sorakoztat fel.
A kérdés tehát nem az, hogy honnan fogsz az illemnek megfelelő ruhadarabokat szerezni, hanem hogy hogyan választod ki azokat, amelyek beleillenek a munkahelyi környezetbe, és az adott alkalomhoz illendőek.
Business casual
A business casual tulajdonképpen (nagyon rondán magyarosítva) annyit tesz, hogy hétköznapias üzleti megjelenés, amibe nem fér bele túl sok szabadon hagyott testrész, de még ha ujjatlan felsőt is veszel, dobj a válladra egy zakót vagy egy finom kötött pulcsit.
Bár a nevében ott a hétköznapi, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy leggingsben és UGG-ban járhatsz dolgozni.
Sajnos a kedvenc edzőcipőd is otthon kell hagynod, még akkor is, ha felülre blézert veszel.
A szoknyád készülhet szinte bármilyen anyagból, a színével kapcsolatosan viszont maradj meg a sötétebb árnyalatoknál. A túl sok ékszert felejtsd el, ahogyan a feltűnő kiegészítőket is. Ha valamivel mégis fel akarod dobni a megjelenésed, egy-két karkötő és egy kisebb, medálos nyaklánc jó választás lehet.
Bármennyire is szeretném azt mondani, hogy minél kevesebbet mutass meg magadból, azért a nem túl szigorú öltözködési és megjelenési szabályokat előíró munkahelyeknél simán be lehet próbálkozni egy laza, ejtett vállú és éppen hogy átlátszó inggel.
Attól, hogy nem állig begombolkozva jársz dolgozni, és kicsit látszani engeded a tested, még nem leszel sem közönséges, sem túl feltűnő vagy kihívó.
Ha nagyon biztosra akarsz menni, a kigombolt inged alá vegyél egy színben és anyagban hasonló topot, ami határozottan csökkenti a szexisségi rátád. Színek tekintetében maradj a visszafogott, naturális árnyalatoknál: a fehér, fekete, szürke, halvány rózsaszín, kék és zöld is szóba jöhetnek, a barnával egyetemben. A papagáj effektust viszont kerüld el.
Business standard
Ennél szigorúbb öltözködési szabály már csak az estélyeken esedékes. Ez utóbbi témát egyébként Fresa korábban alaposan körüljárta, íme:
A business standard tulajdonképpen semmit nem enged, amit a business casual vagy smart casual igen. A kosztüm, szoknya vagy nadrág mindig (!) sötét színű, és még ha kék is, annak is csak és kizárólag a legsötétebb árnyalata engedélyezett. A felső rész ing vagy blúz lehet, ami nincs kigombolva, nem ujjatlan, ellenben galléros. A színe legyen átlagos (=uncsi), fehér vagy törtfehér, esetleg fekete vagy szürke, nem túl feltűnő mintával, szegéllyel dekorálva.
A blézer vagy ing/blúz lehet hosszú vagy háromnegyedes ujjú, azonban a vállnak mindig fedve kell lennie. Értsd: mindig legyen rajtad egy plusz felső, ha ujjatlan blúzban vagy. A szoknyád – a fent említett módon – a térdednél maximum két ujjnyival feljebb végződhet. Lehet harangszoknya, A-vonalú szoknya, testhezálló szoknya, de ne legyen túl szűk, mert túl sokat mutat az idomaidból.
Ha mégis a ceruzaszoknya mellett döntesz, hosszított blézerrel vagy kimonószerű felsőrésszel kompenzálhatsz. A dekoltázs mindig szolid, a blúzt vagy inget nem kell mindig nadrágba vagy szoknyába tűrni, de nem lóghat ki a blézer alól. Elegáns fazonú, zárt cipő abszolút játszik, de ne legyen túl magas és túl szexi. Harisnyát viselni mindig kötelező, ennek a színe nem lehet túl élénk, és a minta sem jöhet szóba. Nem, még a legkisebb pöttyöcske sem: a fekete, szürke, testszínű és sötétkék árnyalatok viszont egyértelműen jöhetnek.
Smart casual
Nem titok, hogy a smart casual a három közül a kedvencünk. Egyrészt azért, mert jóval megengedőbb, mint a business standard, és még a neve sem olyan ijesztően hivatalos, mint az előzőeknek. Másrészt pedig ez az a stílus, amiben már jóval bátrabban nyúlhatsz fazonokhoz, anyagokhoz és mintákhoz. Na, azért még itt is kötöttek az előírások, szóval csak okosan.
Az alapszabályok nagyjából megegyeznek a fentiekkel (harisnya színe, szoknya hossza stb.), viszont egy sokkal hétköznapibb stílusról van szó, ahol akár már a minipöttyös harisnya is megengedett, amennyiben az alapszín fekete. A felsőrésznek nem kötelező blúznak vagy ingnek lennie, a póló és top is bőven megteszi.
Télen pedig jöhet a közimádat legkedvencebb felsője: a garbó.
A cipődnek nem kell magasnak lennie (bár előnyösebb, ha van egy kis sarka), a lapos talpú, de (!) szigorúan elegáns cipellő is működőképes, amennyiben képes vagy azt ízlésesen kombinálni egyéb ruhadarabokkal. A felsőruha lehet bármilyen színű, és még a szoknyád is lehet mintás – visszafogottan, persze.
Színek tekintetében – és ez a többi stílusra is vonatkozik – mindig az évszak árnyalatai dominálnak.
Nyáron a fehér és világos, télen a sötét és mély, ősszel például a szürke és a barna árnyalatai, míg tavasszal a vidámabb, könnyedebb színek mennek igazán. Ha mintás ruhadarabot szeretnél, mindig maradj az ízlésesség határain belül. Válassz olyan mintájú szoknyát, amihez bőven elég egy egyszínű felső ahhoz, hogy gyönyörűen ki tudja hozni a szoknya egyediségét. Az egyrészes ruha is jó választás, ha viszont túl „meztelennek” érzed magad, csak kapj fel egy kardigánt vagy blézert, hogy egyensúlyba hozd az outfited.
A jólápoltság
Ahogy azt korábban már említettem, a jól megválasztott ruha és a jólápoltság kéz a kézben járnak egymással, egyik sem működik a másik nélkül, és ez így van jól. Az ápolt megjelenés elérése viszont nem csak abból áll, hogy reggel összerakod magad, és megindulsz a munkahelyedre, aztán egész nap elvagy. Mindig kell szakítanod időt arra, hogy ellenőrizd a hajad, a sminked, vagy kiszedd a ketchupfoltot a hófehér ingedből.
Mondhatnánk, hogy a testápolás egy egész napos program, és nem is lőnénk túl messzire a valóságtól.
#1 Frizura
A frissen mosott, illatos haj egyébként önbizalmat ad, ahogy a szép smink is. Szerencsére nem az 1850-es években élünk, szóval bőven van lehetőséged kihozni a hajadból valami igazán kreatívat. Egy magasan összefogott copf vagy alulra helyezett konty mindig nyerő választás. A kislányos megjelenést nyújtó frizurákat inkább engedd el – gondolok itt a félig összefogott, félig kiengedett viseletre.
Ha olyan helyen dolgozol, ami megköveteli a természetességet, mert a főnököd állítása szerint a megjelenésed ad hitelt annak, amit csinálsz, a hajszíned legyen visszafogott. Szóval, a rozéarany ombrét inkább hanyagold, de a naturális balayage már igencsak szóba jöhet.
Praktikusság szempontjából a két favorit viselet az üzleti életben a copf és a konty, de a kibontott haj is jólápoltságról ad bizonyosságot, ha
nem töredezett, ápolt, és látszik rajta, hogy foglalkozol vele.
#2 Smink és köröm
Az van, hogy bár szeretjük a gyönyörű, drámai sminkeket, azért a túl erős szemsmink nem igazán fér bele a formális öltözködés témába, amit ugyanis felkennél magadra a szombat esti buliba, nem biztos, hogy egy meetingen megállná a helyét. Másrészt a túl erős smink még mindig valamiféle morális pánikjelenséget vált ki az emberekből, a hét főbűn egyikeként van számon tartva, és nem biztos, hogy a cég javára válna, ha a tárgyalópartnereid egytől egyig a prédádnak éreznék magukat.
Bármennyire is tehetséges sminkesnek tartod magad, a kreativitásod oszd el kettővel, de inkább hárommal reggelente, és próbálj a visszafogottságra törekedni. A természetesség itt is játszik, inkább dobj fel egy kicsit erősebb rúzst, minthogy füstös cicaszemmel jelenj meg hétfő reggel a munkahelyeden.
A körmödre szintén a fent leírtak érvényesek: maradj a púderes, visszafogott árnyalatoknál. A francia manikűr örök klasszikus, de sok helyen még a pirosat is tolerálják. A halvány rózsaszín, az átlátszó és a finoman csillogó körmökbe aligha lehet belekötni.
Összegezve
Mindent, amiben elmennél egy szombat esti buliba, felejts el. Legyél kreatív, szedd elő a természetes éned, és engedd meg neki, hogy hétköznaponként egy visszafogott, naturális dívává varázsoljon téged. A szoknyád ne legyen túl rövid, a cipőd ne legyen túl magas, a blézered színe ne legyen rikító, a sminkedre figyelj, a hajaddal egyetemben. Soha ne gondold, hogy a „körmeid úgysem nézi senki”, mert de, nagyon is nézik – a kezed ápoltsága mindent elmond rólad, ezt ne felejtsd.
A természetes szépséged hangsúlyozásával, a kényelmesnek nem, de divatosnak igencsak nevezhető outfitekkel nem lőhetsz mellé. Ha a fent leírt apróságokat betartod, a megjelenésed mindig olyan lehengerlő lesz, mint amilyen te is vagy.
