Érdemes-e az utcára gondolkodni abban, amit a csatatérre fejlesztettek? Ésszel.
Egy korábbi cikkünkben általánosan írtunk arról, hogyan formálta a divatot a harcmező, érintve a rejtőszíneket, amelyek korai verziói a második világháborúban (ha korlátozottan is) már az angol és a német hadseregben is megjelentek. Nem fejtettük ki azonban, hogy miként érdemes viselni ezeket, hogy
a figyelmetlen járókelők véletlenül se nézzenek a vadászatból Lázár János oldalán hazafelé bandukoló Semjén Zsoltnak,
vagy egyszerűen az árok szélén dolgozó közmunkásnak. Amiben persze semmi szégyellnivaló nincsen, csak nem ez a cél.
A terepszínt nem könnyű jól hordani, egyszerűen azért, mert speciális célra fejlesztették, nem arra, hogy kávézni, esküvőre járjál benne villantani, sőt,
a célja eredendően éppen a nemvillantás.
Az öltözködés alapját a színek harmonikus összeillesztése jelenti (bővebb iránymutatást a témában itt találsz). Ergo ha egy dzsekire olyan mintázatot (angolul print) pattintanak, ami egy két napja odahányt sárgaborsó-főzelék, illetve némi trágyaszarral kevert lösz és elszáradt libatoplevél elegyeként jellemezhető, akkor ahhoz nehéz további színeket passzintani. Nézzük tehát először a leggyakoribb camo mintázatokat.
A leggyakoribb terepszínek
#1 Amerikai woodland
1981-től kezdve ez volt az amerikai haditengerészet és a gyalogság hivatalos terepszínű egyenruhája, és mivel akkortájt igen modernnek (és ezzel menőnek) számított, így a korszerű hadviselés szimbólumaként egy rakás filmben megjelent. És mi kell ahhoz, hogy valami híres legyen? Filmek. Nem csoda, hogy a woodland a mai napig a leggyakoribb terepszínű viselet, sőt, a legtöbben a camo alatt eleve ezt a szín- és formavilágot értik.
Amikor a high fashion megtalálta a terepszínt, és játszva beemelte az utcai divatba a ’80-as években (egy későbbi hullámban pedig a 2000-es évek elején), a woodland jelentette ehhez az alapot. Ez egy kimondottan erdei rejtőszín, jellegzetesen pasztellszín-kombináció, sok zölddel, ezért barnával, feketével vagy klasszikus farmerekkel érdemes leginkább kombinálni. Ezt a woodlandet általában a nagyméretű, khaki színű foltokról lehet beazonosítani.
#2 Flecktarn
A németek legendás terepszínét azért tettük bele az összeállításba, mert alighanem mindenki látta már itt-ott. A flecktarn az egyik legrégibb megoldás, aminek érdekessége, hogy nem nagyméretű, pacaszerű foltokat használ, hanem kisebb pöttyöket, amiktől a ruha úgy néz ki, mintha három hete próbálnál puszta kézzel vaddisznót fogni Császártöltés határában, és rohadtul esne az eső.
Német katonák „pöttyös” flecktarn terepszínben egy 2002-es hadgyakorlaton.
Gyakran használják munkaruhának, mivel senkinek nem tűnik fel, ha ráfröccsen a barna festék, és nagyjából hasonló okok miatt nem is annyira ajánljuk utcára.
#3 Brit DPM
A britek már a ’60-as években kifejlesztették a disruptive patternt, amelynek a célja a katonák elrejtése az aljnövényzetben, de csak a ’70-es években lett hivatalos viselet. Eredetijét, a legendás Denison zubbonyt az angol légideszantos kommandósok már a második világháborúban is aktívan használták, az nagyjából így nézett ki:
Sean Connery a Híd túl messze van c. filmben egy angol kommandós terepszínű zubbonyában.
A DPM-et aztán rengeteg sereg átvette, a ’80-as évek óta az egyik legnagyobb számban használt terepszín a világon. Az alapverziója így fest:
#4 CADPAT/MARPAT/ACU
Amikor az amerikaiak a kétezres évek közepén lecserélték az addig bevett terepszíneket (például a fentebb bemutatott woodlandet) digitális „pattern” mintázatokra, hirtelen minden szakboltban megjelentek ezek a festések nadrágokon, zubbonyokon, kabátokon, boonie sapeszokon. A technológia arra a felismerésre épül, hogy az ellenséges katonák szemét jobban megzavarja, ha az egybefüggő, színes foltok helyett a katonák ruháját kevésbé kontrasztos, pixelszerű, random alakzatok borítják. Így lett instant népszerű az amerikai MARPAT (marine pattern) és a kanadaiak élénkebb, a helyi flórához jobban alkalmazkodó CADPAT mintázata, vagy a több verzióban gyártott ACU (army combat uniform).
A woodland modern, pixeles MARPAT-verziója.
Brit veteránok ACU-mintázatú kiltben (skót szoknyában) egy hadirokkantaknak szervezett eseményen.
Ezek persze nyilván csak töredékei a világban használt terepszíneknek, sok hadsereg (így egyébként a magyar is) saját rejtőszínt használ, például a szlovákok már jó pár éve egy saját, a MARPAT-ra nagyon hajazó cuccban nyomulnak, ami elég jól is néz ki. Ráadásul a fentieknek is létezik számtalan variációja, sivatagi, havas, városi terepre vagy akár többfunkciós használatra (ilyen az elsőre nagyon furcsa multicam).
A zubbony nem egyenlő dzseki
Ha hardcore vagy, akkor klasszikus katonai zubbonyt is beszerezhetsz military boltokban, airsoft üzletekben vagy vadász- és outdoor boltokban. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy
ezeket a ruhákat nem elsősorban utcára tervezték: a szabásuk kialakítása során a cél a praktikum.
Értsd: masszív, tartós anyagú, de önmagában jellegtelen zsákruha ez, amire a terepen taktikai mellény vagy más finomság is kerül. Ezért utcán nem árt megfontoltan kombinálni, ha az ember ki akar nézni valahogy. A zubbony nem ugyanaz, mint a dzseki, de egy hoodie-val és egy laza farmerrel teljesen jól működik.
Okosan használd a színeket
A színek bölcs összeválogatásáról többször cikkeztünk már, de a terepszíneket illetően talán még egyszerűbbek is a szabályok. A titok kvázi annyi, hogy lehetőleg olyan cipővel/nadrággal/felsővel kombináld, ami színben reflektál a terepszín valamelyik elemére. Értsd: ha a woodland világosbarnáját vagy zöldjét veszed fel pólónak, cipőnek, nadrágnak, az teljesen oké. Itt van pár példa.
Ne told túl!
A különböző mintázatú terepszínek az esetek kilencven százalékában disszonánsak. Együtt hordani egy flektarn és egy DPM-terepszínt kimeríti azok eredeti funkcióját:
rendkívül összezavarják a nézőt.
A szó rossz értelmében persze. Célszerű tehát korlátozni az egyidejűleg viselt terepszínű cuccok számát, vagy akár csak színesítésként bedobni a szettbe egy-két darabot. Ha nagyon parázol, akkor célszerű neutrális színeket, például világoskék, klasszikus farmert vagy feketét használni alapszínnek.
Fotó: The Idle Man
A terepszín, ha úgy vesszük, a legkatonásabb viselet, mert harcra tervezték, és háború nélkül ezek a mintázatok egyszerűen nem léteznének. Ha ezt valaki nem tudja megérteni, akkor nem tudja őket viselni sem, és
akkor a férfias ruhadarabból bohócjelmezt csinál, gúnyt űz annak eredetéből.
Játszani lehet a terepszínnel, de csak akkor, ha tudod, hogy nem játék. Ésszel, de bátran hozzányúlni.
Más: nézzétek meg a Született július 4-ént.
https://www.youtube.com/watch?v=ETE_D3Nriro&feature=youtu.be&t=6