Egy érdekes anyag jött le a minap Josh Brolinról a D’Marge-on, erről eszembe jutott pár dolog.
Josh Brolin az a fajta elképesztő tehetség, aki itthon valahogy ritkábban tündököl a rivaldafényben, ellenére annak, hogy rendkívül elismert filmekben játszott már fontos szerepeket. A mindjárt ötvenéves koma egész pályáját szimbolizálja a The Goonies, ami kint óriási kultfilm lett ugyan, de itthon soha nem ért el a Bud Spencer-filmekhez hasonló, ünnepelt státuszt (Kincsvadászok címen pörgött egyébként a rongyosra másolt VHS-ek korszakának szocreál Magyarországán).
Brolin kemény legény. Maximalizmusára jellemző, hogy 10 évig azért nem forgatott komoly filmet, mert a 86-os ‘Thrashin’-t látva annyira szarnak találta saját színészi alakítását. Mivel
az arca olyan, mintha baltával faragta volna dioritból a cowboykalapban szivarozó John Wayne,
miközben a másik kezével egy bikát billogozott éppen, ezért főleg keménykötésű, megkérdőjelezhető erkölcsű karaktereket játszott, tulajdonképpen hibátlanul. Az igazi áttörést aztán a No Country for Old Men című bitangdurva Coen-mozi hozta el, és bár Javier Bardemet abban nem lehetett lejátszani a vászonról, Brolin tökéletesen hozta az egyszerű parasztgyerek-figurát, aki becsületét feladva, elkeseredetten próbál rámarkolni élete nagy lehetőségére.
Megvoltak a saját balhéi, felesége egyszer megvádolta erőszakossággal, rá is hívta a rendőröket, de végül feljelentés nem lett a dologból, és azóta egy-két nyilvános veszekedéstől meg részegeskedéstől eltekintve békés fazonnak számít. Egy 2008-as balhéja után az újságíróknak azt találta mondani:
„Megnyugtató volt annak tudatában ülni a sitten, hogy semmi rosszat nem tettem. És felháborító volt annak tudatában ülni a sitten, hogy semmi rosszat nem tettem.”
A DILF mint intézmény
A D’Marge témába vágó anyagát olvasgatva Sue korábbi cikke ugrott be, amiben sok-sok női olvasónkkal egyetértésben, szinte már kéjesen listázta azoknak az ötven fölötti, vagy ahhoz közelítő figuráknak a nevét (és fotóit), akik női szemmel a mai napig vonzónak találtatnak. Itt:
Ez meg itt a második rész. Ahogy a MILF szót sem csak bejövős anyukákra használják, úgy technikailag a DILF (értsd: dad i would like to f.ck) sem csak konkrétan apákra vonatkozhat, mondjuk úgy tehát, hogy ez a mozaikszó annak az életérzésnek az összefoglaló neve, ami miatt
manapság marhajó dolog negyvenes, ötvenes fazonná válni.
Hogy nyomja?
49 évesen Josh Brolinnak természetesen lenne egy olyan választása is, hogy elengedi magát, és meló végeztével a tévé előtt tespedve éli az amerikai családapák junk food-szaftos, egészségtelenül pihentető életét ahelyett, hogy például ilyeneket csinál:
Komfortosabb lenne a legközelebbi hambisnál nyammogva falni a cukrozott húspogácsát, alighanem. Helyette ő némi odafigyeléssel és fizikai áldozatvállalással hozza ki magából azt, amit ötvenhez közeledve ki tud. Persze könnyebb, ha az embernek végtelen dollárja és már-már korlátlan szabadideje van, de egyrészt utóbbi neki sincs, másrészt meg ne hazudjunk magunknak: kb. tíz rugóért ma már havibérletet vesz az ember Pest belvárosában, jól átgondolt edzésmódszerrel pedig elég hetente háromszor lemenni bő egy órára súlyokat pakolgatni, hogy szignifikáns legyen a változás. Rambo nem leszel tőle, de az ing meg a zakó azért jobban mutat majd.
Séród, szetted
Annyira azért az sem nagy áldozat, hogy az ember kicsit jobban megnézze, hova jár a haját lenyesetni, vagy megtervezze, hol szerzi be a cuccait (amiket aztán nem randomgenerátorral szed le a polcokról), esetleg még tegyen mögé némi ideológiát is. Tanulságos Brolin példája abban a tekintetben is, hogy a Deadpool 2 apropóján oldalt fade átmenettel felhúzott, fent slicked back hátratolt frizura mennyiben mutat másként, mint a korábbi, konzervatívabb séró. Ami szintén nem volt szar persze, de viszonylag levágós, mennyire elégedett ezzel a mostani állapottal.
Mostanra Brolin is válhatott volna Steven Seagallá vagy Val Kilmerré, de nem tette, annak ellenére sem, hogy az is egy valid értékválasztás. Az életviteled és az állapotod, amit öregkorodra elérni kívánsz, sokszor döntés kérdése, és bárkinek joga van a nyugalomra, pihenésre és az ezzel esetleg járó plusz kilókra voksolni a pörgés és a karizmatikus megjelenés helyett. De jó érzés, amikor az ilyen Brolin-gyerekek megmutatják, hogy nekünk is lehet ez az utunk, amikor eljön az idő.