Számosan vannak e planétán (és itt vagyok én is), akik túltolják az ócska szóvicceket, az alacsony színvonalú poénokat a mindennapi társalgások során, és csak kis számban sütik ki valódi humorral a másik fél viccreréjét. A minőségjavításhoz azonban nem kell sokat tenni, elég megismerni és begyakorolni pár igen egyszerű módszert. Mi csak szemezgettünk neked, a fejlődéshez hozzátartozik, hogy te magad is viccstruktúra-felfedezővé, -feltalálóvá válj, mert úgy jobb.
Egy pszichológiai oldal szerint: „A humor összetett kognitív folyamat, amihez fontos, hogy jó érzés kapcsolódjon. Olyan cselekvés, beszéd vagy írás, ami örömöt vált ki, valamint ennek a produkálása és érzése. Összefügg az érzelemkutatással, univerzális, vagyis kulturálisan meg van határozva az, hogy ki, mikor, hol, min nevethet. Alapvetően a játékhoz köthető, hiszen a humorizálással a játékosságot fejezzük ki, ráadásul egy bizonyos fokú relaxált állapotot is előidéz. Négy összetevőből áll: a társas kontextusból – tehát, hogy valaki produkálja a humort, a másik fél pedig megérti −, kognitív-perceptuális folyamatokból, jókedvből és örömből, valamint érzelemkifejezésből (nevetés).”
Az említett társas szituáció azonban nyilvánvalóan kétoldalúvá teszi a dolgot, ha ugyanis a hallgatóság fáradt, nem vevő a tréfáinkra, akkor a legjobb poénokra is legfeljebb egy erőtlen félmosollyal felel majd. Sőt, a viccek hatékonysága nagyban függ a környezetünktől is (a célközönség mellett a közös valóságtól, a minket éppen körülvevő tárgyi világtól, és még hosszan lehetne folytatni). De az én véleményem az, hogy ha minden klappol, akkor
a humor fegyver, amivel lefegyverezhetsz másokat. Ha jól használod, naggyá tehet, kiemelhet a tömegből, ám ha nem vigyázol, könnyen megvághatod vele magadat.
Persze mint oly sok mindenhez, ehhez is jól jön némi érzék, de utánaolvasással és kellő gyakorlással egy kizárólag szóviccpufogtatáshoz értő pszeudohumoristából is lehet next gen Richard Pryor.
Megtanulhatsz vicces lenni
Mert bár sokan úgy gondolják, vaníliapudingból nem lesz tartármártás, Leigh Anne Jasheway szerint a humorosság igenis tanulható. A megnevezett hölgy egyébként nem pusztán a levegőbe beszél, szakmája ugyanis a humor maga, mind előadóművészi, mind pedagógiai szinten. Pályája során már több mint 1000 diákja volt, akiknek bátran hangoztatta alaptézisét: „Nem születünk több vagy kevesebb tehetséggel, mint mások. Az egyetlen dolog, amit az embernek meg kell tanulnia, hogy mi számít viccesnek.”
A humor tehát nem kizárólag egy adott szituáció megfelelő kezelése, egy labda lecsapása, hanem lehet akár komoly energiabefektetés árán megkomponált, betanult és begyakorolt szövegállomány is.
Egy gyors felvezető kör
Nem mindegy, hogy poént mondasz vagy viccet, vicces történetet mesélsz. A kettő között ugyanis terjedelmi eltérés (is) van. A poén maga a csattanó, a viccesszencia, epigrammaszerűen tömör (vagy még annál is tömörebb), lehet akár egy ütős szójáték is. Ám mivel nagyon rövid, nagyon jónak kell lennie ahhoz, hogy betalálj vele. Nagyobb tesója, a vicces történet már sokkal érdekesebb, mivel a terjedelme is megengedi, hogy a legfontosabb elemekre kiterjedően felépíts benne egy komplett szituációt, majd az előkészületek után lecsapd a labdát.
Akármelyiket is választod, a vicceknek van egy azonos struktúrájuk:
- Felvezetés (Ez akkor is van, amikor nem realizálod, hogy van, nem kell ugyanis külön szót pazarolni a hallgatóság által is ismert közös valóságra, ismeretekre, ha a ráutalás egyértelmű, akkor anélkül is működhet a poén.)
- Csattanó (Fontos, hogy a felvezetés után egy váratlan dolog következzen, ami akár teljesen új megvilágításba is helyezheti az addig elhangzottakat. Ha jól csinálod, mindenki kacagni fog. Harsányan.)
- Továbbvezetés/”Pattogtatás” − ez utóbbi egy opcionális kiegészítőelem (Amikor már adott a szituáció, megvolt a poén, bizonyos esetekben ráverhetsz még párat. A lényeg, hogy tömör, frappáns, továbbra is meglepő szövegek legyenek ezek a kis extrák, hogy a kialakult nevetészuhatag ne folyjon el.)
Főként a felvezetésnél kiemelten fontos tisztázni, hogy nyilván nem mindig a barátaidnak nyomod a humort, és ha idegenekkel vagy, akkor lényeges, hogy 1) a felvezetésnél minden fontos információ hangozzon el, méghozzá a megfelelő helyen, 2) emellett mellőzd a túlrészletezést, fölösleges elemekkel ne terheld a hallgatóságodat, mert azzal csak unalmassá teszed a sztorit.
Reggel egy hotelban arra ébredtem, hogy a tulajdonosasszony csak dörömbölt és dörömbölt az ajtón, aztán csak sikerült felkelnem az ágyból, úgyhogy kiengedtem.
A hármas szabály
A fentebb már említett Leigh Anne az óráin 8 különböző viccformulát is oktat, melyek közül egyet most részletesen be is mutatunk. A formula egy pofátlanul egyszerű struktúrával operál, nevét is innen kapta, ez a hármas szabály. Hogy ne fussunk mindjárt félreértésbe, rögtön tisztázandó, hogy a megnevezés arra utal, hogy ez a formula 3 fő elemből álló szerkezettel dolgozik. Az első elem szerepe az alapok lefektetése után a poénhoz szükséges fogalomkör felidézését, rögzítését szolgálja, a második továbbvezeti a hallgatóságot a megkezdett úton, úgymond elmélyít, majd a harmadik elem egy merőben szokatlan ellentéttel vagy szimplán váratlan elemmel létrehozza a csattanót. Fontos, hogy ne random furcsaságokat dobáljunk csak a gondolatmenet végére, mert az nem feltétlenül lesz vicces. A zárógondolatnak legyen ereje, legyen meglepő!
Miért három? Nincs igazán jó magyarázat erre, ám a Monty Python óta tudjuk, hogy a két elem még túl kevés, míg a négy már fölöslegesen sok, az ötöst meg a szádra ne vedd.
Néhány típuspélda a hármas szabályra
- Azonos kategória/azonos kategória/más kategória (Világvárosokat felsoroló póló felirata: Párizs, Tokió, Fargó; Saját példa − Legismertebb magyar borvidékek: Tokaj, Eger, Aranyháromszög.)
- Várható jellemző/várható jellemző/váratlan jellemző (She was pretty, she was shapely, she was a man − csinos volt, jó teste volt, csávó volt.)
- Valami, amit mindenki szeret/valami, amit mindenki szeret/valami, amit mindenki utál (Egy Las Vegas-i esküvői csomag tartalmaz mindent, amire szükséged lesz: zenét, virágokat, válási papírokat.)
- Megszokott/megszokott/nevetséges (Eldzsaltam Las Vegasba megnézni pár előadást, büfékben kajálni és meglátogatni a pénzem.)
Még két klasszikus
- Szituációváltás − egy adott cselekménysor bemutatása után ugyanazon eseményeket más helyszínre tesz át, más közegben, szituációban próbál működtetni az előadó. A humor forrása, hogy bár az alany szentül hiszi, hogy amit tesz, az megszokott, a valóságban az mégis váratlan, meglepő. Ismétlem, maga a történet semmit nem változik, a poén forrása a környezetcserében rejlik. Hasonlóan jól működtethető tréfákat lehet kreálni szerepcserét bemutató mesékből is.
Ha gyerekkorodban megszoktad, hogy végbélhőmérővel ellenőrzik a szüleid, hogy lázas vagy-e, majd kihagysz 20 évet, és felnőtt fejjel először mész el a háziorvoshoz egyedül, ahol a doki vérnyomásmérés után azt akarja csekkolni, van-e lázad, nos, abban az esetben a berögződések okozhatnak némi kellemetlenséget. A doki legalábbis tutira meg fog lepődni, amikor a fiókok áttúrása után a hónod alá akarja dugni az előkotort hőmérőt, de amikor megfordul, te már csupasz seggel pucsítasz felé.
- Információhiányból fakadó félreértés − A régi magyar kabarék (például a Hacsek és Sajó) gyakran épültek ilyen elemekre. A szándékolt vagy véletlen információelhallgatás egyébként kiváló humorforrás, a kulcs ilyen esetben sokszor a kétértelműségben rejlik. Viszonylag könnyen és nagy mennyiségben előállítható, viszont könnyen kifullad, és mára elég elavult formája a vicceknek.
Karácsony közeledtével ne kényelmesedj el annyira, hogy a neten talált faszállítók számát tárcsázod fel könnyebb fenyőfaszerzés céljából. Lehet, hogy percekig fogtok elbeszélni egymás mellett a hívott féllel, mire végre rájössz, hogy a „fontos, hogy nagy legyen, és egyenesen álljon” és az „általában égősort és gömböket aggatunk rá, ja és csúcsdíszt is” típusú mondatok számára teljesen mást jelentenek.
A humor világában, ahogy az irodalom világában is, nem feltétlenül az a fontos, hogy túlgondolt, bonyolult struktúrákat használjon az ember, a fenti módszerek (a profik által használtak közül kb. 2%-ot tárgyaltunk itt) mindegyike egy-egy cserén vagy éppen hiányosságon alapul, netalán egy szimpla láncolatot mutat be frappáns zárással.
A kulcs minden esetben a működőképesség.
A csattanó legyen váratlan, a kétértelmű valóban legyen kétféleképpen értelmezhető, a cserék során legyen vitathatatlan és átlátható a módosítás végeredménye. Ha ez megvan, a többi már jön magától. Have fun!
A cikkhez felhasználtunk anyagokat a psychologytoday.com, humorpower.com creatingacomic.com és a standupcomedyclinic.com tartalmaiból.